Fejezet

1001 12|                    Pipiskedve udvaroltam ennek a ronda dögnek s a ronda gazdáinak,
1002 12|              udvaroltam ennek a ronda dögnek s a ronda gazdáinak, akiknek
1003 12|                       eszükbe, hogy túladjanak a kutyán. Mi tehát a teendõm?
1004 12|                  túladjanak a kutyán. Mi tehát a teendõm? Meg kell változtatnom
1005 12|              harcmodoromat. Nem vadászom többé a kegyét, nem igyekszem gyáván,
1006 12|              alázatosan jóindulatába férkõzni. A gyûlölet ellen gyûlölet,
1007 12|                       gyûlölet ellen gyûlölet, a harag ellen harag. Jaj,
1008 12|                    hozzá, vagy beköthetném azt a lármás száját kötelekkel
1009 12|               Megváltoztatta harcmodorát. Mint a teremtés koronája haladt
1010 12|                    teremtés koronája haladt el a kutya elõtt, s egy gyûlölködõ
1011 12|                      oktalan állat”.~Szombaton a mérnökék szokásuk szerint
1012 12|                   egész délutánra kirándultak. A kutya egyedül maradt a konyhában.
1013 12|                         A kutya egyedül maradt a konyhában. Ekkor a gyorsíró
1014 12|                      maradt a konyhában. Ekkor a gyorsíró megállt az ablak
1015 12|                 lassanként tûrhetetlenné vált.~A lakók már nem csináltak
1016 12|                    Tüntetõen elfordultak tõle, a szemébe kacagtak. Délután
1017 12|                   szendergésébõl riasztott föl a kutyaugatás:~- Csönd legyen
1018 12|                 disznóság!~Máskor az ezredesné a füle hallatára ezt kiabálta
1019 12|               hallatára ezt kiabálta föl:~- Az a szemtelen megint ingerli
1020 12|                   szemtelen megint ingerli azt a szegény kutyát.~Már a házmester
1021 12|                      azt a szegény kutyát.~Már a házmester se köszönt neki.~
1022 12|                        neki.~Föl kellett adnia a harcot. Sötéten, kudarccal
1023 12|                kudarccal szívében bejelentette a háztulajdonosnak, hogy kiköltözik.
1024 12|             háztulajdonosnak, hogy kiköltözik. A kutya erõsebb volt.~Az augusztusi
1025 12|               házbérnegyedkor újra megjelentek a szállítóvállalat emberei,
1026 12|                 cepelték le szegényes bútorait a harmadik emeletrõl.~A házban
1027 12|                 bútorait a harmadik emeletrõl.~A házban végre csönd lett,
1028 12|                       házban végre csönd lett, a lakók föllélegeztek.~16~
1029 12|                      föllélegeztek.~16~Valahol a kilencedik kerületben kapott
1030 12|                        forró, viharos nap volt a képviselõházban: az ellenzék
1031 12|                    ellenzék támadásba ment át, a padokat verte, a szónokokat
1032 12|                      ment át, a padokat verte, a szónokokat alig lehetett
1033 12|              szónokokat alig lehetett hallani. A gyorsírók fehér papírjukkal
1034 12|                     sirályok módjára röpdöstek a szavak förgetegében.~Wohl
1035 12|                sztenogramjait komoran diktálta a gépírókisasszonyoknak. Ebédszünet
1036 12|                      mócsingot. Zsebében ezzel a nyers hússal még a miniszterelnök
1037 12|                       ezzel a nyers hússal még a miniszterelnök beszédjébõl
1038 12|                    szabadult.~17~Gyalog indult a városba. De nem hazafelé
1039 12|                hazafelé igyekezett, hanem abba a fafaragványos új bérházba,
1040 12|                      fûzte.~Óvatosan osont föl a lépcsõn. Szerencsére senkivel
1041 12|                        se találkozott. Úgy ért a harmadik emeletre, a konyha
1042 12|                       ért a harmadik emeletre, a konyha vasrácsos ablaka
1043 12|                   konyha vasrácsos ablaka elé.~A mérnökék ezúttal is kirándulni
1044 12|                    voltak. Alfa egyedül hûsölt a konyha kõpadlóján.~Amikor
1045 12|                        nyújtotta két lábát, de a meglepetéstõl vagy a riadalomtól,
1046 12|                        de a meglepetéstõl vagy a riadalomtól, hogy visszatért
1047 12|                  zavarba hozta. Dobogó szívvel a fal mellé lapult. Aztán
1048 12|                        fal mellé lapult. Aztán a nyitott ablakon bedobta
1049 12|                        nyitott ablakon bedobta a mócsingot a konyhába.~Hallotta,
1050 12|                    ablakon bedobta a mócsingot a konyhába.~Hallotta, hogy
1051 12|                       konyhába.~Hallotta, hogy a kutya csámcsog, zabál. Néhány
1052 12|                        várt. Akkor betekintett a konyhába, és hanyatt-homlok
1053 12|                       hanyatt-homlok rohant le a lépcsõn. Az utcán talált
1054 12|             hazahajtatott.~Otthon sokáig mosta a kezét, mert az még mindig
1055 12|                      kezét, mert az még mindig a nyers hús undok szagát árasztotta.~
1056 12|                      gyermekekkel érkeztek meg a mérnökék, késõ este.~A cseléd,
1057 12|                     meg a mérnökék, késõ este.~A cseléd, amikor a konyhába
1058 12|                    késõ este.~A cseléd, amikor a konyhába lépett, fölordított:~-
1059 12|                           Alfa! Alfa!~Mindenki a konyhába rohant.~A gyönyörû
1060 12|                    Mindenki a konyhába rohant.~A gyönyörû farkaskutya meredten,
1061 12|                   meredten, élettelenül feküdt a dézsaállvány alatt. Kétszer
1062 12|                        rémlett, mint életében.~A bérház egyik folyosójáról
1063 12|                      bérház egyik folyosójáról a másikra kiabálták:~- Megmérgezték
1064 12|                         Megmérgezték az Alfát.~A gyermekek zokogtak. Cirbuszné
1065 12|                zokogtak. Cirbuszné ájuldozott. A mérnök így fogadkozott:~-
1066 12|                     fogadkozott:~- Följelentem a rendõrségen. Azonnal följelentem
1067 12|               rendõrségen. Azonnal följelentem a rendõrségen.~Ajtajuk elõtt
1068 12|                  vagyon rongálása” miatt, mert a törvény az állatokon elkövetett
1069 12|                      gyilkosságot nem bünteti. A házmester se látott semmit.~
1070 12|                      Találgatták, gyanakodtak. A cseléd váltig ismételgette:~-
1071 12|                   ismételgette:~- Az tette, az a randa. Olyan sunyi pofája
1072 12|                 spekulált.~20~Éjfél felé, hogy a kedélyek kissé lecsillapodtak,
1073 12|                   lecsillapodtak, Alfa tetemét a házmester az udvarra teríttette.~
1074 12|              teríttette.~Az már régen felvette a tárgyak mozdulatlanságát.
1075 12|                      mozdulatlanságát. Azokhoz a kitömött ebekhez hasonlított,
1076 12|                      melyeknek üvegszemük van. A haragnak, a gyûlöletnek
1077 12|                    üvegszemük van. A haragnak, a gyûlöletnek ez a tömlõje
1078 12|                     haragnak, a gyûlöletnek ez a tömlõje most titokzatosan
1079 12|                       indulatait magával vitte a semmibe, mint minden élõlény,
1080 12|                       élõlény, aki valaha ezen a földön mozgott.~1928~ ~
1081 13|                                    ILONKA~Benn a nagy gyermekszobában négyen
1082 13|         gyermekszobában négyen voltak.~Elzász, a doktor segédje, aki a bõrtáskából
1083 13|                  Elzász, a doktor segédje, aki a bõrtáskából vattát, mûszereket
1084 13|              mûszereket szedegetett elõ, aztán a háziorvos.~Aztán Ilonka,
1085 13|                     közepén 39,6 fokos lázzal, a kétéves kis Ilonka, aki
1086 13|                    Ilonka, aki már beszélt is.~A három felnõtt az ágyra hajolt,
1087 13|               határozottan -, meg kell nyitni.~A két orvos még várt valamit.
1088 13|                     orvos még várt valamit. De a tanár sarkon fordult, kiment
1089 13|                   tanár sarkon fordult, kiment a gyerekszobából, hogy közölje
1090 13|                   gyerekszobából, hogy közölje a döntést az apával, akit
1091 13|                        döntést az apával, akit a tanácskozás kezdetén kiküldött
1092 13|                      kiküldött onnan.~Áthaladt a fényûzõ lakáson, öt szobán,
1093 13|                    szobán, melynek csillárjait a személyzet mind égve hagyta.~
1094 13|                  öltözött fiatalember. Vencel, a nagykereskedõ, a selyemkereskedõ.~
1095 13|                       Vencel, a nagykereskedõ, a selyemkereskedõ.~Ez, amikor
1096 13|                       Elzászt, szinte nem hitt a szemének, hogy az ily hamar
1097 13|                        rá.~- Hát kérem - szólt a tanár, szemét a földre sütve -,
1098 13|                          szólt a tanár, szemét a földre sütve -, meg kell
1099 13|                     Holnap, okvetlenül holnap. A Horváthban operálok.~- Délben?~-
1100 13|                        Reggel. Õ lesz az elsõ. A gyermeket azonnal át kell
1101 13|                        át kell vitetni.~Vencel a tanár gyors visszajöttébõl
1102 13|                  minthogy éppen õ volt elõtte. A száját nézte, mellyel azt
1103 13|                     mondta: „meg kell nyitni”, a vörnyeges arcát nézte, a
1104 13|                       a vörnyeges arcát nézte, a kék szemét nézte.~Két fejjel
1105 13|                        csillogott, visszaverte a csillár fényét, a gégetükör,
1106 13|                  visszaverte a csillár fényét, a gégetükör, melyet elfelejtett
1107 13|                    szórakozott kíváncsisággal, a tanár leemelte a gégetükröt,
1108 13|               kíváncsisággal, a tanár leemelte a gégetükröt, melynek rugalmas
1109 13|                         Így szólt:~- Bocsánat, a kezemet.~- Parancsoljon
1110 13|                        kezemet.~- Parancsoljon a fürdõszobában.~A szobalány
1111 13|                  Parancsoljon a fürdõszobában.~A szobalány langyos vizet
1112 13|               szobalány langyos vizet engedett a mosdócsészébe, friss törülközõt
1113 13|                       Rakosgatta, kenegette rá a finom szappanrétegeket.~
1114 13|                        finom szappanrétegeket.~A két kéz meghempergett a
1115 13|                        A két kéz meghempergett a bõ habban, összekulcsolódott,
1116 13|                     egymásnak valamiért, aztán a vízbe merült, lubickolva
1117 13|              lanyhaságát, majd miután felüdült a csapból csorgó hideg víztõl,
1118 13|                       kicsoda tartja, belebújt a bolyhos gyolcsba, mint fürdõköpenybe
1119 13|                         mondta majdnem vidáman a doktorsegédjének, aki kijött
1120 13|                   doktorsegédjének, aki kijött a bõrtáskával. - Mehetünk.~
1121 13|                        egyedül maradt, megállt a terem közepén, hogy átértse
1122 13|                    terem közepén, hogy átértse a helyzetet, a sors e viharos
1123 13|                      hogy átértse a helyzetet, a sors e viharos és vad fordulatát.
1124 13|                   Beszaladt hozzá, hogy lássa. A kislány, akire a dada ezalatt
1125 13|                        lássa. A kislány, akire a dada ezalatt ráadta utcai
1126 13|                    Mint üzletember, elõször is a pénzre gondolt, a mestersége
1127 13|                   elõször is a pénzre gondolt, a mestersége megindító lírájával.
1128 13|                      acélajtaját, melybõl ezen a forró napon jótékony hûvösség
1129 13|                   papirosát, hosszan szemlélte a tussal írt rondírást, oly
1130 13|                        Ten pounds, ten pounds.~A betegszállító kocsiba elõbb
1131 13|                    betegszállító kocsiba elõbb a dada szállt be, ölében a
1132 13|                       a dada szállt be, ölében a kisleánnyal, majd õ.~Zöld
1133 13|                     Zöld júliusi éjszaka volt, a közeli hegyek és erdõk zöld
1134 13|                       az Andrássy úton. Egy nõ a kávéház tornácán bordó málnafagylaltot
1135 13|                       jelentõs és részletes, s a képek, noha a kocsi vágtatott,
1136 13|                     részletes, s a képek, noha a kocsi vágtatott, oly lassan
1137 13|                   megdörzsölte szemét.~Ilonkát a szanatórium betegfölvonóján
1138 13|                      betegfölvonóján fölvitték a harmadik emeletre, a 17-
1139 13|                 fölvitték a harmadik emeletre, a 17-es különszobába, ahol
1140 13|                     Három ágy volt itt, oldalt a falnál a gyermekágy, egy
1141 13|                      volt itt, oldalt a falnál a gyermekágy, egy ágy az apának,
1142 13|                 gyermekágy, egy ágy az apának, a gyermek mellett, egy ágy
1143 13|             bemutatkozott, egy port adatott be a betegnek, s attól az nemsokára
1144 13|                      az nemsokára el is aludt. A fõorvos köpcös úr volt.
1145 13|                    valaki teljes testsúlyával, a cipõje sarkával rálépett
1146 13|                       mozgott.~Reggel nyolckor a kislányt tolókocsin gurították
1147 13|                    érezte magát, sétára indult a szanatóriumban. Elzászt
1148 13|                     reggeli újságjait olvasta. A mûtõt két szolga takarította.
1149 13|                     ide-oda ténfergett. Amikor a kapu elé ért, egy üres Rolls-Royce
1150 13|                     Rolls-Royce állott elõtte. A kapustól megtudta, hogy
1151 13|                        kapustól megtudta, hogy a tanár úr az imént érkezett
1152 13|                       érkezett meg.~Fölszaladt a rendelõbe. Ott azt mondták,
1153 13|               rendelõbe. Ott azt mondták, hogy a tanár úr már a mûtõben van.
1154 13|                   mondták, hogy a tanár úr már a mûtõben van. Ennek ajtaját
1155 13|                     éter velõkig szúró szaga s a kloroform buja, édeskés
1156 13|                        már mûtétre öltözködve, a sebészek vértezetében, vattasisakban,
1157 13|                     vattasisakban, szája elõtt a leheletfogó gézdarabbal,
1158 13|                     kezét magasba emelve, hogy a mosakodás után semmihez
1159 13|                    semmihez ne érjen, homlokán a tükörrel, azzal a karbunkulusként
1160 13|                     homlokán a tükörrel, azzal a karbunkulusként tündöklõ
1161 13|                       tükörrel, melyet valahol a vad törzsek talán imádnának
1162 13|                     üdvözölte. Késõbb, nyilván a parancsára, kijött a mûtõbõl
1163 13|                   nyilván a parancsára, kijött a mûtõbõl egy alorvos, és
1164 13|                       robotolt egyik emeletrõl a másikra, mérte lábaival
1165 13|                   mérte lábaival az idõt, hogy a percek gyorsabban múljanak.~
1166 13|                    percek gyorsabban múljanak.~A harmadik emeleten egyik
1167 13|                      Az orvosok altatnak. Mint a dajkák a mesében - s egy
1168 13|                        altatnak. Mint a dajkák a mesében - s egy jelenetet
1169 13|                    csábító volt elképzelni ezt a kristálytiszta vegykonyhát,
1170 13|          üvegedényekben, ezüstszûrõn öntögetik a világossárga folyadékot, -
1171 13|                        nem merte megvilágítani a riadalom gócát, éles sugárkévéket
1172 13|                  részletekben, elaprózva, mint a valóság széthullott szilánkjait,
1173 13|             kibírhatatlan lett volna.~Megnézte a zsebóráját. Azóta csak tizenegy
1174 13|                  tizenegy perc múlt el. Lement a kertbe.~Középütt szökõkút
1175 13|              belesüppedt egyikbe, folytatódott a lassú lidércnyomás, kattogni
1176 13|                     ördögi gépezet. Szorította a bõrszék karfáját, simogatta
1177 13|                    bõrszék karfáját, simogatta a lágy kecskebõrt, s ha akarta,
1178 13|                        míg az õsember ükunokái a kezdetlegesen összeeszkábált
1179 13|                  remekbe készült bútordarabot. A mûvelõdéstörténeti szemle
1180 13|                      elõcsarnokba vánszorgott, a kapusfülke elé.~A kapus
1181 13|                 vánszorgott, a kapusfülke elé.~A kapus paszományos sapkájával
1182 13|               érkezõknek, intézkedett, kezelte a házitelefon dugattyúit.
1183 13|                tekintélyes mozdulatait, s most a kapus életét oly kívánatosnak
1184 13|                  cserél vele. De nem lehetett. A kapus bizonyos tekintetben
1185 13|                általában minden ember, aki már a körülhatároltságával, a
1186 13|                        a körülhatároltságával, a megalkotottságával is kifejezi
1187 13|            megalkotottságával is kifejezi ezt, a teste mivoltával, melyet
1188 13|                        szigorúan és végzetesen a bõr takarója borít, jelezve,
1189 13|                        átadjuk fájdalmunkat, s a részvét útján egészen egyek
1190 13|                      legyünk.~Egy kezet érzett a vállán. Salló fõorvos gratulált
1191 13|                      neki az eltiport orrával: a mûtét sikerült.~Ilonkát
1192 13|                    mûtét sikerült.~Ilonkát már a különszobába szállították.
1193 13|            fölismerhetetlenségig bebugyolálták a vattakötegekbe, melyekbõl
1194 13|                     jött, mindenkitõl bámulva, a vezérkarával, Sallóval,
1195 13|                       két alorvossal, homlokán a gégetükörrel, mint az egyszemû
1196 13|                      hogy rendben van.~Délután a beteg hirtelenül rosszul
1197 13|                         Kénsárga felhõk lógtak a vihar elõtti levegõben.
1198 13|                      Elzász kocsin robogott ki a kislányhoz. Fölhevült, a
1199 13|                       a kislányhoz. Fölhevült, a rendesnél is izzóbb téglavörös
1200 13|                    árult el. Kedvetlenül nyúlt a mûszerek után, s az egyiket,
1201 13|                           Hallatlan.~Esténként a Horváth-szanatórium a tükörablakaival
1202 13|                Esténként a Horváth-szanatórium a tükörablakaival fáklyázva
1203 13|                       fáklyázva világított föl a kilobbant égre, oly fénnyel,
1204 13|                        égre, oly fénnyel, hogy a légben bolygó repülõgépek
1205 13|                       nõvér ilyenkor eloltotta a különszoba villanyát, csak
1206 13|                     különszoba villanyát, csak a kék mécsest hagyta égve.
1207 13|                        zárt volt és néma, akár a kapusé. Állán egy szemölcs
1208 13|                  feketedett, mint sötét pecsét a hallgatásán.~A kislányt
1209 13|                    sötét pecsét a hallgatásán.~A kislányt egy hétig minden
1210 13|                     minden áldott nap betolták a mûtõbe, visszahozták, megújították
1211 13|                      taposómalmát, bekóborolta a szanatórium emeleteit, az
1212 13|                emeleteit, az alagsort is, ahol a fûtõtestek voltak s a gazdasági
1213 13|                     ahol a fûtõtestek voltak s a gazdasági hivatalok, százszor
1214 13|                  elhaladt az altató orvosok és a teakonyha elõtt, figyelte
1215 13|                       Angéla nõvér szemölcsét, a kapus paszományos sapkáját,
1216 13|                        sapkáját, éjszaka pedig a kék mécset, mely egy másik
1217 13|             összezsugorodott, megkicsinyedett.~A nyolcadik napon hajnalban
1218 13|                      nyolcadik napon hajnalban a kislány hõmérséklete lezuhant
1219 13|                  kislány hõmérséklete lezuhant a piros vonal alá.~Elzász
1220 13|                       vonal alá.~Elzász reggel a mûtétjei elõtt szokása szerint
1221 13|                       szerint megvizsgálta õt. A vizsgálat után tükörszemével
1222 13|                      mentve - s nevetett, mint a mennydörgés.~Vencel kiegyenesedett.
1223 13|           elmosolyodott.~Délután fölkereste õt a rendelõjében, hogy kifizesse.
1224 13|                   akadozott, de aztán megeredt a szava, mert markában tartotta
1225 13|                         mert markában tartotta a borítékot, melybe nagyon
1226 13|                      ezért nem is szaporította a szót, nem mondta el azt,
1227 13|               önérzetesen, mint egyik úriember a másik úriemberhez, így szólt: -
1228 13|                      úr, engedje meg, hogy ezt a csekélységet... Végtelenül
1229 13|                       Azt megszólította:~- Hol a kapus?~- Én vagyok - felelt
1230 13|                       s akkor fölismerte benne a kapust, aki hajlongott a
1231 13|                       a kapust, aki hajlongott a borravaló reményében. -
1232 13|              Telefonozzon egy kocsiért.~Amikor a kocsi megérkezett, indult.
1233 13|                        megérkezett, indult. De a kapus figyelmeztette:~-
1234 13|                  mosolyogva. - Eltévesztettem.~A kapuban szétnézett. Már
1235 13|                    minden, ami széttöredezett, a szilánkok összerakódtak,
1236 13|                   Elzász, Salló, Angéla nõvér, a kapus eltûnt. Belõle pedig
1237 13|                   eltûnt. Belõle pedig újra az a nagy koncepciójú üzletember
1238 13|                    elõtte.~Tülkölve száguldott a kocsi.~Széles utcák repültek
1239 13|               Hátradõlt az ülésre, úgy élvezte a tág, szabad madártávlatot.~
1240 13|                      Visszakapta az életét. De a világot megint elvesztette.~
1241 14|                       valahová, tele lett vele a szoba. Táncolt a megyebálokon,
1242 14|                     lett vele a szoba. Táncolt a megyebálokon, verte az asztalt,
1243 14|                       fél karjára emelte, mint a pelyhet. Kívüle még csak
1244 14|                       pelyhet. Kívüle még csak a lovakat szerette, meg a
1245 14|                        a lovakat szerette, meg a földet.~Erzsébet künn a
1246 14|                        a földet.~Erzsébet künn a pusztán kora hajnalban a
1247 14|                       a pusztán kora hajnalban a pacsirtákkal ébredt. Állott
1248 14|                    pacsirtákkal ébredt. Állott a vetés arany-dús fényében,
1249 14|                   baromfit tenyésztett, ügyelt a mezei munkákra, be-benézett
1250 14|                    mezei munkákra, be-benézett a csûrbe, malomba. Folyton
1251 14|                       született. Akkor az lett a mindene. Dalolgatott neki,
1252 14|                    Dalolgatott neki, muzsikált a fésûn, ajnározta. Éjszaka,
1253 14|                        lovat, vele lovagolt ki a szérûre. Télen parasztsubába
1254 14|                       melegített téglát rakott a lába alá, röpültek a szánon,
1255 14|                    rakott a lába alá, röpültek a szánon, szikrázó hóban,
1256 14|                        szánon, szikrázó hóban, a végtelen fehérségben, melynek
1257 14|                    melynek egyetlen színfoltja a gyermek pirinyó piros orrocskája
1258 14|                 pirinyó piros orrocskája volt.~A család úgy vette körül,
1259 14|                       dús ebéd után ura betért a hálószobába leheveredni.
1260 14|                 kisfiával. Gazdálkodni próbált a birtokon, de rokonai tanácsára
1261 14|                     beleszeretett, elvette õt. A festõ valamivel alacsonyabb
1262 14|                         szeles és ideges. Félt a mennydörgéstõl, a baktériumoktól
1263 14|                         Félt a mennydörgéstõl, a baktériumoktól és a léghuzamtól.
1264 14|            mennydörgéstõl, a baktériumoktól és a léghuzamtól. Sohase tudta,
1265 14|              Beléfogódzott ennek az asszonynak a kezébe, vezettette magát,
1266 14|                    keresett, két kézzel szórta a pénzt. Annak elõtte állandóan
1267 14|                        Elsõ osztályon utaztak, a legjobb szállókban váltottak
1268 14|                        Az asszony eleinte unta a képtárakat. Leplezett ásítással
1269 14|                    Leplezett ásítással járkált a szentek, királyok, lovagok
1270 14|                 királyok, lovagok között, akik a szemében mind egyformák
1271 14|                    mind egyformák voltak, csak a nagy képek foglalkoztatták,
1272 14|                    nagy képek foglalkoztatták, a méretük, a régiségük, vagy
1273 14|                    foglalkoztatták, a méretük, a régiségük, vagy az áruk
1274 14|                      Paolo Veronesét Dürertõl. A templomokban távcsõvel nézegette
1275 14|               templomokban távcsõvel nézegette a falfestményeket, a szobrokat.
1276 14|                   nézegette a falfestményeket, a szobrokat. Távlatról és
1277 14|                       letelepedtek Firenzében, a Pitti és Uffizi már érdekelte.
1278 14|                mûtermébe, hogy szemügyre vegye a termést. A „termés” egy
1279 14|                     szemügyre vegye a termést. A „termés” egy bemázolt vászondarab
1280 14|                         közeledett, távolodott a festõállványtól, s csak
1281 14|                    mindig tudta, mennyit érnek a mûvészi piacon.~Fia minden
1282 14|                      utazott föl hozzá Bécsbe, a második évben a fiú rándult
1283 14|                        Bécsbe, a második évben a fiú rándult le hozzá Olaszországba.
1284 14|                      nem szenvedett már annyit a távollététõl, mint annak
1285 14|                        tekintett utána. Amikor a fiú letette az érettségit,
1286 14|                        az érettségit, beíratta a mûegyetemre.~Ebben az idõben
1287 14|                       ajánlották, meneküljenek a firenzei völgykatlanból
1288 14|                         egyenletes égalja alá.~A beteg itt se lett jobban.
1289 14|                       ecset. Pénzük elfogyott. A birtok jövedelme nem futotta
1290 14|                       futotta erre az életre s a kezelésre. Erzsébet egy
1291 14|                  levelet írt egy banknak, hogy a birtokát azonnal adják el.~
1292 14|                  Orvosi várótermek árnyékában, a fal mellett, mint árnyék
1293 14|                       Fiatal, öreg tanároknak, a kezét összetéve különbözõ
1294 14|                  rimánkodott, hogy mentsék meg a festõt.~Davosban állapodtak
1295 14|                     volt. Öt esztendeig feküdt a beteg egy nyugágyon, szájában
1296 14|                         aki közben megszerezte a mérnöki oklevelet, a svájci
1297 14|               megszerezte a mérnöki oklevelet, a svájci havasok közt kereste
1298 14|                  szállt hajóra. Október elején a festõ meghalt.~Eltemette
1299 14|                    festõ meghalt.~Eltemette õt a davosi temetõben, melyben
1300 14|                        vázlatait, hazautazott. A magyar határnál ámulva vette
1301 14|                  nyitott be egyik rokonához.~3~A harmadik ura bankár volt.~
1302 14|                 megpillantotta, vonzotta ennek a még mindig fiatal asszonynak
1303 14|                       mindig fiatal asszonynak a sápadtsága; homloka körül
1304 14|                      sápadtsága; homloka körül a szenvedés mindentudó jegye,
1305 14|                     maga is hallott valamit, s a nemzetközi fölény és csiszoltság,
1306 14|             reprezentálni”.~Erzsébet levágatta a haját, kamaszfürtjét megfestette.
1307 14|                       gépies mosolyát. Fogadta a felé röppenõ bókokat, s
1308 14|                    szavát latra vetve udvarolt a pénzfejedelemnek. Vesékbe,
1309 14|                         és hogy mennyire „jó”. A számok világában élt. Azokat
1310 14|                   számok világában élt. Azokat a lengõ kalászokat, melyeket
1311 14|                        búzaföldjeirõl ismert s a második férje képeirõl,
1312 14|                 megérkeztek az újságok, hátul, a közgazdasági rovatban kereste.~
1313 14|                        társalkodónõje, villája a Rózsadombon és a Balaton
1314 14|                       villája a Rózsadombon és a Balaton mellett, kilenclámpás
1315 14|               farkaskutyája. Londonba röpültek a fontosabb tárgyalásokra.
1316 14|                  Mindez azonban nem volt elég. A mozgás izgatta, az ütem
1317 14|                   izgatta, az ütem és az üzem, a tõzsdei rohamok és ostromok,
1318 14|                   tõzsdei rohamok és ostromok, a diadalmas hajrá, mindig
1319 14|                       ura élt benne igazán.~Az a vagyonát öt év alatt megkétszerezte.
1320 14|                 egy-két hét alatt tisztázódik. A bankár is ezt remélte. Egy
1321 14|                    ismét Berlint. Amíg beszélt a telefonon, egy zárka jelent
1322 14|                     takaró. Nyugodtan tette le a hallgatót, elszívott egy
1323 14|                         elszívott egy szivart, a páncélszekrényhez lépett,
1324 14|                  Felesége zokogva csókolta meg a halott kezét.~4~ ~Budán
1325 14|                    egyetlenegyszer látni ebben a hamar múló életben. Az csak
1326 14|                  megöregedett. Görnyedten járt a szobában, bottal. Kezén
1327 14|                       bottal. Kezén kiütköztek a kemény, kék erek.~Utolsó
1328 14|                   hívatott, hogy magához vegye a haldoklók szentségét.~Fiatal,
1329 14|                  fakadt.~- Gyónjon meg - szólt a pap. - Isten az õ végtelen
1330 14|                        könyörtelen. Pazaroltam a pénzt, s fukarkodtam. Tékozló
1331 14|                        voltam. Zsugori voltam.~A pap a matróna arcára pillantott.
1332 14|                  voltam. Zsugori voltam.~A pap a matróna arcára pillantott.
1333 14|                        hanyagolhatja el valaki a fiát, miként lehet valaki
1334 14|                   homályosuló elméjében, abban a borzalmas zûrzavarban, ellentmondásban,
1335 14|                         hogy ki is volt õ ezen a földön, hogy mi is volt
1336 14|                      volt õ. De azt nem tudta.~A pap azt hitte, hogy a haldokló
1337 14|                   tudta.~A pap azt hitte, hogy a haldokló félrebeszél, föléje
1338 14|                      velem. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. ~A haldokló
1339 14|                         ki vagy a mennyekben. ~A haldokló utána mondta:~-
1340 14|                   mondta:~- Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.~Most a pap keresztet
1341 14|                        vagy a mennyekben.~Most a pap keresztet írt a levegõbe.
1342 14|                       Most a pap keresztet írt a levegõbe. A megbocsátás
1343 14|                      keresztet írt a levegõbe. A megbocsátás és föloldozás
1344 14|                      igéit susogta.~Ekkor fönn a szoba egyik sarkában, a
1345 14|                        a szoba egyik sarkában, a cserépkályha fölött, megjelent
1346 14|                      bátorítva õt.~- Erzsébet, a te bûneid meg vannak bocsátva.
1347 14|                       bocsátva. Áldott vagy te a gyarló földi asszonyok között.
1348 14|                     tudod, hogy ki voltál ezen a világon. Áldott vagy, mert
1349 14|                    voltál, mert cseléd voltál, a jóság alázatos cselédje,
1350 14|                  alázatos cselédje, hasonlatos a legmagasztosabb cselédhez,
1351 15|                    CUKRÁSZDA~1~Nyári délelõtt.~A telefonban két fiatal hang.~-
1352 15|                  oszlopnál?~- Nem - szólal meg a drót másik végén Márta. -
1353 15|                   Tehát ma délután fél hétkor. A Marcipánban. Budán. Tudja,
1354 15|                       Tudja, merre van? Amerre a temetõbe megyünk.~- Igen -
1355 15|                       ismétli Viktor. - Amerre a temetõbe megyünk. Pont fél
1356 15|                    találkoztak elõször, amikor a som sárga szoknyában kuporodott
1357 15|                    sárga szoknyában kuporodott a hegyoldalon, s a mogyoróbokrok
1358 15|                    kuporodott a hegyoldalon, s a mogyoróbokrok téli álomból
1359 15|                    Pont fél hétkor megjelennek a Marcipánban. Budán, amerre
1360 15|                     Marcipánban. Budán, amerre a temetõbe megyünk.~Most érkeznek
1361 15|                 megyünk.~Most érkeznek elõször a cukrászdába, ahova mindenki
1362 15|                     kis, elhagyott cukrászdába a madár se jár. De annál több
1363 15|                    annál több szerelmes.~Látni a szerelem nagyüzemét: különbözõ
1364 15|                        ahol állandóan ugyanazt a portékát készítgetik, mely
1365 15|             kidolgozatlan nyersanyag tûnik fel a szakmánymunkások kezében,
1366 15|               emlékekkel viaskodnak, s mindent a múlthoz arányítanak, aztán
1367 15|                 fölszámolni az üzletet, átadni a csõdtömeg-gondnokságnak.~
1368 15|                       is van.~5~Õk, akik eddig a természet nagy távlatában,
1369 15|                     természet nagy távlatában, a zöld végtelenben mozogtak,
1370 15|                     végtelenben mozogtak, itt, a négy fal között, a zárt
1371 15|                        itt, a négy fal között, a zárt kertben egy csöppet
1372 15|            megalázottnak érzik magukat, miután a többiek közé kerültek, mint
1373 15|                         mint azok. De valamint a beteg, aki kezdetben régi
1374 15|               értetõdõnek tart, mert hiszen az a természetes, hogy a betegek
1375 15|                  hiszen az a természetes, hogy a betegek közt legyen, egy
1376 15|                    tiltakozás után elvegyülnek a cukrászdai szerelmesek vegyes
1377 15|                        az asztalkákat. Ezekben a gyónófülkékben egy régi,
1378 15|                    éves szöveget ismételgetnek a párok, csekély változattal,
1379 15|                        Olykor át-átpillantanak a szomszédos fülkékbe, bizonyos
1380 15|                tulajdon ügyével, annyira, hogy a tér se létezik számukra,
1381 15|                 számukra, az idõ se, és amikor a külsõ világ jelenségei véletlenül
1382 15|                      fejük fölött kigyulladnak a színes lámpaernyõk villanygömbjei,
1383 15|                        csodálkoznak, hogy ezen a földön vannak.~7~Így jelenik
1384 15|                      elõttük minden alkalommal a kiszolgáló kisasszony is:
1385 15|                      kiszolgáló kisasszony is: a sok létezõ ábránd közepette
1386 15|                        létezõ ábránd közepette a nem létezõ valóság.~- Parancsolnak?~-
1387 15|                       Márta kezébõl, s rámered a kisasszonyra, megállapítva,
1388 15|                    Igazán nem tudom.~- Én sem.~A kisasszony megszokta ezt
1389 15|                       kisasszony megszokta ezt a huzavonát. Közönyösen a
1390 15|                        a huzavonát. Közönyösen a levegõbe bámul, litániázza
1391 15|                     levegõbe bámul, litániázza a fagylaltokat:~- Kávé, vanília,
1392 15|                         vagy egy málnaszörpöt.~A fagylalt fölött forró szavak
1393 15|                   röpködnek, úgyhogy az közben a kis tálcáján megolvad, langy
1394 15|                       langy pempõ lesz belõle, a málnaszörp meggyöngyösödik,
1395 15|                     Minden áldott nap bejárnak a cukrászdába, mint egy hivatalba.
1396 15|                       Ha néhány percet késnek, a kisasszony elgondolkozik:~„
1397 15|                 Letelepednek szokott helyükre, a kopott bársonydíványra,
1398 15|                        kopott bársonydíványra, a sarokba. Már nem beszélgetnek
1399 15|                 szakítják meg.~Viktor nézegeti a közönséget. Így udvarol:~-
1400 15|                     eszembe az elõbb? Az, hogy a diós és mákos voltaképp
1401 15|                        diós és mákos voltaképp a nõkhöz hasonlít. A diós:
1402 15|                   voltaképp a nõkhöz hasonlít. A diós: a szõke nõ, a mákos:
1403 15|                       nõkhöz hasonlít. A diós: a szõke nõ, a mákos: a fekete
1404 15|                  hasonlít. A diós: a szõke nõ, a mákos: a fekete nõ. Én gyermekkoromban
1405 15|                     diós: a szõke nõ, a mákos: a fekete nõ. Én gyermekkoromban
1406 15|                     dióst, pedig mindenki csak a dióst szereti, s a mákos
1407 15|                        csak a dióst szereti, s a mákos rendszerint ottpenészedik.
1408 15|              ottpenészedik. Véleményem szerint a természet is hibás, mikor
1409 15|                szõkéket és feketéket. Minek az a sok kesernyés fekete?~9~
1410 15|                     egy cukrászda. Hó cukrozza a háztetõket, a göröngyök,
1411 15|                      Hó cukrozza a háztetõket, a göröngyök, melyeket bevon
1412 15|                      toppan be. Arcát kicsípte a hideg. Leül az asztalhoz,
1413 15|                       az asztalhoz, s így szól a kisasszonyhoz, természetes
1414 15|                       egy krémest.~- Nekem is.~A krémes a sárga töltelékével,
1415 15|                  krémest.~- Nekem is.~A krémes a sárga töltelékével, mely
1416 15|                       sárga töltelékével, mely a gyöngéden cukrozott, barnáspirosra
1417 15|                       közt aranylik, édesen ül a porcelán tányéron. Illata
1418 15|                   villakésük gyorsan szeleteli a ropogó süteményt.~10~A kisasszony
1419 15|               szeleteli a ropogó süteményt.~10~A kisasszony már meg sem várja
1420 15|                       rendelésüket. Maga hozza a krémest. Megesznek belõle
1421 15|                  karonfogva ballagnak hazafelé a budai utcákon. Márta egyszerre
1422 15|                    mint rendesen.~- Micsoda?~- A krémes.~- Maga is észrevette?~-
1423 15|                    valamivel korábban jöttünk. A krémest délben sütik ki.
1424 15|                        tizenkettõkor. Ez ennek a cukrászdának a különlegessége.
1425 15|                        Ez ennek a cukrászdának a különlegessége. Sok gondot
1426 15|                        tizenkettõkor elképzeli a cukrászdát. Akkor emelik
1427 15|                    cukrászdát. Akkor emelik ki a tepsikbõl a frissen sült
1428 15|                    Akkor emelik ki a tepsikbõl a frissen sült omlatag krémest,
1429 15|                    omlatag krémest, fölvágják, a tetejét meghintik porcukorral,
1430 15|                 tetejét meghintik porcukorral, a tálakra rakosgatják. A lepények
1431 15|                         a tálakra rakosgatják. A lepények még langyosak,
1432 15|                       meleget árasztanak, akár a tojások, amelyeket néhány
1433 15|                        perccel elõbb vettek el a kotlós alól.~Egyszer, amikor
1434 15|                   kotlós alól.~Egyszer, amikor a társaskocsin rohan Budára,
1435 15|                     társaskocsin rohan Budára, a kísértés olyan csábító,
1436 15|                        neki ellenállni, beoson a cukrászdába egyedül, torkig
1437 15|                     lakik friss krémessel.~Ezt a kalandját majdnem mindennap
1438 15|                     délben elámul. Amint belép a cukrászdába, látja, hogy
1439 15|                     Törölgetik cukros szájukat a papírkendõvel, nyalogatják
1440 16|                      bort iddogáltak.~Paulina, a kis maszatos konyhalány
1441 16|                   maszatos konyhalány hordozta a tálakat. Vörös haja volt,
1442 16|                  elhaladt egyik asztal mellett a pörkölt hallal, valami kappadóciai
1443 16|                    kappadóciai hajóács ijedten a tunikájához kapott, és fölugrott.~-
1444 16|                    kapott, és fölugrott.~- Hol a pénzem? Megloptak. Tolvaj -
1445 16|                       Kavarodás támadt. Közben a tolvaj - egy hajóslegény -
1446 16|                        s körülvették Paulinát.~A lármára az utcáról két praetori
1447 16|                        az éji õrség.~Elõvették a rabszolgalányt.~- Ide azzal
1448 16|                    rabszolgalányt.~- Ide azzal a pénzzel.~- Nincs nálam.~-
1449 16|                      kancsal -, s úgy meglökte a lányt, hogy az kitántorgott
1450 16|                     Ott megint csak állt, mint a cövek.~Erre a másik katona -
1451 16|                       állt, mint a cövek.~Erre a másik katona - a magasabbik -
1452 16|                   cövek.~Erre a másik katona - a magasabbik - a karjához
1453 16|                        katona - a magasabbik - a karjához ért. - Ne nyúlj
1454 16|                       nyúlj hozzám - ordította a lány. - Hagyj engem. Mert
1455 16|                       engem. Mert megharaplak.~A katona nevetett.~De amikor
1456 16|                 nevetett.~De amikor megragadta a karját, hogy elõretuszkolja,
1457 16|                   karját, hogy elõretuszkolja, a lány ráugrott, mint egy
1458 16|                        végigkarmolta az orrát. A katona vére csurgott.~Most
1459 16|                     katona vére csurgott.~Most a kancsal próbálkozott. Paulina
1460 16|                kibomlott vörös haja, és izzott a kék szeme -, disznók. Emberek,
1461 16|                      emberek.~Az emberek, akik a csöndes nyári éjszakában
1462 16|                       ballagtak, ámulva nézték a két zsoldost. Dulakodtak
1463 16|                       két zsoldost. Dulakodtak a lánnyal, ököllel-karddal
1464 16|                     vitték.~- Dögök - üvöltött a levegõben, kalimpálva lábaival -,
1465 16|                      azért kikiabálom, hogy ez a ronda, ez a kancsal, múltkor
1466 16|                kikiabálom, hogy ez a ronda, ez a kancsal, múltkor a kocsmában
1467 16|                   ronda, ez a kancsal, múltkor a kocsmában meg akart ölelni.
1468 16|                gazember. Jupiter - hadonászott a kezeivel az üres égbolt
1469 16|                  kezeivel az üres égbolt felé.~A szörnyû ordításra, mely
1470 16|            Hálóköntösben, papucsban csoszogtak a kapuk elé, s hallgatták
1471 16|                    kapuk elé, s hallgatták ezt a vad rikácsolást, a hangot,
1472 16|              hallgatták ezt a vad rikácsolást, a hangot, az óriás hangot,
1473 16|                     mely utcáról utcára haladt a rabszolgalánnyal együtt.
1474 16|                        Sárga telehold lebegett a Colosseum fölött.~Amikor
1475 16|                   Amikor Mutius Argentinusnak, a sztoikus bölcsnek villája
1476 16|                    bölcsnek villája elé értek, a lány még mindig átkozódott,
1477 16|                     rikoltozott az éjszakában.~A bölcs ezen a kései órán
1478 16|                       éjszakában.~A bölcs ezen a kései órán Rufusszal, a
1479 16|                        a kései órán Rufusszal, a költõvel csevegett az atrium
1480 16|                     atrium szökõkútjánál.~Mind a ketten fölálltak a márványpadról,
1481 16|                        Mind a ketten fölálltak a márványpadról, s bámultak,
1482 16|                 márványpadról, s bámultak, míg a jajveszékelõ némbert el
1483 16|                     azután is sokáig hallották a sötét kis utcákból.~- Miért
1484 16|                       Miért kiabál? - kérdezte a bölcs. - Mit akar?~- Igazságot -
1485 16|                    akar?~- Igazságot - felelte a költõ.~- Nevetséges - jegyezte
1486 16|                      Nevetséges - jegyezte meg a bölcs. - Minden indulat
1487 16|                       indulat fönséges - szólt a költõ. - Milyen fönséges
1488 16|                        Milyen fönséges volt ez a lány, milyen hatalmas. Aki
1489 16|                     igaza van, hatalmas. Ennek a lánynak is igaza lehet.~-
1490 16|                       vele? - kérdezte tûnõdve a bölcs. - Az õrszobában majd
1491 16|                       el se jut odáig. Belökik a Tiberisbe.~- Az mindegy -
1492 16|               Tiberisbe.~- Az mindegy - mondta a költõ. - Az igazság az utcán
1493 16|                ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból,
1494 17|                 kezdett, áldozatot mutatott be a mindenre emlékezõ Minervának,
1495 17|                       emlékezõ Minervának, aki a nyavalyások hideglelését,
1496 17|                         köpcös. Követ faragott a Janiculumon. Bõrsipkát viselt
1497 17|                   pecsétes tunikát, öv nélkül.~A Circus Flaminius körül lakott,
1498 17|                 negyedik emeletén, ahol örökös a szutyok és gyerekzsivaj.
1499 17|                         mint holmi odúba.~Ezen a rekkenõ nyári reggelen fölébredt.
1500 17|                       Ezzel jelezte, hogy érti a szavát. Oly gyönge volt