Fejezet

 1 1 |                tõle, fájdalmat okoz neki. Nagyon sietett. Arra gondolt, ami
 2 1 |              Aztán a fia most különben is nagyon hasonlított hozzá, magyar
 3 4 |               aranykeretes csíptetõ üvege nagyon villogott. Pironkodva nézte,
 4 4 |                   halott karokat, sokáig, nagyon sokáig, majd percenként
 5 5 |                   kitûnõ, mûvelt ember, s nagyon helyesen nevel benneteket.
 6 5 |                   próbabábu, kék szemmel, nagyon rózsaszín arccal, halvány
 7 5 |                   kék üvegszeme volt, ily nagyon rózsaszín arca, ily halvány
 8 6 |                   öreg. Nem rajta múlott. Nagyon szorgalmas volt. És azt
 9 7 |                  már kezdje.~De az mindig nagyon távoli dolgokkal hozakodott
10 9 |                      A mozi... a rádió... Nagyon fontosnak tartjuk, hogy
11 9 |                   a híres író, szigorúan.~Nagyon fontosnak tartjuk, hogy
12 11|               onnan kitépni. Apja nyilván nagyon sokat szenvedett utolsó
13 11|                jambusos sorokat, gyorsan, nagyon gyorsan. Sétáin egy drámát
14 13|              tartotta a borítékot, melybe nagyon nagy összeget dugott, többet,
15 14|          lelkiatyám - rebegte Erzsébet. - Nagyon bûnös vagyok - és sírva
16 15|             õszintén szólva...~- Miért?~- Nagyon édes. Ennyi édességet együtt
17 17|                 csillogása. Meleg is volt nagyon. A mocsárláz pállott gõzei
18 19|                 levegõbe bámulok. Sokáig, nagyon sokáig ülünk így, boldog
19 21|           Diktálok, eleinte elfogódottan, nagyon lassan:~- Édesapám negyven
20 22|         Világosdrapp ruhát viselt, mint a nagyon tejes kávé. Délután egy
21 22|                   méltóztatik érdeklõdni, nagyon szívesen...~Bossán a gyümölcsös
22 22|                ott ragyogott. Ujjait majd nagyon szétterpesztve, majd nagyon
23 22|               nagyon szétterpesztve, majd nagyon összecsukva tartózkodó undorral
24 22|        koporsóüzlet tükörablaka elõtt is. Nagyon meg volt elégedve.~Csak
25 25|                 is ivott, egy kanálkával. Nagyon szerette a feketekávét.~
26 25|                 senki se tagadhatja, hogy nagyon jó szíve volt.~Piskolczy,
27 25|            dolgozom. Sürgõs mûtétem volt. Nagyon sürgõs. Az pedig nem olyan
28 29|                  Látszott rajta, hogy úr. Nagyon szépen beszélt, nagyon finoman.~
29 29|                    Nagyon szépen beszélt, nagyon finoman.~Ahogy az édesanyját
30 29| tizenkettõhúszassal visszamegyek.~Törökék nagyon szegények voltak: az öreg
31 29|              Együtt ebédeltek, szótlanul. Nagyon szerették az apjukat.~Ebéd
32 30|              mindig mozdulatlanul feküdt. Nagyon sápadt volt.~Késõbb - tíz
33 30|                  a gyerekeket. A Ferit is nagyon szerette.~1930~ ~
34 31|                    Ott, ahol a többiek.~- Nagyon helyes. De milyen célzattal
35 31|     Motorcsónakján egy szürke, de boldog, nagyon boldog magánhivatalnok ül.~
36 32|              összeeszkábált fakalitkában. Nagyon szerették ezt a csúnya szarkát
37 33|                   és a ház kutyáit. Pedig nagyon féltem az állatoktól. Messzire
38 33|                 elõszobájában ácsorogtam.~Nagyon korán boncoltam is, eleven
39 33|            társadalmat. Lelkiismeretem se nagyon bántott. Helyesen vagy helytelenül,
40 33|            elõadóteremig.~Ezen a reggelen nagyon vidám voltam, és nagyon
41 33|                   nagyon vidám voltam, és nagyon komoly. Azt éreztem, hogy
42 36|                  Fáj - mondta neki. - Nem nagyon. Azt hiszem, semmi.~Az orvos
43 36|                  a szemével az õ szemébe, nagyon mélyen. Rossz írók szerint
44 39|                  neve, de még sincs neve. Nagyon nevetséges a neve. Nem is
45 39|            tõszomszédságában. Sötét volt. Nagyon sötét.~Északra feküdt, bár