Fejezet

 501 11|                     patikában a méregszekrény, a sok hirtelen halál, az a
 502 11|                       a sok hirtelen halál, az a sok rendetlenség, mely lépten-nyomon
 503 11|                     semmit, kopaszon és vénen, a májbajukkal, meszes ereikkel
 504 11|                 gyógyíthatatlan nyavalyájukkal a szépségrõl elmélkednek,
 505 11|                         Mi kaján szerénységgel a leghátsó padban húzódtunk
 506 11|            ferencjózsef verte. Amint megjelent a dobogón, egyesek hanyatt-homlok
 507 11|                      nem tudták, hogy õ nekünk a kaviár. Rossz írónak lenni
 508 11|                      fél óráig egyik ámulatból a másikba estünk. Csodálkoztunk
 509 11|                       meg lehet unni. Sok volt a kaviárból. Abból se lehet
 510 11|                       ok nélkül tapsoltunk is. A kínos jelenetnek a társaság
 511 11|              tapsoltunk is. A kínos jelenetnek a társaság egyenruhás szolgája
 512 11|                  eltávolított bennünket.~Akkor a fölolvasó majdnem egyedül
 513 11|               fölolvasó majdnem egyedül maradt a társaság néhány elnöklõ
 514 11|                    néhány elnöklõ tagjával meg a régi, dicsõ költõk márványszobraival,
 515 11|                    tûnt fel egy pályázaton. Ez a társaság százaranyas díjat
 516 11|                      tragédiára, amely tárgyát a magyar történelembõl meríti.
 517 11|                       fiókjában, kivett egyet, a Nápolyi Endré-t, s beküldte.
 518 11|                   Nápolyi Endré-t, s beküldte. A pályázat föltételei között
 519 11|                     mûvek elõnyben részesülnek a prózaiakkal szemben, bizonyára
 520 11|                    mindenki beszél. Hogy ennek a körülménynek köszönhette-e
 521 11|                    bizonyos, hogy Chmell János a száz aranyat s a vele együtt
 522 11|                  Chmell János a száz aranyat s a vele együtt járó költõi
 523 11|                        ármánykodó, ki tõrt fen a nemesre, s egy udvari bolond,
 524 11|                       ki keserû igazságot mond a királynak, akár Shakespeare-nél,
 525 11|               királynak, akár Shakespeare-nél, a brit szellemóriásnál. Mégse
 526 11|               szellemóriásnál. Mégse tetszett. A kritika fanyalogva fogadta,
 527 11|                    kritika fanyalogva fogadta, a nézõk vállukat vonták, úgy
 528 11|                     Chmell János meg is jelent a függöny elõtt, s egy babérkoszorút
 529 11|                         Ekkoriban választották a társaság tagjai közé, s
 530 11|                       tanár - egy gimnáziumban a magyart és történelmet tanította -,
 531 11|                     történelmet tanította -, s a legmagasabb kitüntetés birtokában
 532 11|                      remekíróit tanulmányozta, a klasszikusokat, és õ is
 533 11|                        hét drámát fejezett be: a Szent István-t, Aba Sámuel-t,
 534 11|                       Görgey-t. Általában csak a nagy tárgyakhoz nyúlt. A
 535 11|                       a nagy tárgyakhoz nyúlt. A kisebbeket megvetette. Meg
 536 11|                        volt gyõzõdve, hogy ami a valóságban nagy, az írásban
 537 11|                        nagy, az írásban is az. A virágot költõinek tartotta,
 538 11|                    virágot költõinek tartotta, a káposztát prózainak. Úgy
 539 11|                 prózainak. Úgy hitte, hogy aki a viharról ír, az férfias
 540 11|                       férfias író, viszont aki a szellõrõl ír, az okvetlenül
 541 11|                    részvétlenség fogadta, hogy a második elõadás után sürgõsen
 542 11|                      sürgõsen le kellett venni a mûsorról, s ezzel végképp
 543 11|                       hiába nyújtotta be ahhoz a társasághoz, mely hajdan
 544 11|                      Úgy tetszett, hogy üldözi a sors, nem értik meg kortársai.
 545 11|                        boldogan gondolt vissza a Nápolyi Endre bemutatójára,
 546 11|                    bemutatójára, mely szemében a dicsõség kezdett lenni,
 547 11|                         szívesen idézte vissza a pillanatot, mikor a színpadi
 548 11|                     vissza a pillanatot, mikor a színpadi lámpák fényében
 549 11|                     darabjai évekig porosodtak a budapesti színházak irodáiban,
 550 11|                   udvarias szavak kíséretében, a vidékre vetette szemét.
 551 11|                   vidéki színigazgatóval, hogy a Nápolyi Endré-t elõadatja,
 552 11|                       Endré-t elõadatja, azzal a föltétellel, hogy a szerzõ
 553 11|                      azzal a föltétellel, hogy a szerzõ a kiállítási költségekre
 554 11|                     föltétellel, hogy a szerzõ a kiállítási költségekre való
 555 11|                        való tekintettel lemond a tiszteletdíjról. A bemutatóra,
 556 11|                      lemond a tiszteletdíjról. A bemutatóra, melyet iskolai
 557 11|                      tûzetett ki, leutazott, s a kivezényelt diákokkal meg
 558 11|                      kissé alkalmazkodni akart a „kor szelleméhez”. Nagyszabású „
 559 11|               Nagyszabású „modern” regényt írt a gyermekelhajtás ellen, rámutatva
 560 11|                    beszédjeivel Magyarországot a szó szoros értelmében megváltja.
 561 11|                   naponta kifejthette nézeteit a nõi szívrõl, a szerelemrõl
 562 11|                        nézeteit a nõi szívrõl, a szerelemrõl és a világegyetemrõl.~
 563 11|                      szívrõl, a szerelemrõl és a világegyetemrõl.~Azt, hogy
 564 11|                   piacon elsõ helyen jegyezték a non-valeurök rovatában.
 565 11|                mindnyájan ösztönösen szeretjük a lángelmét, mert diadalmas,
 566 11|                        hogy elõttünk is nyitva a pálya, melyet befutott -
 567 11|                   Jánost is megszerették, mert a tollforgatók a csüggedés
 568 11|              megszerették, mert a tollforgatók a csüggedés és önbírálat pillanataiban
 569 11|                      boldogan tekintettek erre a mélypontra, önmagukat vigasztalták
 570 11|                        drámaíró kívülrõl tudta a Nápolyi Endre néhány szebb
 571 11|               el-elszavalta. Mások elõfizettek a lapra, melynek munkatársa
 572 11|                        munkatársa volt. Lesték a cikkeit. Egy-egy megállapítását,
 573 11|                      gyakrabban lehetett látni a humoros karcolatokban. Chmell
 574 11|                   János fogalommá vált. Õ volt a rossz író, a lehetõ legrosszabb
 575 11|                      vált. Õ volt a rossz író, a lehetõ legrosszabb író,
 576 11|                  disznószemével búsan szemléli a Nápolyi Endre berámázott
 577 11|                     valamelyik ócska humorista a napi tréfájához csattanót
 578 11|                    talált, elég volt odacsapni a végére Chmell János nevét,
 579 11|                       Chmell János nevét, hogy a hatás teljes legyen. Ez
 580 11|                  egytagú név úgy pukkant, mint a békarakéta. Egyéb ötlet
 581 11|                      gyakran folyamodott hozzá a kabarék konferansziéja is.
 582 11|                   említésére zsizsegni kezdett a nézõtér, viszkettek a tüdõk,
 583 11|                  kezdett a nézõtér, viszkettek a tüdõk, fölfakadt a nevetés.
 584 11|                  viszkettek a tüdõk, fölfakadt a nevetés. Az emberek már
 585 11|                   laposabb, alantasabb. Ez már a dicsõség volt. Mert mi más
 586 11|                     dicsõség volt. Mert mi más a dicsõség, barátaim, mint
 587 11|                     alakot se látjuk, csak azt a legendát, mely csodálatosan
 588 11|                    dolgozott, aztán alig várta a pillanatot, hogy hazajövet
 589 11|                 hazajövet újra átadhassa magát a tinta és a papír mámorának.~
 590 11|                     átadhassa magát a tinta és a papír mámorának.~Ezt az
 591 11|                    dohányzott, egyik szivarról a másikra gyújtott, rágta,
 592 11|                  másikra gyújtott, rágta, ette a szivarokat. Nyála barna
 593 11|                   sárga. Amihez hozzáért, azon a bagólé sárgásbarna foltokat
 594 11|                  sárgásbarna foltokat hagyott, a kéziratpapírjain is, mintha
 595 11|                     többnyire így fogalmazott: a tömeg lázong.~Már ötvenedik
 596 11|                    fölötte. Szaporán percegett a tolla, képek cikáztak el,
 597 11|                     készen vetette papírra azt a hosszú monológot, melyben
 598 11|                      hosszú monológot, melyben a tragikus sorsú király, kezében
 599 11|                         kezében egy dinnyével, a mulandóságról elmélkedik
 600 11|                    járkálva szobájában. Hétkor a cseléd behozta reggelijét.
 601 11|               reggelijét. Chmell János megitta a kávét, egy fél kiflit fogyasztott
 602 11|                      fölémelyedett. Félretolta a bádog hamutartót, melyben
 603 11|                   melyben undorítóan bûzlöttek a nyálas, hideg szivarcsutkák.
 604 11|                  visszatámolygott szobájába, s a derengõ reggeli fényben
 605 11|                   fényben megpillantotta magát a tükörben, arca oly halálsápadt
 606 11|               csíptetõjét, maga elé tekintett, a rövidlátóknak puha, gyermeteg
 607 11|                      van, mikor nem takarja el a megszokott lencse. Rosszulléte
 608 11|                        ment. Az asszony szidta a vizes pesti tejet, a sváb
 609 11|                    szidta a vizes pesti tejet, a sváb kofákat, meg azt a
 610 11|                        a sváb kofákat, meg azt a sok fene szivart, és nikotinmérgezéstõl
 611 11|                     némi érzékenységet észlelt a bal oldalon. Mindenesetre
 612 11|                        soványodott, és - amint a felesége mondta - kabátja,
 613 11|                    rajta. Azt tanácsolta, hogy a klinikán rendszeres gyomorvizsgálatot
 614 11|                        De hogy nem maradtak el a rosszullétek, s egy ízben
 615 11|                      rosszullétek, s egy ízben a hányás is jelentkezett,
 616 11|                        hányás is jelentkezett, a karácsonyi szünidõben elment
 617 11|                   karácsonyi szünidõben elment a klinikára. Ott kikérdezték,
 618 11|              jelentkezzék. Chmell János ezeken a napokon szertartásosan és
 619 11|                feledkezett meg, hogy székletét a tudományos vizsgálat céljaira
 620 11|                tégelybe tétesse, azt lekötötte a befõttekhez használatos,
 621 11|                        az Üllõi útra. Túlesvén a próbareggeli s a bizmutkása
 622 11|                      Túlesvén a próbareggeli s a bizmutkása gyötrelmén, egy
 623 11|                     gyötrelmén, egy tanársegéd a röntgenterembe vezette,
 624 11|                  fölöttébb csodálkoznának. Ezt a két betût: c. c. Kétségtelenül
 625 11|                  Kétségtelenül megállapították a carcinomát. Feleségével
 626 11|               végrehajtani, mégpedig sürgõsen. A beteget átszállították a
 627 11|                       A beteget átszállították a sebészetre. Itt a sebésztanár
 628 11|               átszállították a sebészetre. Itt a sebésztanár föltárta a gyomrot,
 629 11|                     Itt a sebésztanár föltárta a gyomrot, de csak éppen kinyitotta,
 630 11|                      ott, nyomban összevarrta. A rákos daganat annyira elharapódzott,
 631 11|                        Miután sebe begyógyult, a beteg valamivel jobban lett.
 632 11|            morfiumoltásokkal csillapították, s a méreg részegségében arról
 633 11|                 elõször az újságok értesültek, a kõnyomatosból, mely egy
 634 11|                 mutogatták egymásnak, bevitték a szerkesztõhöz, mint csodabogarakat
 635 11|                         melyen évtizedekig ült a legrosszabb magyar író,
 636 11|                      következik mindaddig, míg a közvélemény méltó utódot
 637 11|                  alapján elfoglalhatja helyét. A rovatvezetõ leragasztotta
 638 11|                      rovatvezetõ leragasztotta a hírt, és jelezte: kis borgisz
 639 11|                      olvasták ezt, hitetlenül, a fejüket csóválva. Chmell
 640 11|                        arra gondoltak, hogy ez a közéleti figura, akin annyit
 641 11|                        akármilyen más ember.~2~A koporsónál egy tizenhárom
 642 11|                  tragédiáját írta. Innen kapta a nevét. A darab megbukott,
 643 11|                     írta. Innen kapta a nevét. A darab megbukott, de fia
 644 11|                     János örült, hogy legalább a mindennapi életben hallhatta
 645 11|                      hallhatta kedvenc hõsének a nevét, fia pedig viselte
 646 11|                    illõ, szomorú papiros éket.~A zord kamasznak az orra megdagadt
 647 11|                    kamasznak az orra megdagadt a sírástól, szeme lázasan
 648 11|                        idején nem értesítették a betegség halálos voltáról,
 649 11|                    Phaedrus meséjét fordította a hollóról és rókáról, hogy
 650 11|                      hollóról és rókáról, hogy a szótárak és a latin igék
 651 11|                    rókáról, hogy a szótárak és a latin igék között rácsapott
 652 11|                    latin igék között rácsapott a halálhír, s gyorsan kiragadta
 653 11|                        most élte ki. Nézegette a halál barbár pompáját, a
 654 11|                       a halál barbár pompáját, a virágos ravatalt, apja ismert
 655 11|                      apja ismert barátait, kik a gyertyafényben merõben másoknak
 656 11|                    színésznõ, egyik jelenetrõl a másikra.~A temetésre a fiú
 657 11|                    egyik jelenetrõl a másikra.~A temetésre a fiú vadonatúj
 658 11|              jelenetrõl a másikra.~A temetésre a fiú vadonatúj fekete kalapot
 659 11|                        idegesen húzogatta, míg a szertartás folyt. A halottasházban,
 660 11|                        míg a szertartás folyt. A halottasházban, a virágoktól
 661 11|                       folyt. A halottasházban, a virágoktól fülledt levegõben
 662 11|                       meg, hogy nem volt rajta a szokott csíptetõ, melynek
 663 11|                      látszott az orra nyergén. A halált másnak képzelte,
 664 11|                     meg, az érzékelhetõ volta, a csöndje, aztán a járás-kelés,
 665 11|                        volta, a csöndje, aztán a járás-kelés, mely körötte
 666 11|                        kik közvetlen közelében a maguk dolgára gondolnak,
 667 11|                 számlát, vagy borravalót adnak a koszorút vivõ szolgának.~
 668 11|                       koszorút vivõ szolgának.~A sírnál két szónok beszélt.
 669 11|                  kiérdemült író képviselte azt a tisztes, hagyományokat õrzõ
 670 11|                        hogy „mennyire szerette a szépet”, majd tanári mûködését
 671 11|                     tanári mûködését méltatta. A tantestület nevében az igazgató
 672 11|                     lesütött szemmel hallgatta a beszédeket, s megkönnyebbült,
 673 11|                        s megkönnyebbült, mikor a pap századoktól megszentelt
 674 11|                édesanyjával, s együtt fogadták a részvétlátogatókat. Semmi
 675 11|                    annak idején bejáratos volt a grófnõ kastélyába, a többi
 676 11|                      volt a grófnõ kastélyába, a többi íróval együtt olykor
 677 11|                      meghívták irodalmi teára. A grófnõ, aki magát a nemzeti
 678 11|                     teára. A grófnõ, aki magát a nemzeti irodalom védõangyalának
 679 11|                     állt az érdekcsatáknak meg a hírlapi hajszáknak, nem
 680 11|                   eredményt dobta latra, hanem a szándékot, méltányoló fejbólintással
 681 11|                 boldogult is író volt, akár az a csomó ember, ki betûvetéssel
 682 11|                      árvához. Rövid látogatása a polgári jelenlevõk között
 683 11|                 félelmében, hogy zavarja apját a munkában. Képe napról napra
 684 11|                    indultak, megrohadtak, mint a test vér híján. Pár hónap
 685 11|                 emlékezett, mindenekelõtt arra a nagyított arcképre, mely
 686 11|                   mozzanat maradt belõle. Este a kabátja lógott egy széken,
 687 11|             madárijesztõ, feje árnyékot vetett a falra, amint egy rövidzárlatkor
 688 11|                       amint egy rövidzárlatkor a gyertyát emelte, savanyú
 689 11|                     izzadságszagot terjesztett a hûvösvölgyi kirándulás alkalmával,
 690 11|                       szivarozott.~Talán mégis a szivarszag maradt meg belõle
 691 11|                       Ha Arisztid leheveredett a díványára, a takarón érezte
 692 11|                      leheveredett a díványára, a takarón érezte az áporodott,
 693 11|                       szinte megfagyott párát, a rég elszívott szivarok kigõzölgését,
 694 11|                   megkapta, és hordta. És ezek a sajátos, egyre gyöngülõ
 695 11|                    rendezze. Napokig tett-vett a hû kolléga a dolgozószobában.
 696 11|                 Napokig tett-vett a hû kolléga a dolgozószobában. Leltárt
 697 11|                         melyrõl nem is tudtak. A kéziratokat iktatta, az
 698 11|                       helyezte el.~Õ adatta el a nyolcszáz kötetbõl álló
 699 11|                   semmit se tartott becsesnek. A könyvtárat elszállították.
 700 11|               könyvtárat elszállították. Ezzel a kartárs elvégezte kegyeletes
 701 11|                elvégezte kegyeletes hivatását. A kéziratos dobozt átnyújtotta
 702 11|                       kötetével együtt, melyet a könyvtárból megmentett,
 703 11|                      asszony falura költözött, a nénjéhez, s fiát egy vidéki
 704 11|                       vidéki gimnáziumba adta, a piaristákhoz. Arisztidben
 705 11|                   áldozott. Különösen szerette a hajnali miséket, advent
 706 11|                        karácsony között, mikor a pap ezüsttel szegett fekete
 707 11|                   Máriához fohászkodott, kérve a meddõ egeket, hogy harmatozzanak,
 708 11|                harmatozzanak, küldjék el végre a boldogtalan emberiségnek
 709 11|                       boldogtalan emberiségnek a Megváltót. Õ térden állva
 710 11|                   térden állva hallgatta végig a misét, verte a mellét, mély
 711 11|                 hallgatta végig a misét, verte a mellét, mély bûntudattal,
 712 11|              bûntudattal, élvezte, hogy fájnak a térdei, s minden, ami körülvette,
 713 11|                        minden, ami körülvette, a homályos novíciusok valami
 714 11|                        Üdvözlégyet mondott el.~A papoknál lerakta az érettségit.
 715 11|                      hogy gyönyörûen rajzolt s a számtan iránt mindig hajlandóságot
 716 11|                        hajlandóságot mutatott, a mérnöki pályára szánta,
 717 11|                   elvesztette édesanyját. Amíg a diplomáját meg nem szerezte,
 718 11|                      is járt sehová. Dolgozott a gyárban, itt megfizették,
 719 11|                     egy kaszinóba, fel-feltûnt a társaságokban is. Szerették
 720 11|                   fáradt, becepelték magukkal.~A kávéházban tûrhetetlen fény,
 721 11|                  néhány írót és újságírót, aki a sarokban egy hosszú márványasztalnál
 722 11|                      nekik. Mihelyt kiejtették a nevét, az érdeklõdés középpontjába
 723 11|                     középpontjába került. Ezek a ványadt alakok, kik eddig
 724 11|                 Bármennyire tapintatos volt az a kaszinótársaság, melyben
 725 11|                      megesett már, hogy valaki a neve hallatára elnémult,
 726 11|                    vallatgatta, s azalatt mind a ketten furcsa, részvéttel
 727 11|                      beléptekor másra terelték a szót, alkalmasint finomságból.
 728 11|                       nem halt meg egészen. Az a különös halhatatlanság,
 729 11|                félhangosan magyarázott valamit a társainak, mire ezek hahotázni
 730 11|                     Többször megismétlõdött ez a hahota. Viselkedésük oly
 731 11|                      döntött, hogy nem érti el a sértést. Az asztalra könyökölt.
 732 11|                 Tekintetével célba vette annak a részeg fráternek a homlokát,
 733 11|                       annak a részeg fráternek a homlokát, melyet huszonöt
 734 11|                     rendelt. Lassan szürcsölte a szalmaszálon, és hallgatta
 735 11|                        öntelt megjegyzéseiket. A társalgás mindenütt a világon
 736 11|         megjegyzéseiket. A társalgás mindenütt a világon abból áll, hogy
 737 11|              érdeklõdést színlelünk, hogy ezen a réven tulajdon ügyeinkkel
 738 11|              alakoskodó szemérem is hiányzott. A sok „én” a maga erõszakos
 739 11|                       is hiányzott. A sok „én” a maga erõszakos uralomvágyával
 740 11|                       sonkás zsömlét rágott, s a szemben levõ tükörben tetszelegve
 741 11|                 emberek, akiket sohase látott, a pincérek, a vendégek is,
 742 11|                     sohase látott, a pincérek, a vendégek is, a kávéház,
 743 11|                       pincérek, a vendégek is, a kávéház, az aranycirádás
 744 11|                        álló málnaszörpös pohár a szalmaszállal, mindenki
 745 11|                    volt, hogy összeborzongott. A jelenet lassan, végzetes
 746 11|                    elõre. Ha valaki kinyitotta a száját, ösmerõs és rég megunt
 747 11|                         Egyszerre hozzáfordult a mellette ülõ barátja, s
 748 11|                         s megkérdezte, hogy mi a baja. És ez volt a legrémesebb.
 749 11|                     hogy mi a baja. És ez volt a legrémesebb. Mert ezt a
 750 11|                        a legrémesebb. Mert ezt a kérdést pontosan éppígy
 751 11|                   fizetett és eltávozott.~Künn a Körúton elmúlt a lidércnyomás.
 752 11|              eltávozott.~Künn a Körúton elmúlt a lidércnyomás. Szíve valami
 753 11|                    élesen, mint még soha. Azon a ködös téli reggelen, mikor
 754 11|                   mikor gyomorvizsgálatra ment a klinikára, elkísérte õt.
 755 11|                       s noha bizonyára folyton a betegségére gondolt, olyan
 756 11|                 érdeklik. Az ápolónõ már várta a beteget a próbareggelivel,
 757 11|                    ápolónõ már várta a beteget a próbareggelivel, híg, világos
 758 11|                       zsemledarabok úszkáltak, a tanársegéd hosszú gumicsövet
 759 11|                         mint akit fojtogatnak, a fejét rázta, két kezét összetéve
 760 11|                        nehezen kiszivattyúzták a teát meg a zsemlét. Ezzel
 761 11|                     kiszivattyúzták a teát meg a zsemlét. Ezzel még nem volt
 762 11|                 gipszszerû pépet raktak eléje, a bizmutkását, melyet cukorral
 763 11|                    mindig, mint gyermekkorában a hajnali miséken, hogy apja
 764 11|                        ismeretlen tettesek? Ez a gondolat annyira belegyökerezett
 765 11|                    hétesztendõs korában, mikor a Nápolyi Endré-t elõadták,
 766 11|                   kezébe nyomott egy élclapot. A címlap egy színpadot ábrázolt
 767 11|                 ábrázolt s egy nézõteret, ahol a nézõk félrebillent fejjel
 768 11|                    volt szerencséje”. Õ is ezt a magyarázatot fogadta el.~
 769 11|                 kirakatba tegye szenvedését, s a seb köré, melyet az élettõl
 770 11|                       sebet fessen, kárminnal. A dicsõséget se becsülte túl.
 771 11|                        szereznek.~Már virradt. A járdán rikkancs asszonyok
 772 11|                     mintegy dajkálva, csitítva a sajtó friss termékeit, ezeket
 773 11|                        friss termékeit, ezeket a rakoncátlan csecsemõket,
 774 11|                        írókölyket ismert. Ezek a díszes csemeték, akik hatéves
 775 11|                     még nyakkendõkötését is, s a dicsõség idétlen honvágyával
 776 11|                    egyik gyönge kabarészínész, a másik parkett-táncos, a
 777 11|                        a másik parkett-táncos, a harmadik kisegítõ egy hangversenyrendezõ
 778 11|                      Mire fölért lakásába, már a verõfény ragyogott a perzsákon.
 779 11|                       már a verõfény ragyogott a perzsákon. Nem feküdt le.
 780 11|                      íróasztalához, kinyitotta a fiókját, melynek mélyén
 781 11|                        összes mûveit õrizte, s a hagyatékból kihalászta az
 782 11|                        öltöztették, s elvitték a bemutatóra, hogy mint a
 783 11|                        a bemutatóra, hogy mint a szerzõ fia végighallgassa
 784 11|                      gróf, kit Elemér gróf, ez a züllött, sötétlelkû démon
 785 11|                 morfiummal mérgezte meg magát. A gróf barna üvegcsébõl hörpintette
 786 11|                      üvegcsébõl hörpintette ki a gyilkos nedût, végigvágódott
 787 11|                   gyilkos nedût, végigvágódott a díványon, nyögött, tépte
 788 11|                       díványon, nyögött, tépte a haját, szája tajtékot túrt,
 789 11|                   tajtékot túrt, majd lebukott a földre, a súgólyukig gurult,
 790 11|                        majd lebukott a földre, a súgólyukig gurult, s ott
 791 11|                    felejtette el. Valahányszor a halálról hallott vagy olvasott,
 792 11|                      hallott vagy olvasott, ez a kép tûnt eléje, s hiába
 793 11|                     halált is, ez volt számára a halál.~Most, hogy olvasta,
 794 11|                         folytatta az olvasást. A Nápolyi Endre elsõ fölvonása,
 795 11|                        elsõ fölvonása, melyben a királyfi megismerkedik a
 796 11|                       a királyfi megismerkedik a vörös hajú és fehér bõrû
 797 11|                     kárpótlásul melléje áll õ, a fia, az igazság lovagja.
 798 11|                      igazság lovagja. Csakhogy a többi felvonás némi csalódást
 799 11|                       számára. Miért táncolnak a manók rózsakoszorúval fejükön,
 800 11|                     fejükön, miért süt folyton a hold, és szól a zene, s
 801 11|                        folyton a hold, és szól a zene, s a király és királyné
 802 11|                        hold, és szól a zene, s a király és királyné nászágyán
 803 11|                       egy udvarhölgy, hárfával a kezében? Egyet-mást bizony
 804 11|               igazságot. Üres óráiban feltúrta a kéziratkazalt, melyet belepett
 805 11|                 kéziratkazalt, melyet belepett a por, és böngészgette. Ezeket
 806 11|                        és böngészgette. Ezeket a lapokat aligha forgatta
 807 11|                    megírta. Végére akart járni a dolognak. Munkája már nem
 808 11|                     nyomozáshoz, melynek során a vádlottat vagy fölmentik,
 809 11|                       egyre jobban halmozódtak a súlyos, föllebbezhetetlen
 810 11|              föllebbezhetetlen terhelõ adatok. A jelenetek megindultak, aztán
 811 11|                     végigrágta magát mindenen, a harminchat királytragédián,
 812 11|                    harminchat királytragédián, a nyolc középfajú társadalmi
 813 11|                        cikkeken. Néha már azon a ponton volt, hogy odavágja
 814 11|                 sodrából. Ez már túlesett azon a mértéken, melyet az alkotóképesség
 815 11|                    bizony, szegény, buta, mint a tök. Arisztid mások könyveit
 816 11|                    adnia kortársainak, azoknak a fickóknak is, akik ott a
 817 11|                       a fickóknak is, akik ott a kávéházban vihogtak. Rossz
 818 11|                    verõ.~Szeptemberben kivette a szabadságát, elutazott Ischlbe,
 819 11|                        egy hónapra. Rá is fért a pihenés. Az utóbbi hónapokban
 820 11|                   elszürkült, mint azoké, akik a hamisított koszttól idült
 821 11|                     kapnak. Fejében még mindig a kusza jelenetek kavarogtak
 822 11|                továbbszõtte. Lábadozóként járt a csöndes, idilli fürdõhelyen,
 823 11|                    után mindjárt leereszkedett a köd. Esett az esõ. Körülötte
 824 11|                        Esett az esõ. Körülötte a vendégek dominóztak, társasjátékot
 825 11|                        bécsi lány zongorázott. A gyógyszalonba behallatszott
 826 11|                    gyógyszalonba behallatszott a patakok és vízesések zúgása.
 827 11|                     vízesések zúgása. Arisztid a hintaszékben ült, és ásítozott.~
 828 11|                       tudott csinálni, fölment a szobájába, leült és az íróasztalon
 829 11|                     dolgozott rajta valamit, s a hónap végén, mikor elhagyta
 830 11|                        Odatette fiókjába, abba a mély fiókba, apja munkái
 831 11|                    Arisztid pirulva söpörte be a sok kéziratpapírt, s másra
 832 11|                 kéziratpapírt, s másra terelte a szót.~Ez a kollégája mesélte
 833 11|                       másra terelte a szót.~Ez a kollégája mesélte nekem
 834 11|                 hasonlított. Halkan mondta meg a nevét. Teáscsészéjét térdére
 835 11|                        térdére téve mulattatta a leányokat, késõbb táncolt
 836 11|                      személytelenül. Voltaképp a hangját se hallottam.~Amikor
 837 11|                   hangját se hallottam.~Amikor a többiek fölkerekedtek, mi
 838 11|                fölkerekedtek, mi is indultunk. A sötét lépcsõházban véletlenül
 839 11|               Szótlanul ballagott lefelé. Künn a kapu elõtt szertartásosan
 840 11|                   szertartásosan kezet csókolt a hölgyeknek, megszorította
 841 11|                      hölgyeknek, megszorította a kezemet is. Hosszan a szemébe
 842 11|            megszorította a kezemet is. Hosszan a szemébe néztem. Azt reméltem,
 843 12|                                         ALFA~1~A fafaragványos, új bérházba
 844 12|                     fafaragványos, új bérházba a májusi házbérnegyed idején
 845 12|                         hogy kicsoda.~Délelõtt a szállítóvállalat alkalmazottai
 846 12|               alkalmazottai fölvitték bútorait a harmadik emelet egy kiszögellõ
 847 12|              kiszögellõ sarkába, s elhelyezték a két üresen álló szobába.~
 848 12|                    mélyen szemébe húzta.~Amint a lépcsõházból a folyosóra
 849 12|                    húzta.~Amint a lépcsõházból a folyosóra fordult, hogy
 850 12|                        folyosóra fordult, hogy a házmester kíséretében birtokba
 851 12|                        farkaskutya ugatott rá, a rézsút szemben levõ konyha
 852 12|                 ablakából.~- Alfa - csitította a házmester -, Alfa, hallgass. -
 853 12|                           Alfa, hallgass. - De a kutya nem hallgatott.~-
 854 12|                        Maradhass már - kiabált a házmester -, maradhass. ~
 855 12|                           maradhass. ~Bementek a lakásba. A kutya egyre jobban
 856 12|                maradhass. ~Bementek a lakásba. A kutya egyre jobban ugatott.~-
 857 12|                        Cirbuszéké - magyarázta a házmester -, a mérnökéké.
 858 12|                      magyarázta a házmester -, a mérnökéké. Még nem ismeri
 859 12|                      mérnökéké. Még nem ismeri a nagyságos urat. Majd megszokja.~
 860 12|                  Feszítõvasat, kalapácsot kért a házmestertõl, s maga látott
 861 12|                  néhány percnyi járásra, aztán a folyosó legvégén állott,
 862 12|                jöhetett-mehetett anélkül, hogy a bérház kíváncsiságát fölkeltené.~
 863 12|                       fölkeltené.~Nem szerette a feltûnést.~3~Most örömét
 864 12|                     egy zápította el, az, hogy a kutya még mindig ugatott. ~
 865 12|                     kutya még mindig ugatott. ~A mérnökék cselédje többször
 866 12|                   bírni. ~Cirbuszné is szidta, a gyermekek is. Végül bevitték
 867 12|                   gyermekek is. Végül bevitték a belsõ szobákba, de onnan
 868 12|                     volt valami kellemes. Wohl a barátságtalan istenhozott
 869 12|                    reggel fél kilenckor indult a gyorsirodába.~Alighogy nyikkant
 870 12|                gyorsirodába.~Alighogy nyikkant a kilincse, és kilépett az
 871 12|                  kilépett az ajtón, fölharsant a kutyaugatás. Alfa már várta.
 872 12|                       már várta. Elülsõ lábait a konyhaablak deszkájára nyújtva
 873 12|                 kaffogott, feléje ugrált, s ha a konyhaablakot nem veszi
 874 12|                  vasrács, bizonyára lehúzza õt a földre. Wohl megbocsátóan
 875 12|                       megbocsátóan mosolygott. A kutyaugatás azonban akkor
 876 12|                     szûnt meg, mikor már leért a kapuhoz. Úgy rémlett, hogy
 877 12|                        Úgy rémlett, hogy ennek a kutyának a dühét valami
 878 12|                 rémlett, hogy ennek a kutyának a dühét valami láthatatlan
 879 12|                       Ebéd után megismétlõdött a jelenet. Este újra. A következõ
 880 12|           megismétlõdött a jelenet. Este újra. A következõ napokon szintén.~
 881 12|                     következõ napokon szintén.~A gyorsíró azt hitte, hogy
 882 12|                        hogy felöltõje ingerli, a feltûrt gallérja. De mikor
 883 12|                     feltûrt gallérja. De mikor a derûs idõk beálltával levetette
 884 12|                   aludt, fölébredt, ha valahol a harmadik szobában tartózkodott,
 885 12|                          Mérges kutya - mondta a cselédnek.~- Tessék? - kérdezte
 886 12|                cselédnek.~- Tessék? - kérdezte a lány, mert a kutyaugatástól
 887 12|                          kérdezte a lány, mert a kutyaugatástól egy szót
 888 12|                       Nem is mérges ez - szólt a cseléd a vállát vonogatva. -
 889 12|                     mérges ez - szólt a cseléd a vállát vonogatva. - Nem
 890 12|                       Nem ugat meg senkit. Még a kéményseprõt se. Nem tudom,
 891 12|                    összebarátkozunk - biztatta a gyorsíró magát és a kutyát. -
 892 12|                   biztatta a gyorsíró magát és a kutyát. - Ugye, Alfa?~Feketéje
 893 12|                        kockacukrot. Odavetette a konyha kõpadlójára.~A kutya
 894 12|               Odavetette a konyha kõpadlójára.~A kutya annál inkább üvöltött,
 895 12|                           Dehogyisnem - felelt a cseléd -, majd megbolondul
 896 12|               haragszol rám, kutyinkó?~- Talán a nagyságos úr kalapja miatt.
 897 12|                  Tessék levenni.~Wohl engedett a tanácsnak. Levetette kalapját,
 898 12|                      kalapját, mintha köszönne a kutyának.~De amint ott állt
 899 12|                    horpadt koponyájával, ahogy a jó Isten megteremtette õt,
 900 12|                       hogy Wohl visszatorpant. A kutya kitátotta száját,
 901 12|                     fogak sövényeztek, s ebbõl a piros, eleven lyukból, haragja
 902 12|                        dühét. Félelmetes volt.~A gyorsíró egy darabig nézte,
 903 12|                        egy darabig nézte, majd a botránytól tartva, beiszkolt
 904 12|                    Nagyságos úr - szólt reggel a cseléd, aki folyton újabb
 905 12|                      sietni az ablak elõtt. Ez a büdös érzi, hogy félni tetszik
 906 12|                  lassan, kényelmesen sétált el a folyosón. Alfa tajtékzott.
 907 12|                     folyosón. Alfa tajtékzott. A sötétben szeme zöldesen
 908 12|                      Na - mondta szemrehányóan a cselédnek -, hát most miért
 909 12|                     magam se tudom - válaszolt a lány, és elfordult, hogy
 910 12|                      kaján mosolyát. - Nyilván a szagát érzi.~- Kinek a szagát?~-
 911 12|                 Nyilván a szagát érzi.~- Kinek a szagát?~- A nagyságos úrét.~-
 912 12|                      érzi.~- Kinek a szagát?~- A nagyságos úrét.~- Az én
 913 12|                    párbeszéd után megszüntette a cseléddel való érintkezést.
 914 12|                    cseléddel való érintkezést. A kutyára pedig jóakaratú
 915 12|           Közmondásokkal erõsítette önérzetét. A kutya ugat, a karaván halad.
 916 12|                       önérzetét. A kutya ugat, a karaván halad. Kutyaugatás
 917 12|                     Kutyaugatás nem hallatszik a mennyországba.~Ez a közöny
 918 12|                 hallatszik a mennyországba.~Ez a közöny azonban egyoldalú
 919 12|                      egyoldalú volt. Aztán, ha a kutyaugatás nem is hallatszik
 920 12|                  kutyaugatás nem is hallatszik a mennyországba, elhallatszik
 921 12|           mennyországba, elhallatszik máshová. A gyorsíró minden megjelenése
 922 12|                      délután, este, s minthogy a kutyaugatás nemegyszer órákig
 923 12|               nemegyszer órákig nem szûnt meg, a ház békéje teljesen fölborult.~
 924 12|                     békéje teljesen fölborult.~A gyermekek meg a cselédek
 925 12|                     fölborult.~A gyermekek meg a cselédek a folyosón lesték.
 926 12|                       gyermekek meg a cselédek a folyosón lesték. Mulattak
 927 12|                        elböffenti magát, mikor a fölvonó fölfelé zötyög vele,
 928 12|                    zötyög vele, majd figyelték a mindennapos színházat: a
 929 12|                       a mindennapos színházat: a szegény áldozat mindig meg
 930 12|                     Végre is zúgolódni kezdtek a lakók.~A kutyaugatás baljós
 931 12|                     zúgolódni kezdtek a lakók.~A kutyaugatás baljós lárma.
 932 12|                        ráznak, nagy zsákokban? A fül káprázik. Gondolatban
 933 12|                         amikor újra fölzendül, a képzelet és valóság összeér,
 934 12|              megkülönböztetni, meddig tartanak a határok, minden egybefolyik,
 935 12|                 szerkesztett, melyben megkérte a háztulajdonost, hogy haladéktalanul
 936 12|                éjszakai nyugodalmáról van szó, a helyzet sürgõs orvoslásra
 937 12|                      sürgõs orvoslásra szorul, a pohár immár megtelt. Ezt
 938 12|                       az emlékiratot aláíratta a ház összes lakójával, a
 939 12|                        a ház összes lakójával, a mérnököt és a gyorsírót
 940 12|                       lakójával, a mérnököt és a gyorsírót kivéve.~A háztulajdonos,
 941 12|                mérnököt és a gyorsírót kivéve.~A háztulajdonos, aki a városon
 942 12|                   kivéve.~A háztulajdonos, aki a városon kívül lakott takaros
 943 12|           villácskájában, fölkereste barátját, a mérnököt. Cirbusz kedélyesen
 944 12|                     Cirbusz kedélyesen közölte a történteket. Mindketten
 945 12|               egyébként is nagy becsülete volt a házban. Mindenki tudta róla,
 946 12|            aranyserleget kapott. Wohlt viszont a kutya sem ismerte, és tudták
 947 12|                   Ezért egyelõre minden maradt a régiben. Amikor a kutya
 948 12|                       maradt a régiben. Amikor a kutya dührohamaiban hánykolódott,
 949 12|                    dührohamaiban hánykolódott, a lakók így szóltak egymáshoz:~-
 950 12|                       el.~9~Egy délután, mikor a mérnök rajztollal hajszálvonalakat
 951 12|                        hajszálvonalakat húzott a papírra, Alfa úgy elkezdett
 952 12|                vonyítani, mintha nyúznák.~Jött a cseléd, és jelentette.~-
 953 12|                jelentette.~- Az az úr van itt. A kutya miatt.~- Ja - szólt
 954 12|                      kutya miatt.~- Ja - szólt a mérnök, és elmosolyodott. -
 955 12|                      körötte pár fokkal lehûlt a levegõ. Elõadta panaszát.~-
 956 12|                        se tudtak kisütni.~Künn a másik szobában Cirbuszék
 957 12|                   szobában Cirbuszék három fia a becsukott ajtóhoz tapasztva
 958 12|                   állatok - jegyezte meg Wohl.~A mérnökné az urára tekintett,
 959 12|                   magát, hirtelenül kiment, és a másik szobában fiainak röhögõ
 960 12|                  indítványozta:~- Majd behozom a kutyát.~10~A kutya úgy rontott
 961 12|                      Majd behozom a kutyát.~10~A kutya úgy rontott be, mint
 962 12|                       be, mint éhes oroszlánok a cirkuszok porondjára, ahol
 963 12|                         Alfa, Alfa! - kiáltott a mérnök és a gyorsíró egyszerre.~
 964 12|                           kiáltott a mérnök és a gyorsíró egyszerre.~A gyorsíró
 965 12|                       és a gyorsíró egyszerre.~A gyorsíró látva, hogy egyenesen
 966 12|                         izgatottan, mint mikor a kopó „állja a vadat”.~-
 967 12|                       mint mikor a kopó „állja a vadat”.~- Ne tessék félni -
 968 12|                       tessék félni - nyugtatta a mérnök.~- Én nem félek -
 969 12|                           Én nem félek - szólt a gyorsíró még mindig fölfelé
 970 12|                 fölfelé tartott kézzel. - Csak a kezem ne bántsa. Azzal keresem
 971 12|                       ne bántsa. Azzal keresem a kenyerem.~Cirbusz föltette
 972 12|                     kenyerem.~Cirbusz föltette a kutyára a szájkosarat, szíjon
 973 12|                     Cirbusz föltette a kutyára a szájkosarat, szíjon vezette
 974 12|                         Jöjj szépen. Nézd, itt a Wolli úr.~- Wohl - javította
 975 12|                      úr.~- Wohl - javította ki a gyorsíró. - Egy h-val, Wohl.~-
 976 12|                        h-val, Wohl.~- Wohl úr, a mi kedves szomszédunk. Méltóztassék
 977 12|                        bátran megsimogatni.~11~A gyorsíró megsimogatta a
 978 12|                        A gyorsíró megsimogatta a kutya kurta, érdes, drótszõrét.
 979 12|                 közelrõl. Gyönyörû állat volt, a hosszú, fekete orrával,
 980 12|                        hosszú, fekete orrával, a mozgékony, ideges szemével,
 981 12|                 szemével, se sovány, se kövér: a kutyák között bizonyára
 982 12|                        kutyák között bizonyára a fõúr, a lángész.~Minthogy
 983 12|                       között bizonyára a fõúr, a lángész.~Minthogy félelmetes
 984 12|                  Minthogy félelmetes fogazatát a szájkosár ártalmatlanná
 985 12|                     ártalmatlanná tette, tûrte a becézést. Fejét azonban
 986 12|                       búcsúzkodott, bevezették a konyhába is, megmutatták
 987 12|                     neki Alfa evõcsajkáját meg a friss marhamócsingot, melyet
 988 12|                   friss marhamócsingot, melyet a jégszekrényben õriztek,
 989 12|                        jégszekrényben õriztek, a vacsoráját.~Wohl ajánlotta
 990 12|              meggyõzõdés nélkül.~12~Alfa ezért a kényszerû hallgatásért bõséges
 991 12|                      torkaszakadtából ugatott.~A gyorsíró így tûnõdött:~„
 992 12|                    megmagyarázni. Eleinte arra a föltevésre hajoltam, hogy
 993 12|                   föltevésre hajoltam, hogy ez a kutya a gyorsírót gyûlöli
 994 12|                      hajoltam, hogy ez a kutya a gyorsírót gyûlöli bennem.
 995 12|                 Gyerekkoromban se dobáltam meg a kutyákat, nem kínoztam õket.
 996 12|                     pályámon. Leírom azt, amit a miniszterek és képviselõk
 997 12|                   veszek el belõle, legföljebb a nyelvtani hibákat, a magyartalanságokat
 998 12|                legföljebb a nyelvtani hibákat, a magyartalanságokat javítom
 999 12|                       13~Amikor ágyban feküdt, a kutyaugatás úgy pattogott,
1000 12|                      Ki tudja, honnan jöhet ez a gyûlölet. Magja nyilván