Fejezet

 1 1 |      árulna el. Egymás után rakta le vizsgáit. Az érettségin
 2 2 |        tanította. Mégse térdepelt le. Bámulatos önuralommal összeszedve
 3 4 |            Jancsi elõbb vetkõzött le.~Kijött a kabinjából, de
 4 6 |        ágak egymás után hullottak le recsegve, a gallyak csak
 5 11|     második elõadás után sürgõsen le kellett venni a mûsorról,
 6 11|     oldalt. Egy írnok, akinek ezt le kellett volna másolnia,
 7 11|        csokoládéval öntötte volna le õket.~Harcosok vonultak
 8 11| harmincezer embert kaszaboltatott le. Tömegeket idézett, s ha
 9 11|           Egy pohár vizet hajtott le. De akkor az émelygés oly
10 11|  ámulattal és részvéttel ollózták le, mutogatták egymásnak, bevitték
11 11|           a perzsákon. Nem feküdt le. Kürtõkalapját egy székre
12 12|           való lakása. Ablakaiból le lehetett látni az udvar
13 12|          elszontyolodva vetkõzött le.~4~Másnap reggel fél kilenckor
14 12|  szíjakkal, hevederekkel cepelték le szegényes bútorait a harmadik
15 12|          és hanyatt-homlok rohant le a lépcsõn. Az utcán talált
16 13|        csekélységet... Végtelenül le vagyok kötelezve... Igazán...
17 14|       második évben a fiú rándult le hozzá Olaszországba. Nyurga
18 14|           takaró. Nyugodtan tette le a hallgatót, elszívott egy
19 14|           kétszobás lakásban élte le hátralevõ napjait, egyedül.~
20 17|        be- és kiment, még neki is le kellett görnyednie, úgy
21 17|        hagyta. Csak az álla esett le. Kiégett fekete szeme fénytelenül
22 19|         percnek egy másodpercében le kell hullniok. Soha, míg
23 19|         még egy hosszú ívet írnak le, mintha késleltetni akarnák
24 19|         hatodik emeletrõl ugranak le.~Amíg így játszadozom gondolataimmal,
25 21|         Milyen az édesapád? Írjuk le.~Diktálok, eleinte elfogódottan,
26 22|       kitárta karját. ~- Most ülj le.~Vili leült, hanyagul egymásra
27 22|     forradalomban nyaktilózhattak le, zakók, frakkok feszültek,
28 22|       tartózkodó undorral hámozta le róla a toprongyos, silány
29 22|           tintával öntötték volna le.~Ez a ruha szûk is volt,
30 22|     mellényére hullott. Nem verte le. Bámult maga elé a levegõbe
31 23|       napra új mesékkel szerelték le szüleiket, akár az odaliszk
32 24|     verebek egymás után potyognak le a fákról, s hajnalban a
33 24|         neki. Pincérek segítették le bundáját. Egy virággal,
34 25|         érkezõket.~Azok nem ültek le. Csak álltak és bámultak
35 27|        egy Szûz Mária-kép.~- Vesd le a kabátod - parancsolta.~
36 28|      tapasz-szalagokkal ragasztva le a pólyát.~- Holnap majd
37 28|           a fõtörzsorvos. - Dobja le a kötést, és hagyja szabadon.
38 29|          mondta az úr, és nem ült le. - A déli vonattal vissza
39 29|          sírjon, lelkem. Jöjjenek le mind a ketten a temetésre.
40 30|    Zsibbasztó enyhületként szállt le a nyugalom. De nem bírta
41 30|        vér nem bugyog belõle, míg le nem szakad mind a kettõ,
42 30|   villámok cikáztak, több helyütt le is csapott. Az ég haragja
43 36|            Egymás után szedegette le polcáról a legapróbb gyémántbetûkkel
44 39|         mint a hõsök, nem tettünk le arról a reménységünkrõl,
45 39| Szerencsére minket nem „építettek le”. Az uram naponta kilenc