1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3117
Fejezet
1501 17| hogy csak így felelt.~Silus a csempe agyagkorsót megtöltötte
1502 17| vízzel, hogy míg õ távol van, a beteg olthassa lázas szomjúságát.
1503 17| Odatette melléje az ágyhoz, a földre.~Arcáról elhessegette
1504 17| földre.~Arcáról elhessegette a legyeket, kezét megsimogatta,
1505 17| egyszer rátekintett. Elindult a munkába.~De annyira sietett,
1506 17| az ajtón, belevágta fejét a szemöldökfába, feje zengett,
1507 17| szemöldökfába, feje zengett, mint a márvány, melyre pöröllyel
1508 17| pöröllyel csapnak. Fölszisszent a fájdalomtól.~Künn a kánikula
1509 17| Fölszisszent a fájdalomtól.~Künn a kánikula sötétbarna melege
1510 17| enyv. Róma már fölébredt. A mûhelyekbõl kopácsolás hallatszott,
1511 17| szenátor gyaloghintója úszott a levegõben: lila tógáját
1512 17| lassan és büszkén.~Silus a hõségtõl bódultan loholt.
1513 17| tapogatta sajgó homlokát.~A Janiculumon a proconsul
1514 17| homlokát.~A Janiculumon a proconsul kastélyát építették
1515 17| papírsüveget nyomott feje búbjára a tûzõ nap ellen, s meztelenül,
1516 17| ellen, s meztelenül, kezében a kalapáccsal, vésõvel, munkahelyére
1517 17| vésõvel, munkahelyére állt, a szökõkúthoz, melyen már
1518 17| dolgozott.~Szerette ezt a mûvét. Valahányszor megpillantotta,
1519 17| abba-abbahagyta. Vakította a márvány fehér csillogása.
1520 17| csillogása. Meleg is volt nagyon. A mocsárláz pállott gõzei
1521 17| émelyítették.~Lábait belelógatta a szökõkút medrébe, leült
1522 17| szökõkút medrébe, leült a kávájára, eltûnõdött.~-
1523 17| eltûnõdött.~- Mit lógatod a kobakod? - harsant föl mögötte
1524 17| lapockáját. Csak épp viszketett a helye. ~Hátrafordult.~A
1525 17| a helye. ~Hátrafordult.~A felügyelõ állt elõtte, sötét
1526 17| rogyott, kegyelmet esdekelve.~A felügyelõ nem volt rossz
1527 17| Elnevette magát.~- Mi az a homlokodon, hékás? - kérdezte
1528 17| Kivel verekedtél, te pisze?~A felügyelõ továbbment.~A
1529 17| A felügyelõ továbbment.~A rabszolgák röhögtek. Silus
1530 17| Silus felé hunyorogtak a napfényben. Látták, hogy
1531 17| napfényben. Látták, hogy a homlokán egy galambtojásnyi
1532 17| szégyellte, hogy pisze. A kis orrú embereket hígvelejûeknek,
1533 17| bosszantották Silust, tódítgatva a felügyelõ tréfáját. Általában
1534 17| terheket vittek, kifejtették a bányából azokat a márványtömböket,
1535 17| kifejtették a bányából azokat a márványtömböket, melyeket
1536 17| náluk. Ezért gyûlölték.~Most a tömeg gyáva, homályos ösztönével
1537 17| alatt köréje telepedtek a szökõkút kávájára. Silus
1538 17| szökõkút kávájára. Silus benn a szökõkútban babrált a köveivel.
1539 17| benn a szökõkútban babrált a köveivel. Õk ettek, lencsét,
1540 17| olcsó halakat. Egy néger a fejére köpködte a hal szálkáit.
1541 17| néger a fejére köpködte a hal szálkáit. Erre a többiek
1542 17| köpködte a hal szálkáit. Erre a többiek vérszemet kaptak,
1543 17| amikor végre eltalálták a homlokát.~Napszállat után
1544 17| tunikáját. Hazaballagott a Janiculumról a Circus Flaminius
1545 17| Hazaballagott a Janiculumról a Circus Flaminius felé.~Kétszáz
1546 17| falépcsõn kellett fölmásznia a negyedik emeletre. Kinyitotta
1547 17| hallgatott.~Silus meggyújtotta a lámpát. Perilla arcába világított.
1548 17| szeme fénytelenül tekintett a forró éjszakába. Borostyánsárga
1549 17| Borostyánsárga haja még nedves volt a halálverejtéktõl.~Perilla
1550 17| Olyan élettelen volt, mint a csempe agyagkorsó az ágya
1551 17| agyagkorsó az ágya mellett, a földön.~Silus a lámpát az
1552 17| mellett, a földön.~Silus a lámpát az asztalra helyezte.
1553 17| Tizenhárom esztendõs korában lett a felesége. Mindig engedelmes
1554 17| de azt is tudta, hogy ez a tengõ-lengõ élet az elíziumi
1555 17| Perilla - mondotta hangosan, a szertartás szerint -, Perilla -
1556 17| szájával egészen közel hajolt a szájához, hogy fölfogja
1557 17| leheletét - ave, Perilla, ave.~A halott ujjáról lehúzta a
1558 17| A halott ujjáról lehúzta a vasgyûrût. Vizet öntött
1559 17| rézpénzt keresett, hogy a halott nyelve alá tegye,
1560 17| megfizesse az alvilági révésznek a fuvardíjat, aki majd átszállítja
1561 17| fuvardíjat, aki majd átszállítja a Styxen.~De nem volt egyetlen
1562 17| nótákat, magasra emelve a borostömlõt. Barátai nem
1563 17| rá, mint egy emberre.~De a kutya nem tágított.~Amikor
1564 17| utcasaroknál, már közel a varga házához, befordult,
1565 17| varga házához, befordult, a kutya, némán és gyorsan,
1566 17| némán és gyorsan, mint a szél, utolérte. Hátulról
1567 17| sebét.~Az olyan volt, mint a villám: cikcakkos és égõ.
1568 17| elevent. Úgy tüzelt, mint a parázs.~Vére lassan, gömbölyû
1569 17| gömbölyû csöppekben hulldogált a porba. - Jaj - sóhajtott -,
1570 18| autóban, melyet már elindított a kocsis, de benzingõzei még
1571 18| végighaladt vele az utcán, a járókelõk így szóltak: „
1572 18| járókelõk így szóltak: „Ez a Herr gazdája.” Õ csak függeléke
1573 18| kutyájának. Ha összevetették a két élõlényt, a kis, köpcös
1574 18| összevetették a két élõlényt, a kis, köpcös öregurat, aki
1575 18| keménykalapot viselt, s ezt a nyúlánk, elõkelõ állatot,
1576 18| kettejük közül az arisztokrata: a kutya.~3~Elülsõ lábaival
1577 18| minden neszt és jelet, már a megszülemlése másodpercében.
1578 18| tekintettel becsülte föl a helyzetet, s aszerint cselekedett.
1579 18| Cipõket, papucsokat hozott ki a harmadik-negyedik szobából,
1580 18| Bukfencezett, hengergõzött a szõnyegen. Ha megkérték,
1581 18| is utazott.~4~Kölyökkora a célirányos nélkülözések,
1582 18| lassanként hozzászokott. A cukrot megvonták tõle, hogy
1583 18| táljára. Közben megszerette a gyümölcsöket. Almát is evett,
1584 18| volt, mikor gazdája kivitte a kutyakiállításra, hogy részt
1585 18| kutyakiállításra, hogy részt vegyen a nemzetközi versenyen. Itt
1586 18| Egymás után vették szemügyre a bizottság tagjai, állatorvosok,
1587 18| ruhás hölgy pórázon vezette a bírálók elé, s nyugtalan
1588 18| ajánlgatta, pártfogolta. A két kutya között kellett
1589 18| díjat, egy aranykupát.~6~A verseny után, egy õszi szürkületkor,
1590 18| elcsigázva, kimerülten aludt a nyitott verandán, kockás
1591 18| utcán zajtalanul közeledett a sápadt, magas, fekete ruhás
1592 18| fekete ruhás hölgy. Megállt a veranda elõtt. Egy darabig
1593 18| Látta, hogy valaki tovaoson a falak mellett, s eltûnik
1594 18| falak mellett, s eltûnik a sötétben. Csak ekkor érezte,
1595 18| érezte, hogy megsebesült. A golyó a mellébe fúródott.
1596 18| hogy megsebesült. A golyó a mellébe fúródott. Meleg,
1597 18| bíbor vére lassan csordogált a kockás teveszõr takaróra.
1598 18| mintegy térden állva, félig a földre bukva, ezt gondolta:~„
1599 18| végem. El kell pusztulnom.~A tökéletesség voltam, a szépség,
1600 18| A tökéletesség voltam, a szépség, a kiválóság. Nekem
1601 18| tökéletesség voltam, a szépség, a kiválóság. Nekem nem szabad
1602 18| rágcsálva és vakarózva, mint a többi kutyának, ki vaksin,
1603 18| aggkori végelgyöngülésben. A dicsõség volt az enyém.
1604 18| volna egy kicsit szaladgálni a szabad réteken, szagolgatni
1605 18| réteken, szagolgatni ezt a sok szagú világot, a cipõket
1606 18| ezt a sok szagú világot, a cipõket és papucsokat, s
1607 18| Csakhogy már nem lehet.”~9~A környék ebei, a kopók, a
1608 18| lehet.”~9~A környék ebei, a kopók, a juhászkutyák, a
1609 18| A környék ebei, a kopók, a juhászkutyák, a patkányfogók,
1610 18| a kopók, a juhászkutyák, a patkányfogók, a korcsok
1611 18| juhászkutyák, a patkányfogók, a korcsok és felemások, a
1612 18| a korcsok és felemások, a kutyatársadalom munkás és
1613 18| munkás és hasznos tagjai, a pisztolydurranástól fölriasztva
1614 19| egy utcapad legszélén ülök a ligetben, egyedül. Nézegetem,
1615 19| Nézegetem, hogy halnak meg a levelek. Minden levélnek
1616 19| Az órának egy percében, a percnek egy másodpercében
1617 19| kell hullniok. Soha, míg a világ áll, nem kerülnek
1618 19| nem kerülnek többé föl a gallyra.~Ez a pillanat ünnepélyes.
1619 19| többé föl a gallyra.~Ez a pillanat ünnepélyes. Mindegyik
1620 19| és más módon pusztul el. A levéltragédia is egyéni.
1621 19| egyéni. Van olyan, akit a szél lebbent el, de van
1622 19| aki sárgán, kiszáradtan, a végelgyöngülés görcsével
1623 19| végelgyöngülés görcsével kapaszkodik a fába mindaddig, amíg lehet,
1624 19| lehet, aztán megadja magát a másíthatatlannak, lepottyan,
1625 19| mintha késleltetni akarnák a megsemmisülést. Ezek hattyúdalukat
1626 19| párosával távoznak el. Ezek a „szerelmes levelek”. Némelyek
1627 19| levelek”. Némelyek pirosak a láztól. Ezek a betegek.
1628 19| Némelyek pirosak a láztól. Ezek a betegek. Némelyek pedig
1629 19| súlyukkal merõlegesen zuhannak a földre, mintegy megkurtítva
1630 19| Ezek öngyilkosok, akik a hatodik emeletrõl ugranak
1631 19| játszadozom gondolataimmal, a pad túlsó végérõl egy hang
1632 19| egy hang riaszt föl. Ez a hang ezt kérdezi tõlem: „
1633 19| intek, hogy szabad. Erre a leány leül a pad másik végére,
1634 19| szabad. Erre a leány leül a pad másik végére, a legszélére,
1635 19| leül a pad másik végére, a legszélére, s maga elé néz.~
1636 19| maga elé néz.~Most már nem a levelek érdekelnek, hanem
1637 19| levelek érdekelnek, hanem ez a leány. Eddig még senki se
1638 19| szabad-e leülni az utcapadra. A kérdés megdöbbent. Végre
1639 19| Hát miért tudakolta ez a leány, hogy leülhet-e ide?
1640 19| igyekszik rejtegetni, érdes a házimunkától. Elsõ föltevésem,
1641 19| Esetleg azonnal megkérném a kezét.~Csakhogy õ merõben
1642 19| móddal, ahogy engedelmet kért a leülésre, értésemre óhajtotta
1643 19| óhajtotta adni, hogy õ tudja a jó modort, s ezzel, amivel
1644 19| tisztelettel tekintek feléje, aztán a levegõbe bámulok. Sokáig,
1645 19| boldog együttesben. Az a végzetes, áthidalhatatlan
1646 19| nem kisebbedik. Fölöttünk a ponyvaregények nagy szenvedélye
1647 19| Olykor élveteg közönnyel a karfára lógatom fáradt kezem,
1648 19| vér csörgedez, nyilván még a keresztesháborúk korából.
1649 19| játszom, hogy én vagyok a gróf, az a jobb sorsra érdemes
1650 19| hogy én vagyok a gróf, az a jobb sorsra érdemes gróf,
1651 19| pedig azt játssza, hogy õ a grófkisasszony.~1929~ ~
1652 20| kitûnõ jogtudós, valaha a moszkvai semmítõszék tagja.~
1653 20| szakmánymunkás, órabérért. Pedig már a hatvanas éveket taposta.~
1654 20| hatvanas éveket taposta.~Leült a szobámban. Így szólt:~-
1655 20| meghalni, egyedül lenni akkor, a halál órájában, az még rosszabb.~
1656 20| órájában, az még rosszabb.~A szomorú érv elõtt elnémultam.~
1657 20| bécsi leánnyal, aki szintén a gyárban dolgozik. Azt veszi
1658 20| Azt veszi el.~Mikor már a felesége lett, bemutatta.~
1659 20| Szemébõl azonban sugárzott a szeretet, az önfeláldozás,
1660 20| szeretet, az önfeláldozás, az a vallomás, hogy részvétbõl
1661 20| távol idegenben összesodor a sors.~Reggel korán együtt
1662 20| Reggel korán együtt mentek a gyárba, este együtt tértek
1663 20| oroszul. De az ura úgy bírta a németet, mint az anyanyelvét.
1664 20| németet, mint az anyanyelvét. A társalgási nyelv a német
1665 20| anyanyelvét. A társalgási nyelv a német volt.~Mindenesetre
1666 20| rosszul lett: munkahelyén, a gyárban összeesett, mentõk
1667 20| Orvosai nem sok jót jósoltak. A betegnek egyetlen vágya
1668 20| templomú városba, legalább a Pest környéki szoba-konyhás
1669 20| mozidrámákban fordul elõ.~Még a gyárba se járt el, nem törõdve,
1670 20| Kisírt szemmel fogadott a konyha ajtajában.~- Nem
1671 20| Akármit mondok, csak a fejét rázza, és kiabál oroszul,
1672 20| Mondom neki, hogy húzza félre a függönyt, mert a napot szeretném
1673 20| húzza félre a függönyt, mert a napot szeretném látni, és
1674 20| arra, hogy megmagyarázzam a helyzetet.~Õ már abban a
1675 20| a helyzetet.~Õ már abban a régióban volt, ahol feloszlik
1676 20| csak az marad meg, amit a bölcsõbõl hoztunk, ami a
1677 20| a bölcsõbõl hoztunk, ami a természet, ami az õsiség,
1678 20| az igazság.~Szorongattam a kezét. Régi dolgokról beszéltem.
1679 20| az, amit nem értett meg a felesége, az, amirõl mi
1680 20| elkésett tolmács?~Lefogtam a szemét. Pravoszláv szokás
1681 20| elmondtam lelki üdvéért a halotti imát. Szegény, mégis
1682 21| vacsorázom. Vacsora után, mikor a vendégek a társalgóban poharaznak
1683 21| Vacsora után, mikor a vendégek a társalgóban poharaznak és
1684 21| tizenegy felé fényt látok a diákszobában. Bekémlelek
1685 21| Bekémlelek az üvegajtón.~A kisdiák ott gubbaszt a zöld
1686 21| A kisdiák ott gubbaszt a zöld viaszkosvászonnal vont
1687 21| ráncolja, sóhajtozik. Rágja a tollszárát, bele-belemártja
1688 21| tollszárát, bele-belemártja a tintába. De nem ír.~Így
1689 21| Arról - szól, s elém tolja a füzetét. Cím: Édesapám.~
1690 21| Édesapám.~Az édesapa szerkezete a következõ: a) bevezetés:
1691 21| szerkezete a következõ: a) bevezetés: leírása, b)
1692 21| vallatom. - Mutasd.~- Ez csak a piszkozat - mentekezik.~
1693 21| piszkozat - mentekezik.~A „piszkozat” valóban piszkos.
1694 21| Tehát nemigen haladt elõre.~A papírlapot némán visszaadtam.~-
1695 21| semmi - sopánkodik.~Csóválom a fejem.~- Szereted az édesapád?~-
1696 21| szerint kissé megszagolja a húst, a másik szobába menekültem,
1697 21| kissé megszagolja a húst, a másik szobába menekültem,
1698 21| valóban benne él, õ lenne a világ legnagyobb írója -
1699 21| Tolsztoj silány gyermek -, a parttalan, korlátlan személyesség,
1700 21| melyet még nem határol a forma merevsége. De épp
1701 21| személyes lenni. Megriad a benne lakozó zabolátlan
1702 21| szemérmetes. Mit ér az a sok láng, mely benne lobog?
1703 21| láng, mely benne lobog? A tûzhányó kráterénél még
1704 21| mered rá. Álmosan pislog. A szánalom fog el.~- Így sohase
1705 21| izmos, férfias. Fekete haja a halántékán már deresedik,
1706 21| diktálok:~- Arca jóságos. Mi is a második rész? Ja, a jelleme:
1707 21| Mi is a második rész? Ja, a jelleme: Mondjuk egyszerûen,
1708 21| Mindig egyenes, határozott. A szigort bölcsen egyesíti
1709 21| szigort bölcsen egyesíti a jósággal. Ha elfárad az
1710 21| családja körében találja meg a vigasztalást, s akkor a
1711 21| a vigasztalást, s akkor a lámpa fénykörében felderül...~
1712 21| fénykörében felderül...~A befejezést már rábízom.
1713 21| befejezést már rábízom. Itt a szókratészi módszerrel élek.~-
1714 21| bólintok -, hálával azért a sok szeretetért, azért a
1715 21| a sok szeretetért, azért a sok áldozatért, azért a
1716 21| a sok áldozatért, azért a végtelen sok...~Éjfél van,
1717 21| befejezzük.~Akkor visszamegyek a társalgóba, barátaimhoz.~-
1718 21| kérdezi Pali apja.~- A fiadnál.~- Mit csináltál?~-
1719 22| hegyekben. Reggel esett a sós, gyantaszagú esõ, délben
1720 22| gyantaszagú esõ, délben átnyilallt a verõfény a fenyvesek tömör
1721 22| délben átnyilallt a verõfény a fenyvesek tömör falán, délután
1722 22| amikor egy aranyszín délelõtt a kavicsos fasorban valaki
1723 22| Hát te hogy kerülsz ide?~A fiú homloka a sötétszõke
1724 22| kerülsz ide?~A fiú homloka a sötétszõke haja alatt elpirult
1725 22| sötétszõke haja alatt elpirult a boldogságtól, hogy volt
1726 22| Tegnap éjjel érkeztem. A tanár úr szintén itt tölti
1727 22| tanár úr szintén itt tölti a szünidõt?~- Csak a júliust.~
1728 22| tölti a szünidõt?~- Csak a júliust.~Bossán belekarolt
1729 22| Bossán belekarolt ebbe a sudár, kedves fiúba. Elkísértette
1730 22| fiúba. Elkísértette magát a fenyves erdõig. Ebéd elõtt
1731 22| Haladtak egymás mellett: a tanár sötétben, fekete ruhában,
1732 22| nyakkendõvel, fekete kalapban, a fiatalember pedig derûsen
1733 22| zizegett rajta, könnyû, mint a levegõ, mint a szellõ.~Bossán
1734 22| könnyû, mint a levegõ, mint a szellõ.~Bossán levetette
1735 22| években egyre jobban mélyült a fejbúb felé.~Régi dolgokról
1736 22| hosszú, sovány nyakán.~Amint a fiatalember egy-egy emléket
1737 22| egy-egy emléket idézett, a tanár fáradt, ideges arca
1738 22| mint amikor nap tûz át a felhõn.~2~Vili a kerek asztalnál
1739 22| tûz át a felhõn.~2~Vili a kerek asztalnál engedelmet
1740 22| Világosdrapp ruhát viselt, mint a nagyon tejes kávé. Délután
1741 22| rajta, négerbarnát. Este, a vacsoránál borsózöldet,
1742 22| sötétzöld nyakkendõvel, a szivarzsebben világoszöld
1743 22| ruháid vannak, Vili. Ki a szabód? ~- Schreiner.~-
1744 22| Belvárosi cég. Az elsõ. A legelsõ.~- Drága - kérdezte
1745 22| csakugyan olcsó.~- Csak a szegény emberek vesznek
1746 22| vesznek drágán. Hisz ezt a tanár úr magyarázta. Lex
1747 22| nagyon szívesen...~Bossán a gyümölcsös rizst kanalazta.
1748 22| figyelte, hogy mit. Egyszerre a fiú arca egészen feléje
1749 22| egészen feléje fordult. Ekkor a tanár fölocsúdott ábrándozásából.~-
1750 22| ruhája is, olyan színû, mint a hegyi tó.~Bossán mindegyiket
1751 22| tartotta.~El-elnézte õt a teniszpályán, amíg az égbe
1752 22| amíg az égbe röppentette a labdákat, s oly biztosan
1753 22| teniszverõje ruganyos hálójára, a csónakon, lapáttal kezében,
1754 22| csónakon, lapáttal kezében, a zongoránál, valami bohócarcú,
1755 22| morva lány társaságában, a nyári bálokon. Mély, gyermekes
1756 22| gyermekes áhítattal bámulta ezt a takaros fickót.~- Hát ez
1757 22| fickót.~- Hát ez meg mi a csuda? - támadt rá egyszer,
1758 22| támadt rá egyszer, amikor a padon üldögélt, és szembe
1759 22| hátrafordult.~- Tárd ki a karod. ~Vili kitárta karját. ~-
1760 22| Nagyszerû - lelkesedett a tanár, már nem tréfásan -,
1761 22| Nem drágább?~- Annyi, mint a többi.~- És van még neki
1762 22| És van még neki ebbõl a szövetbõl?~- Hogyne - szólt
1763 22| szólt Vili, s elmosolyodott a föltevésen, hogy Schreinernek
1764 22| Schreinernek ne volna ebbõl a szövetbõl. - Óriási raktára
1765 22| addig. Közelebb. Így, így.~A tanár távlatot vett, hunyorogva,
1766 22| Néhány napra rá, amikor a tóban fürdött, felé úszott: ~-
1767 22| felelte Bossán csodálkozva. ~4~A vonat zakatolása acélos,
1768 22| élet lüktetését érezteti, a jövõt, s zaja szövegtelen
1769 22| utolsó napján búcsút vett a kis osztrák fürdõhelytõl,
1770 22| másodosztályú fülkében, a kattogásra így felelt magában:~-
1771 22| magam. Milyen kitérdelt ez a nadrág, milyen kopott ez
1772 22| nadrág, milyen kopott ez a kabát. A ruha vénít, a ruha,
1773 22| milyen kopott ez a kabát. A ruha vénít, a ruha, a ruha.~
1774 22| ez a kabát. A ruha vénít, a ruha, a ruha.~Késõbb a kerekek
1775 22| kabát. A ruha vénít, a ruha, a ruha.~Késõbb a kerekek ezt
1776 22| a ruha, a ruha.~Késõbb a kerekek ezt dalolták:~-
1777 22| ruhám. Mindig kucorogtam. A háború alatt papírruhában
1778 22| csomagoltam testemet, mint a mészáros a húst. Késõbb
1779 22| testemet, mint a mészáros a húst. Késõbb se mertem semmit.
1780 22| dolgoznak, de állandóan a, drágaság miatt sopánkodnak.
1781 22| ajtaján oly siralmasan nyafog a csengõ, mikor belépünk.
1782 22| azok az üzletek.~De mikor a határhoz ért s a vonat végigzötyögött
1783 22| De mikor a határhoz ért s a vonat végigzötyögött a váltókon,
1784 22| s a vonat végigzötyögött a váltókon, ezt hallotta:~-
1785 22| elmúlt század kísértett, a tisztesség és kedvesség
1786 22| kedvesség nemes rozsdája, a nem sietõ, becsületes munka,
1787 22| Fönn az elsõ emeleten, a folyosó legvégén fekete
1788 22| Tailor for gentlemen.~Miután a villamos csengõ trillája
1789 22| csengõ trillája fölriasztotta a csöndet, megjelent egy rokonszenves,
1790 22| iránt érdeklõdött nála. A kisasszony bólintott. Hosszú,
1791 22| gázláng lobogott, bevezette a szabómûhelybe, ott hellyel
1792 22| lapítgatta egy kabát gallérját a kétfülû vasalóval. Inasok
1793 22| haltak valaha vértanúhalált.~A mûhely tulajdonosa azonnal
1794 22| göngyölített eléje, az asztalra, a székekre, a földre is, úgyhogy
1795 22| az asztalra, a székekre, a földre is, úgyhogy a kelmezuhatagok
1796 22| székekre, a földre is, úgyhogy a kelmezuhatagok valósággal
1797 22| zavarba hozták. Mutogatták a beléjük nyomtatott védjegyet,
1798 22| megszagoltatták vele. Azt a bizonyos mákkal hintett
1799 22| tapintatú, mint az.~Miután a szövetben megállapodtak,
1800 22| mellett döntött. Következett a mérték felvevése.~Ez is
1801 22| más volt, mint ott, ahol a kis szabócska jobbjával
1802 22| kis szabócska jobbjával a centimétert nyomogatta,
1803 22| teljes és fényes segédlettel. A kecskeszakállas úr engedelmet
1804 22| pillanatra kilobbant az a föltétlen hódolat, mely
1805 22| undorral hámozta le róla a toprongyos, silány ruhadarabot,
1806 22| ruhadarabot, mintegy félve a fertõzéstõl, de azért kötelességét
1807 22| teljesítve, aztán sietve adta át a várakozó inasnak, akár az
1808 22| akár az operáló professzor a mûtõnövendéknek a daganatot,
1809 22| professzor a mûtõnövendéknek a daganatot, melyet lemetszett
1810 22| daganatot, melyet lemetszett a beteg testrõl. Ekkor már
1811 22| már körötte sürgölõdött a segéd s két inas is. Szemben
1812 22| segéd s két inas is. Szemben a kisasszony, az a rokonszenves
1813 22| Szemben a kisasszony, az a rokonszenves fiatal lány,
1814 22| álló íróasztalnál.~Amíg a szabó szakavatott kezeivel
1815 22| körül motoszkált, mérve a mellbõséget és hasbõséget,
1816 22| mellbõséget és hasbõséget, a kart és a térdet, s halkan
1817 22| és hasbõséget, a kart és a térdet, s halkan mormogott
1818 22| egy-egy méretet, melyet a segéd hangosan és határozottan
1819 22| határozottan továbbított a kisasszony felé, hogy az
1820 22| felé, hogy az villámgyorsan a mértékkönyvbe jegyezze,
1821 22| mértékkönyvbe jegyezze, neki is az a benyomása támadt, hogy beteghez
1822 22| közé került. És valamint a páciens már nem beteg, mikor
1823 22| dörzsölgetése, mindenekelõtt azonban a személyével való megtisztelõ
1824 22| utcára.~6~- Tudod-e, mi a te bajod, Máté? - mondta
1825 22| kartársának, Juhász Máténak. - Az a bajod, Máté, hogy rongyokban
1826 22| szemétruhákat hordasz. Te is, a többiek is. Az egész tanári
1827 22| futja. Hát azt hiszed, hogy a jó szabó drágább? Tévedsz,
1828 22| drágább? Tévedsz, barátom. A jó szabó olcsóbb. Csak a
1829 22| A jó szabó olcsóbb. Csak a rossz drága. Ti az ablakon
1830 22| Ti az ablakon dobjátok ki a pénzeteket. Hát milliomosok
1831 22| van egy szabóm. Az elsõ. A legelsõ. Akarod a címét?~-
1832 22| elsõ. A legelsõ. Akarod a címét?~- Majd alkalomadtán.~
1833 22| Két próba volt.~Az elsõ a lakásán. Segéd hozta oda
1834 22| lakásán. Segéd hozta oda a fércelt ruhát. Krétázott,
1835 22| termetre könnyû dolgozni.~A másik próbára õ maga ment
1836 22| másik próbára õ maga ment a mûhelybe. A hármas tükör
1837 22| õ maga ment a mûhelybe. A hármas tükör elé állították.
1838 22| kétoldalt, még hátul is, mert a kisasszony mögötte egy negyedik
1839 22| negyedik tükröt tartott. A szabó és a segédek semmi
1840 22| tükröt tartott. A szabó és a segédek semmi kivetnivalót
1841 22| kivetnivalót nem találtak a ruhán... Õ sem. Csak azt
1842 22| Csak azt jegyezte meg, hogy a hónaljában mintha kissé
1843 22| fogással megigazították a kabátot, eltûnt ez a kényelmetlen
1844 22| megigazították a kabátot, eltûnt ez a kényelmetlen érzése, mely -
1845 22| egyet furcsállott. Azt, hogy a változást senki se vette
1846 22| senki se vette észre. Se a diákok, se a tanárok. Még
1847 22| vette észre. Se a diákok, se a tanárok. Még Juhász Máté
1848 22| szellem, melynek inkább a távollétét és hiányát észleljük.~
1849 22| meg tetszett rendelni a ruhát Schreinernél?~- Meg,
1850 22| hónapja itt van. Akarod látni?~A tanár otthon nem viselte,
1851 22| amikor meg volt híva. Bement a hálószobájába. Tíz percig
1852 22| ismételte Bossán sürgetõen.~Vili a szemét morcolta.~- Tessék
1853 22| tessék tanár úr, kitárni a karját.~Bossán kitárta a
1854 22| a karját.~Bossán kitárta a karját.~- Most méltóztassék
1855 22| leülni.~Bossán fölhúzta a nadrágszárakat a combján,
1856 22| fölhúzta a nadrágszárakat a combján, aztán leült. Mosolygott
1857 22| aztán leült. Mosolygott a hiúság e gyermekes gyarlóságán,
1858 22| tintával öntötték volna le.~Ez a ruha szûk is volt, meg bõ
1859 22| szûk is volt, meg bõ is. A nadrág feszült és pötyögött,
1860 22| pedig máris kiütköztek azok a dudorok, melyeknek több
1861 22| se volna szabad feltûnni. A kabát vállai kipeckesedtek.
1862 22| nyomorékot mutattak, egy púpost. A kilencvenéves banya arcán
1863 22| minden tenyérnyi részén. A kabátgallér elállt a sovány
1864 22| részén. A kabátgallér elállt a sovány nyaktól, nem sokat,
1865 22| Egészen. Így, így. ~Erre a mozdulatra a kabátgallér
1866 22| így. ~Erre a mozdulatra a kabátgallér a maga módján
1867 22| mozdulatra a kabátgallér a maga módján azzal válaszolt,
1868 22| hanem viharosan fölugrott a tarkóra, körülbelül három
1869 22| most már nem is tekintett a tanárjára. - Nem értem.
1870 22| Vili kétségbeesetten. - A szövetje - úgy látom - nem
1871 22| pamut. Tiszta pamut. Aztán a kidolgozás. Micsoda bélés,
1872 22| kezeskedem. Bármikor ideje van a tanár úrnak, szívesen elkísérem.
1873 22| Bossánra pillantottak mind a ketten. A mûhely sarkában
1874 22| pillantottak mind a ketten. A mûhely sarkában állott,
1875 22| vezettek, s gyanakodva szemléli a mûhelyt, amely valamivel
1876 22| sok tekintetben hasonlít a másikhoz.~- Schreiner vagyok -
1877 22| vagyok - mutatkozott be a kövér, piros képû bajuszos
1878 22| harsant föl Schreiner -, a 10-ben rendelte. Ez itt
1879 22| Már többen megjárták ezzel a Schreiberrel - Vili fülébe
1880 22| semmirõl se akart tudni, a lámpa elé vezette, hogy
1881 22| Ez az õ munkája. Ismerem.~A segédek kidugták borzas
1882 22| kidugták borzas fejüket a varrásból. A tû elakadt
1883 22| borzas fejüket a varrásból. A tû elakadt a kezükben. A
1884 22| varrásból. A tû elakadt a kezükben. A varrógép zakatolása
1885 22| A tû elakadt a kezükben. A varrógép zakatolása elült.~
1886 22| inas úgy röhögött, hogy a hasát fájdítva tántorgott
1887 22| hasát fájdítva tántorgott ki a mûhelybõl.~- Egy kis tévedés -
1888 22| Schreiner, s úgy ráncigálta a kabátot le-föl, mint hóhér
1889 22| rendelkezésére állok - átnyújtotta a cége nyomtatott levelezõlapját. -
1890 22| Schreiber - kiabált még a folyosón is. - Nem Schreiber.~
1891 22| Most érezte, mennyire vágja a kabát a hónaljban. Kés nem
1892 22| mennyire vágja a kabát a hónaljban. Kés nem vág ily
1893 22| Kés nem vág ily élesen. A szemben levõ tükörben megpillantotta
1894 22| megpillantotta magát. Elfordult a tükörtõl.~Lassan iszogatta
1895 22| tükörtõl.~Lassan iszogatta a vöröst. Vacsora után rágyújtott
1896 22| rágyújtott egy szivarra. A hamu mellényére hullott.
1897 22| verte le. Bámult maga elé a levegõbe meredve, mozdulatlanul,
1898 23| tükörponty lesz ebédre.~Reggel a szakácsné a piacon vásárolt
1899 23| ebédre.~Reggel a szakácsné a piacon vásárolt egy hatalmas
1900 23| nyolc pengõért.~Késõbb a ház asszonya másképp határozott.
1901 23| ígérkeztek estére.~Amikor a két fiú - az egyik harmadik
1902 23| az egyik harmadik elemis, a másik elsõ gimnazista -
1903 23| hazajött az iskolából, künn a konyhában, a szakácsné háncsszatyrában,
1904 23| iskolából, künn a konyhában, a szakácsné háncsszatyrában,
1905 23| szakácsné háncsszatyrában, a zöldség között fölfedezte
1906 23| zöldség között fölfedezte a tükörpontyot. Újságpapirosba
1907 23| szeme mereven bámult. De a hal szeme mindig nyitott,
1908 23| nyitott, mindig üveges, mint a haldoklóé vagy a halotté.~
1909 23| üveges, mint a haldoklóé vagy a halotté.~Még élt.~Ha hozzáértek,
1910 23| hozzáértek, ficánkolt, csapkodott a farkával, hápogva tátogatta
1911 23| nekiláttak élesztéséhez. A kisebbik - mint egy mentõ -
1912 23| légzést akart alkalmazni. De a nagyobbik megtöltött a vízvezetéknél
1913 23| De a nagyobbik megtöltött a vízvezetéknél egy tálat,
1914 23| tálat, s belécsusszantotta.~A tükörponty boldogan lélegzett
1915 23| mozgolódott, neki-nekihuppant a tál mázas falának. Szûknek
1916 23| kissé csodálkozik.~Ebéd után a fiúk belopózkodtak a fürdõszobába.
1917 23| után a fiúk belopózkodtak a fürdõszobába. A fehér, zománcos
1918 23| belopózkodtak a fürdõszobába. A fehér, zománcos kádat majdnem
1919 23| vízzel, titokban behozták a tálat, s tartalmát - a hallal
1920 23| behozták a tálat, s tartalmát - a hallal együtt - beleöntötték
1921 23| hallal együtt - beleöntötték a kádba.~A hal egyszerre nyilallni
1922 23| beleöntötték a kádba.~A hal egyszerre nyilallni
1923 23| szabadságában: lemerült a fenékre, a fölszínre bukott,
1924 23| szabadságában: lemerült a fenékre, a fölszínre bukott, keringett,
1925 23| hõsi vértezete tündöklött a villanyfényben. Úgy érezte
1926 23| érezte ott magát, mint hal a vízben.~Mihez is hasonlított?
1927 23| vízben.~Mihez is hasonlított? A gyermekek rájöttek, hogy
1928 23| rájöttek, hogy leginkább ahhoz a fölhúzható bádoghalhoz hasonlított,
1929 23| meg. Szerencséjük volt. A vendégek délután telefonon
1930 23| telefonon lemondtak. Így a vacsora is baj nélkül múlt
1931 23| megfigyelni, mint alszik éjjel a hal. Harmadnap a táplálkozást
1932 23| alszik éjjel a hal. Harmadnap a táplálkozást tanulmányozták,
1933 23| narancshéjat, datolyamagot dobáltak a kádba, s várták, melyiket
1934 23| vasárnap volt, barátaik jöttek, a vízben mûvihart kavartak
1935 23| lapátjaikkal, csorgatták a zuhanyt, hogy a hal egy
1936 23| csorgatták a zuhanyt, hogy a hal egy nyári záporban képzelje
1937 23| szüleiket, akár az odaliszk a vérszomjas kalifát. Már
1938 23| kalifát. Már nevet is adtak a tükörpontynak. Fricinek
1939 23| amikor fürdöttek, Fricit a szobalánynak a tálba kellett
1940 23| fürdöttek, Fricit a szobalánynak a tálba kellett helyezni,
1941 23| helyezni, aztán kimosni a kádat, friss vizet ereszteni
1942 23| friss vizet ereszteni s a halat visszatenni különös
1943 23| fölöttébb körülményes volt. A szakácsné köszörülte kését.~
1944 23| szakácsné köszörülte kését.~Erre a kisfiú azt indítványozta,
1945 23| tájékozatlan hal, melyet a körútra tesznek?~A nagyobbik
1946 23| melyet a körútra tesznek?~A nagyobbik arra kérte apját,
1947 23| apját, hogy dobják vissza a Dunába, ahonnan kihalászták.~
1948 23| elbúcsúztak, betették abba a háncsszatyorba, amelyben
1949 23| háncsszatyorba, amelyben idehozták. A háncsszatyrot a kisebbik
1950 23| idehozták. A háncsszatyrot a kisebbik fiú cipelte.~A
1951 23| a kisebbik fiú cipelte.~A Lánchíd közepén mindhárman
1952 23| Tanakodtak, melyikük dobja be? A kisebbik fiú próbálta kiemelni
1953 23| kisebbik fiú próbálta kiemelni a szatyorból, de kezébõl untalan
1954 23| mi az ördögnek visznek a Dunába halat, ahol annyi
1955 23| Dunába halat, ahol annyi a hal? Akadtak olyanok is,
1956 23| Bûntények áruló jeleit szokás a Dunába vetni.~Az apa idegesen
1957 23| nagyobbik fiára, hajítsa már a vízbe azt a ronda dögöt.
1958 23| hajítsa már a vízbe azt a ronda dögöt. Ez összeszedte
1959 23| megmarkolta, leejtette a sötét mélységbe.~Most a
1960 23| a sötét mélységbe.~Most a gyermekek a híd korlátjára
1961 23| mélységbe.~Most a gyermekek a híd korlátjára könyökölve
1962 23| Hallották, amint cuppant a vízben, látták pikkelyei
1963 23| szót se szóltak. Sajnálták a halat.~Apjuk se beszélt.~
1964 23| Õ azon tûnõdött, hogy ez a kaland - a kellemetlenségeken
1965 23| tûnõdött, hogy ez a kaland - a kellemetlenségeken kívül -
1966 23| kitûnõ játékszert kapni?~Az a gondolat is boldogsággal
1967 23| jószívûek. Szentül hitték mind a ketten, hogy végképp megmentették
1968 23| hogy végképp megmentették a hal életét. Az nem jutott
1969 23| ismét kifogják, eladják a piacon, s akkor - e kis
1970 24| volt hivatalos.~Nem ült rá a kocsijára, gyalogosan vágott
1971 24| gyalogosan vágott neki a téli éjszakának, mert egész
1972 24| nap heverészett, s fájt a feje. Kürtõkalapot viselt,
1973 24| fehér selyem gallérvédõt.~A villanegyed kertjeiben a
1974 24| A villanegyed kertjeiben a január finom üvegmunkái
1975 24| voltak kiállítva. Szikrázott a hó. Apróra õrölt gyémántpor
1976 24| Egy sötét közben, ahol a gázlángok kancsal fényt
1977 24| harmonikaszó ütötte meg a fülét. A harmonikaszó a
1978 24| harmonikaszó ütötte meg a fülét. A harmonikaszó a föld alól
1979 24| a fülét. A harmonikaszó a föld alól dünnyögött, egy
1980 24| dünnyögött, egy lebujból.~A lebuj a pincehelyiségben
1981 24| dünnyögött, egy lebujból.~A lebuj a pincehelyiségben volt, több
1982 24| sárga, piros sugarak estek a hóra.~Annyira érdekelte
1983 24| megállott, nem közvetlen a lebuj elõtt, hanem szemben
1984 24| elõtt, hanem szemben vele, a túlsó járdán, és onnan figyelt.
1985 24| meleg odú, ahol az élet a maga vad õszinteségében
1986 24| Jobban érdekelne, mint az a rémes társaság, ahova igyekszem.
1987 24| csakugyan lebotorkálnék a pincelépcsõkön, és benyitnék
1988 24| pincelépcsõkön, és benyitnék közéjük? A nyelvükön tudok beszélni.
1989 24| elnémulnának, rám bámulnának. A kártyát az asztal alá dugnák.
1990 24| Mindenki elrejtene valamit. A tulajdonos, látva bundámat,
1991 24| szolgálna. Hiába, ebbõl a világból egyszer és mindenkorra
1992 24| siessünk.~Ezzel továbbment.~~A másik villamoson igyekezett
1993 24| villamoson igyekezett befelé a külvárosból. Sportsipkát
1994 24| télikabátja.~Amikor lejárt a szakaszjegye, leugrott a
1995 24| a szakaszjegye, leugrott a villamosról. Nadrágzsebébe
1996 24| Nadrágzsebébe dugta mind a két kezét. Ilyen cudar hideg
1997 24| Ilyen cudar hideg éjszakán a verebek egymás után potyognak
1998 24| egymás után potyognak le a fákról, s hajnalban a szemetes
1999 24| le a fákról, s hajnalban a szemetes söpri össze õket.~
2000 24| csemegésboltok között. A sarkon egy étterem tükörablakai
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3117 |