Fejezet

2001 24|                  függönyein keresztül áttûzött a fény.~Káprázva szemlélte
2002 24|                       fény.~Káprázva szemlélte a bejárat elõtt várakozó kocsikat,
2003 24|                       elõtt várakozó kocsikat, a kapust, paszományos egyenruhájában,
2004 24|                    paszományos egyenruhájában, a kirakatot, melyben halak,
2005 24|                       déligyümölcsök állottak. A függöny hasadékán bekémlelt.~
2006 24|                     frakkban. Csészébõl isszák a levest, színes krémeket
2007 24|                  kanalaznak kristálytányérból. A pincérek is szinte úsznak
2008 24|                pincérek is szinte úsznak ebben a könnyû csillogásban. Illatfelhõk,
2009 24|                     aranyláncok. Nem mindig az a kurtakocsma, nem mindig
2010 24|                     kurtakocsma, nem mindig az a szörnyû csapszék. Tizenegy
2011 24|                   csapszék. Tizenegy ficcs van a zsebemben, az futná egy
2012 24|                 levesre vagy egy kispörköltre. A leves meg a kispörkölt itt
2013 24|                      kispörköltre. A leves meg a kispörkölt itt se lehet
2014 24|                    drágább. De beengednének-e? A kapus azonnal utamat állná.
2015 24|                        nyomban visszakotródnék a horpadt arcommal, rongyaimmal.
2016 24|                    továbbment.~~Ment-mendegélt a két ember a téli éjszakában,
2017 24|                     Ment-mendegélt a két ember a téli éjszakában, ki-ki a
2018 24|                       a téli éjszakában, ki-ki a maga célja felé. Egy utcai
2019 24|                   alatt - félúton találkoztak. A kürtõkalapos vette észre
2020 24|               kürtõkalapos vette észre elõször a sportsipkásat. Ahá, gondolta,
2021 24|                       mert lelkében még mindig a lebujban járt - ez olyanféle
2022 24|                      ez olyanféle fickó lehet.~A sportsipkás is meglátta
2023 24|                        sportsipkás is meglátta a kürtõkalapost.~Ahá, gondolta,
2024 24|                    étteremrõl ábrándozott - ez a vastag burzsi odavaló.~Mindketten
2025 24|               találkozott.~Mindegyik azt hitte a másikról, hogy boldog. Mindegyik
2026 24|                    boldog. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gyûlöli õt.
2027 24|                        õt. Mindegyik azt hitte a másikról, hogy gúnyolódik,
2028 24|                   magukat. Folytatták útjukat.~A kürtõkalapos az étterembe
2029 24|                     öregedõ urak, akiknek neve a „jelenvoltak” névsorában
2030 24|                       volt, drágám? - kérdezte a felesége, egy sovány nõ,
2031 24|                szemöldöke.~- Sétáltam - mondta a kürtõkalapos, s az étlapra
2032 24|                       kétségbeesetten.~Ezalatt a sportsipkás a lebujhoz ért.
2033 24|         kétségbeesetten.~Ezalatt a sportsipkás a lebujhoz ért. Leszaladt
2034 24|                        lebujhoz ért. Leszaladt a lépcsõkön. Ott az orrába
2035 24|                   csapódó bûztõl fölémelyedett a gyomra. Megint az ismert
2036 24|                      pofákat látta maga körül, a vagányokat, a megcinkelt
2037 24|                      maga körül, a vagányokat, a megcinkelt toloncokat, mint
2038 24|                   kérdezte egy kövér lány, aki a nyakába csimpaszkodott,
2039 24|                   teljes súlyával húzta lefelé a festetlen falócára.~- Sétáltam -
2040 24|                  falócára.~- Sétáltam - mondta a sportsipkás, és a levegõbe
2041 24|                       mondta a sportsipkás, és a levegõbe nézett, valahová
2042 25|                                           SZÍV~A templomtéren sárga, földszintes
2043 25|                 tornyocskával.~Hajnali öt felé a kastély kapuja kinyílt.
2044 25|              hárászkendõbe bugyolálva. Szaladt a csikorgó januári hajnalban.~
2045 25|                        méltósága meghalt.~Most a város három különbözõ pontján -
2046 25|                   álomtól részegen. Dideregtek a kihûlt szobákban. Szerettek
2047 25|                    Szerettek volna visszabújni a párnák melegébe.~A férfiak
2048 25|                 visszabújni a párnák melegébe.~A férfiak biztatták az asszonyokat:~-
2049 25|                   meghalt.~Lassan öltözködtek. A hír sehol se keltett nagyobb
2050 25|                    éjszakán épp így verték föl a rokonokat. Akkor mindnyájan
2051 25|                 hanyatt-homlok rohantak hozzá. A matróna eszméletlenül feküdt,
2052 25|                       is tudott utána, bottal. A vaklárma majdnem minden
2053 25|                    mozdult. Herlinger azonban, a háziorvosa, minden alkalommal
2054 25|                   befogatta hintaját, fölhúzta a báránybõr bekecsét, és feleségével
2055 25|                       bekecsét, és feleségével a kastélyhoz hajtatott. Közben
2056 25|                   kastélyhoz hajtatott. Közben a vasfekete égbõl hullongani
2057 25|                       égbõl hullongani kezdett a dér. Mire odaértek, a lovak
2058 25|                  kezdett a dér. Mire odaértek, a lovak tompora fehérlett.~
2059 25|                fehérlett.~Ekkor tünedeztek föl a homályból a többi rokonok
2060 25|                     tünedeztek föl a homályból a többi rokonok is, akik közelebb
2061 25|                       az utat: Piskolczy Lajos a feleségével, meg Türk Jenõ,
2062 25|                    feleségével, meg Türk Jenõ, a két nagyfiával. A férfiak
2063 25|                        Jenõ, a két nagyfiával. A férfiak ilyesmit mormoltak
2064 25|                     leányait.~Együtt mentek be a kongó kastélyba, melyben
2065 25|                   Olyan zsugori volt, hogy még a köménymagot is többször
2066 25|              köménymagot is többször kifõzette a levesben.~Hallani sem akart
2067 25|                        más is beköltözzék ebbe a kastélyba. Kilenc szobája
2068 25|                   pedig csak egyet lakott. Azt a kis szobát, amelybõl most
2069 25|                 halovány fény szüremkedett ki.~A sötét, boltíves folyosón
2070 25|                        e fény felé botorkáltak a látogatók. Dömötör Sándor
2071 25|                   nyitott be az utolsó ajtóba.~A keskeny, hosszúkás, hajópadlós
2072 25|                      lássanak valamit.~Oldalt, a fal melletti ágyban feküdt
2073 25|                     fal melletti ágyban feküdt a halott, fehér kendõvel felkötött
2074 25|                      kézzel. Jöttükre fölkelt. A gyér világosságban, melyet
2075 25|                     vértanú arcát. Sovány volt a sok munkától, a sok megaláztatástól
2076 25|                    Sovány volt a sok munkától, a sok megaláztatástól és éhezéstõl.
2077 25|                     történt? - törte meg végre a csöndet Dömötör a mély basszus
2078 25|                        végre a csöndet Dömötör a mély basszus hangjával.~-
2079 25|                    mintegy ijedten vágódtak el a számlapon, hegyesszögben,
2080 25|                    kanálkával. Nagyon szerette a feketekávét.~Megindultan
2081 25|                     végzetesen megrázó.~Nézték a kis asztalkán a feketekávét,
2082 25|                         Nézték a kis asztalkán a feketekávét, mely egy csempe
2083 25|                       Szegény - visszhangozták a többiek is, ki hangosabban,
2084 25|                    szegény, szegény.~Dömötörné a fejét rázta:~- Pedig olyan,
2085 25|                     olyan, mintha még élne.~Ez a megjegyzés némi izgalmat
2086 25|                        ágyhoz. Párnás tenyerét a halott homlokára tette.~
2087 25|                         Ezt mondta:~- Már hûl.~A túlfûtött szobában az emberi
2088 25|                      leheletektõl elnehezedett a levegõ. Melegük is volt
2089 25|                        levegõ. Melegük is volt a prémekben, bundákban, a
2090 25|                        a prémekben, bundákban, a magukra öltött különbözõ
2091 25|                        és hacukákban. Átmentek a másik szobába.~Ott sokáig
2092 25|                        Ott sokáig nyekergették a kapcsolót, de a csillár
2093 25|                   nyekergették a kapcsolót, de a csillár nem akart meggyulladni.
2094 25|                       meggyulladni. Tekla néni a villanykörtéket mindenütt
2095 25|                      egyet az öreg lány.~Ebben a hatalmas teremben, mely
2096 25|               rejtegetve kincsüket, festmények a földön, egy széken az urának
2097 25|                   földön, egy széken az urának a díszmagyarja, kucsmája,
2098 25|                    díszmagyarja, kucsmája, még a millennium éveibõl, s disznóbõr
2099 25|                      szõnyegek összegöngyölve. A rokonok lecsüggesztették
2100 25|                    Mindnyájan egyre gondoltak: a végrendeletre.~Régóta várták
2101 25|           végrendeletre.~Régóta várták már ezt a napot. Ennek reményében
2102 25|                     kúriáján foglaltak is ezen a nyáron.~Õ kérte el az öreg
2103 25|                       kérte el az öreg lánytól a végrendeletet. Tudta, hogy
2104 25|               birtokában úgy rendelkezik, hogy a tulajdonát alkotó 900 hold
2105 25|                     alkotó 900 hold szántóföld a három rokoncsalád között
2106 25|                         viszont rájuk testálja a kastélyát, minden ingóságaival
2107 25|                   holdnyi kaszálót hagyott rá, a város határában, és két
2108 25|                        és két diófa szekrényt.~A rokonok föllélegzettek.
2109 25|                     rokonok föllélegzettek. De a megkönnyebbülés viharát
2110 25|               sóhajkává átjátszani. ~Dömötörné a zsebkendõjével a szemét
2111 25|                     Dömötörné a zsebkendõjével a szemét nyomogatta:~- Olyan
2112 25|                        mindig kezében tartotta a végrendeletet, az utóiratot
2113 25|                     kérdezte az ura.~- Átdöfni a szívét.~- De hisz már nem
2114 25|                      már nem él, szegény. Csak a lelke. Azt akarja, hogy
2115 25|               nyugodjék.~- Mégis - sopánkodott a felesége. - Én nem engedném
2116 25|                      önmagával rendelkezik. Mi a megboldogult végsõ akaratával
2117 25|             teljesítenünk kell, amit kíván. Ez a kötelességünk. Sajnos, egyebet
2118 25|                      attól félt, hogy fölébred a koporsóban.~- Az igazán
2119 25|                      egy újságban - szólt Türk a vörös szakálla mögül -,
2120 25|                  szakálla mögül -, hogy valaki a koporsójába villamos telepet
2121 25|                     szereltetett, összekötötte a hozzátartozói lakásával,
2122 25|                        segítségére mehessenek. A csengettyû egyszer aztán
2123 25|                   hagyd, édes Jenõkém - vágtak a szavába -, hagyd.~- No,
2124 25|                       Hová mégysz? - riadt föl a felesége. ~- Elküldetek
2125 25|                      Jobb mielõbb túlesni ezen a szomorú dolgon - jegyezte
2126 25|                  végezhette.~Dömötör átvezette a szûk kis szobába, s becsukta
2127 25|                   becsukta maga után az ajtót.~A rokonok az ajtóra meredtek.
2128 25|                     magyarázta, hogy milyen az a mûszer. Az egy ekkora kés -
2129 25|                ilyenkor még otthon van. Késõbb a szanatóriumban operál.~A
2130 25|                       a szanatóriumban operál.~A virrasztástól megéheztek.
2131 25|                     semmi sem. Ki-ki hazament.~A nõk otthon gyászruhát szedegettek
2132 25|                       Piskolczy lépéseket tett a járásbíróságon a végrendelet
2133 25|                lépéseket tett a járásbíróságon a végrendelet kihirdetése
2134 25|                telefonozott Reichnek. Minthogy a sebész már elment hazulról,
2135 25|                    sebész már elment hazulról, a szanatóriumban kereste föl.~
2136 25|              szanatóriumban kereste föl.~Reich a mosdó fölött bõ szappanhabban
2137 25|                      Tizenegy után.~Amikor ezt a hírt megvitte a kastélyba,
2138 25|                     Amikor ezt a hírt megvitte a kastélyba, már mindnyájan
2139 25|                      Piskolczy is megérkezett. A járásbíróságon elintézte,
2140 25|                 járásbíróságon elintézte, hogy a végrendeletet déli egy órakor
2141 25|                 elhaladó gépkocsikat, füleltek a tülökjelekre. Reichnek gépkocsija
2142 25|                  tizenkettõ, egynegyed egy is. A sebész nem jött. Hátratett
2143 25|                      kezekkel járkáltak le-föl a szobában, s egymásba botlottak.~-
2144 25|                        sincsenek.~Telefonozott a szanatóriumba. Ott azt a
2145 25|                       a szanatóriumba. Ott azt a választ kapta, hogy Reichnek
2146 25|                        Reich azalatt befejezte a mûtétet. Az elõkészítõben
2147 25|                         Goromba fráter volt ez a sebész. Száján valami alig
2148 25|                       pogány mosolya, aki csak a húsban, az inakban hisz.
2149 25|                       inakban hisz. Ez kihozta a sodrából Dömötört.~- Bocsánat -
2150 25|                          tiltakozott -, nekünk a megboldogult utolsó akarata
2151 25|                       egy tanyára is. Csak ide a szomszédba. Ha azt elintéztem,
2152 25|                        hivatalosan kihirdették a végrendeletet, melynek értelmében
2153 25|              végrendeletet, melynek értelmében a Dömötör, a Piskolczy és
2154 25|                  melynek értelmében a Dömötör, a Piskolczy és a Türk család,
2155 25|                        Dömötör, a Piskolczy és a Türk család, mint jogos
2156 25|                        jogos örökösök, azonnal a hagyaték birtokába jutottak.~
2157 25|                        Fél kettõkor már megint a gyászházban ültek, és lesték
2158 25|                         és lesték Reichet. Még a kapuba is kiálltak többen,
2159 25|                    kettõ után végre fölharsant a sebész gépkocsitülke.~Úgy
2160 25|                         és milyen tekintélyes. A bíró, aki kihirdette a végrendeletet,
2161 25|                         A bíró, aki kihirdette a végrendeletet, nem volt
2162 25|                        Dömötör õt is átvezette a szûk kis szobába, s becsukta
2163 25|                   becsukta maga után az ajtót.~A rokonok ismét visszafojtott
2164 25|                      addig kifáradni. Csak ide a folyosóra.~Kiment a folyosóra.
2165 25|                        ide a folyosóra.~Kiment a folyosóra. Cigarettára akart
2166 25|                  feketedett. Ebbe törölte bele a trokár-t.~- Mivel tartozom? -
2167 25|                  fordult feléje Dömötör.~Reich a bõrtáskáját csattantotta
2168 25|                   volna. Száján megint feltûnt a pimasz, istentelen mosoly,
2169 25|                     pimasz, istentelen mosoly, a hitetlen emberek mosolya.
2170 25|                      Dömötör gyorsan fizetett.~A rokonok ezen a napon nála
2171 25|                       fizetett.~A rokonok ezen a napon nála ebédeltek. Az
2172 25|                 álmatlanságtól, az izgalomtól, a hajszától elcsigázódtak,
2173 25|                      és vigaszt, hogy legalább a megboldogult utolsó akarata
2174 25|                      teljesedett. Letelepedtek a hosszú asztalhoz. Eleinte
2175 25|                      étvágyuk. De azért ettek.~A pompás ebédet citromfölfújt
2176 25|               tésztából, s nyakon öntötték hol a sárga, hol a barna lével.~
2177 25|                      öntötték hol a sárga, hol a barna lével.~Dömötörné az
2178 25|                     szíve volt - és sírt, mint a záporesõ.~A rokonok nézték
2179 25|                      és sírt, mint a záporesõ.~A rokonok nézték a síró asszonyt.
2180 25|                     záporesõ.~A rokonok nézték a síró asszonyt. Aztán mindnyájan
2181 26|                                   SZÖRNYETEG~Õ a világ legönzõbb embere.
2182 26|                   Szíve körülbelül olyan, mint a hold krátere.~Ezt a csillagászati
2183 26|                       mint a hold krátere.~Ezt a csillagászati hasonlatot
2184 26|                   mérhetõ.~Szentül hiszi, hogy a teremtés miatta jött létre.
2185 26|                 például, hogy mások nyissák ki a kávéház ajtaját, csak utánuk
2186 26|                     utánuk megy be, hogy ettõl a fáradságtól is megkímélõdjék.
2187 26|                  bérpalota üszkeiben fõzze meg a maga lágytojását.~Egyébként
2188 26|                   tudok senkit. Embertársaimat a természet szeszélyes alkotásainak
2189 26|                        várom azt, amit esetleg a másiktól várhatnék. Tõle
2190 26|                       vacsorázni. Történetesen a forgóajtóval szemben kaptam
2191 26|             másodpercben rám nézett. Egyenesen a szemembe nézett.~„Lám-lám -
2192 26|                   törni valaki fölött. Otthon, a mindennapi hajszában bizonyára
2193 26|                   szeretettel pihen meg rajtam a tekintete. Min töprenghet?
2194 26|                       vagy az életemre gondol, a pályámra és sorsomra, a
2195 26|                        a pályámra és sorsomra, a múltamra és jövõmre, azzal
2196 26|                  próbál átolvadni és elveszni, a testvéries azonosságnak
2197 26|                       az alázatával, mely ezen a földön az irgalom legnagyobb
2198 26|                   öltözködési hibám van: kócos a hajam, kormos az orrom?”~
2199 26|                     reményében átszóltam hozzá a másik asztalhoz:~- Engem
2200 26|                  Valakinek találkát adtam ebbe a vendéglõbe, s a szemüvegeden
2201 26|                     adtam ebbe a vendéglõbe, s a szemüvegeden figyelem, hogy
2202 26|        természetességgel.~Megdermedtem. Szóval a szemüvegem tükrét arra használta
2203 26|                  mennél elõbb értesüljön annak a megérkezésérõl, akit várt.
2204 26|                         testem, mindenem, mely a szemüveget tartotta, csak
2205 26|                        Aztán lekaptam orromról a szemüvegemet. Utána többé
2206 27|                 játszottunk. Az egyik fél volt a „maroknyi szabadságszeretõ”
2207 27|                     szabadságszeretõ” búr nép, a másik az angol, a „zsarnok”,
2208 27|                     búr nép, a másik az angol, a „zsarnok”, aki lábbal tiporja
2209 27|                   zsarnok”, aki lábbal tiporja a hõsöket.~Egy vasárnap, minekelõtte
2210 27|                        akart lenni. Az erõsek, a markosok, az erõszakosak
2211 27|                 toboroztak zászlójuk alá, s az a néhány fiú, aki tétovázott,
2212 27|                        tétovázott, elmélázott, a gyönge és csenevész, a természeti
2213 27|                         a gyönge és csenevész, a természeti kiválasztódás
2214 27|                    természeti kiválasztódás és a többség rémuralma folytán,
2215 27|                    lett. Nekem is többnyire ez a szerep jutott. Ezt annak
2216 27|                    olyan roppant szégyen ahhoz a néphez tartozni, mely megteremtette
2217 27|                   tartozni, mely megteremtette a szabadelvûséget, a világkereskedelmet,
2218 27|               megteremtette a szabadelvûséget, a világkereskedelmet, és olyan
2219 27|                   olyan férfiakat ajándékozott a világnak, mint Hume, Newton
2220 27|                    Newton és Shakespeare. Hogy a búrok mit mûveltek azalatt,
2221 27|                   Aztán az iskolai viadalokban a harc eshetõsége olyan volt,
2222 27|                       teljesen megfordítódott. A „maroknyi szabadságszeretõ”
2223 27|                        az angolokat, gyomrozta a zsarnokokat, akik szegények
2224 27|                        már az elsõ pillanatban a földön hevertek.~Én is így
2225 27|                        Én is így feküdtem lenn a tanterem padlóján, fölöttem
2226 27|                      még álmunkban is elfújjuk a rendhagyó igéket, és jaj
2227 27|                    vagy elvakultságból. Belül, a lelke mélyén valóban meg
2228 27|                 gyõzõdve, hogy aki nem szereti a latin nyelvet, és nem hordja
2229 27|                  nyelvet, és nem hordja szívén a rendhagyó igék ügyét, az
2230 27|                       rendhagyó igék ügyét, az a társadalom szemete, gonosztevõ
2231 27|                 küzdelemben gabalyodtak össze, a megegyezés minden reménye
2232 27|                 hirtelen békét kötöttek. Ki-ki a helyére ugrott. Én tápászkodtam
2233 27|                     Nem szólt semmit. Gúnyosan a fejét csóválta, rosszallóan
2234 27|                     padomba sompolyogtam.~Csak a mise alatt vettem észre,
2235 27|                     tavaszi ruhám, melyet ezen a napon vettem föl elõször,
2236 27|                       De mihelyt levettem róla a tenyeremet, a súlyosan sérült
2237 27|                    levettem róla a tenyeremet, a súlyosan sérült beteg kelme
2238 27|                        beteg kelme lefittyent. A seb gyógyíthatatlannak mutatkozott.~
2239 27|      gyógyíthatatlannak mutatkozott.~Mise után a kápolna alatt ott állt a
2240 27|                       a kápolna alatt ott állt a latintanárom.~- Miért sírsz? -
2241 27|              megérdemelted, haszontalan.~Nézte a kabátom, valamin tûnõdött,
2242 27|                   szólt:~- Gyere velem.~Mentem a hosszú, sötét folyosón utána.
2243 27|                  hosszú, sötét folyosón utána. A folyosó végén volt a cellája.
2244 27|                    utána. A folyosó végén volt a cellája. Kinyitotta az ajtót
2245 27|                 kulccsal. Szûk kis cella volt. A vasrácsos ablakon virágcserepek
2246 27|                    nedvességfoltok ütköztek ki a sárga falon. A falon csak
2247 27|                     ütköztek ki a sárga falon. A falon csak feszület lógott
2248 27|                      Szûz Mária-kép.~- Vesd le a kabátod - parancsolta.~Fogalmam
2249 27|                     Azt hittem, hogy elkobozza a kabátomat, és mint bûnjelet
2250 27|            következményekkel. Némán levetettem a kabátom. Õ átvette némán.~
2251 27|            hosszan-hosszan keresgélt. Föltette a pápaszemét.~Tût vett elõ,
2252 27|                   cérnát, foldozófát. Nyálazta a cérnát. Bandzsítva trafálgatta
2253 27|                    Bandzsítva trafálgatta vele a tû fokát. Végre befûzött,
2254 27|                         varrni kezdett. Varrta a kabátom.~A magányos férfiak
2255 27|                     kezdett. Varrta a kabátom.~A magányos férfiak gyakorlottságával
2256 27|                     vasárnap tilos varrni. Ezt a napot pihenéssel, elmélkedéssel,
2257 27|                     vajon nem jut-e bûne miatt a pokolba, az örök kárhozatba.
2258 28|                              AZ EZREDESNÉ SEBE~A háborúban, amikor az emberek
2259 28|                      elhányták tagjaikat, mint a rendetlenül vetkõzõk a kabátjukat,
2260 28|                    mint a rendetlenül vetkõzõk a kabátjukat, cipõjüket -
2261 28|                   ezredesné is megsebesült.~Ez a tûzvonal mögött történt.~
2262 28|                       tûzvonal mögött történt.~A katonák a hegyi patakból
2263 28|                      mögött történt.~A katonák a hegyi patakból néhány pisztrángot
2264 28|                       az ezredesné tisztogatta a halat, a konyhakés véletlenül
2265 28|                 ezredesné tisztogatta a halat, a konyhakés véletlenül beleszaladt
2266 28|              gyûrûsujjába, mély sebet szántott a húsába.~Az ebédnél az ezredorvos
2267 28|                         s már átszivárog rajta a megfeketedett vér.~Azonnal
2268 28|                      vér.~Azonnal kezébe fogta a könnyû, szinte súlytalan
2269 28|                    súlytalan kezet. Kibontotta a kötést. Nézegette a sebet.
2270 28|                 Kibontotta a kötést. Nézegette a sebet. Így szólt:~- Ezt
2271 28|                    után majd jöjjön át hozzám.~A rögtönzött hadikórház, mely
2272 28|                       még egyszer megvizsgálta a sebet. Mindenekelõtt lehúzta
2273 28|                   lehúzta az ezredesné ujjáról a jegygyûrût, mert ez vérkeringési
2274 28|             vérkeringési zavart okozhat, s így a seb gyógyulását késleltetheti.
2275 28|                       El is tiltotta egy idõre a jegygyûrû viselésétõl. Az
2276 28|                      viselésétõl. Az ezredesné a jegygyûrût kistáskájába
2277 28|                        rendje és módja szerint a seb kezeléséhez látott.
2278 28|                tapasz-szalagokkal ragasztva le a pólyát.~- Holnap majd megint
2279 28|             ezredesnének.~Az szorgalmasan járt a kezelésre, minden áldott
2280 28|                     súlyos sebesülteket hoztak a tûzvonalból. Az ezredorvos
2281 28|                  reggeltõl estig operált. Este a fõorvos jelentkezett:~-
2282 28|                       tisztelettel jelentkezem a kezelésre, mert tízkor elõremegyünk.~
2283 28|                     délben az ezredorvos, este a fõorvos. Negyedikül egy
2284 28|                       éjjel tízkor helyezte rá a kötést.~Mindegyik ragaszkodott
2285 28|                         Mindegyik ragaszkodott a maga szerzett jogához, s
2286 28|                      három hét, négy hét. Azok a katonák, akik egy hónappal
2287 28|                      még mindig kötést hordott a gyûrûsujján, kifogástalan,
2288 28|                        és szórakozott. Egyszer a felesége ujjára tekintett.~ -
2289 28|                tekintett.~ - Mi az - mondta -, a te ujjad még mindig nem
2290 28|                        meg?~- Rossz helyen van a seb - magyarázta az ezredesné -,
2291 28|                     magyarázta az ezredesné -, a hajlító izomnál, a felsõ
2292 28|                ezredesné -, a hajlító izomnál, a felsõ ujjperc savós hüvelyénél.
2293 28|                        föltárta az ujjat, hogy a férj is lássa: a seb tiszta
2294 28|                   ujjat, hogy a férj is lássa: a seb tiszta volt, rózsás
2295 28|                      volt, rózsás és friss, de a sarjadzás folyamata még
2296 28|                  indult.~Mégis nyugtalanította a dolog az ezredest. Amikor
2297 28|                      dolog az ezredest. Amikor a tûzvonalon csönd volt, áthajtatott
2298 28|                      megmutatta felesége sebét a fõtörzsorvosnak.~A fõtörzsorvos,
2299 28|                       sebét a fõtörzsorvosnak.~A fõtörzsorvos, aki a békében
2300 28|           fõtörzsorvosnak.~A fõtörzsorvos, aki a békében sebészeti klinikát
2301 28|                 vezetett, öreg ember volt, túl a hatvanon. Száraz kezében
2302 28|                        asszony. ~- Úgy - szólt a fõtörzsorvos. - Dobja le
2303 28|                       fõtörzsorvos. - Dobja le a kötést, és hagyja szabadon.
2304 28|                       Engedje meggyógyulni ezt a szegény sebet. Mert tessék
2305 28|                     már nem bír el.~Mosolygott a fõtörzsorvos, s a férjre
2306 28|                   Mosolygott a fõtörzsorvos, s a férjre pillantott. Az lesütötte
2307 28|                     szemét.~Hazafelé hajtattak a szeptemberi alkonyatban.
2308 28|                      Egy vén póttartalékos ült a bakon. Õk hátul, egymás
2309 28|                    szót se szóltak.~Az ezredes a félúton, amikor már egészen
2310 28|                    ragyogtak feje fölött.~Este a vacsoránál már nem volt
2311 28|              vacsoránál már nem volt ott ujján a kötés. Mindnyájan észrevették
2312 28|                észrevették ezt, az ezredorvos, a fõorvos, az alorvos, az
2313 28|                       mandolinozott.~Harmadnap a seb begyógyult. Negyednap
2314 28|                         szomorú aranyfénnyel - a karikagyûrû. ~1930~ ~
2315 29|                     így szólt:~- Maga, lelkem, a Török Kati?~- Én - mondta
2316 29|                      Török Kati?~- Én - mondta a lány, s letette a porrongyot. ~-
2317 29|                       mondta a lány, s letette a porrongyot. ~- Biatorbágyról
2318 29|                    Biatorbágyról jövök - szólt a látogató.~A lány rámeredt
2319 29|                      jövök - szólt a látogató.~A lány rámeredt az idegenre.
2320 29|                        is emlegette, bevezette a konyhába, ahova a földijeit
2321 29|                    bevezette a konyhába, ahova a földijeit szokta. Székkel
2322 29|                        az úr, és nem ült le. - A déli vonattal vissza kell
2323 29|                     meghalt.~- Jaj - sikoltott a lány, és szívéhez kapott.~
2324 29|                       szívéhez kapott.~Odadõlt a konyhaszekrényhez. Sírt,
2325 29|                  konyhaszekrényhez. Sírt, mint a záporesõ.~Nem érte váratlanul
2326 29|                  záporesõ.~Nem érte váratlanul a hír. Apja három éve betegeskedett,
2327 29|                        volt, régóta várták már a halálát.~De szíve mégiscsak
2328 29|                 szenvedett. Magához szólította a jó Isten. Ne sírjon, lelkem.
2329 29|                       lelkem. Jöjjenek le mind a ketten a temetésre. Maga
2330 29|                      Jöjjenek le mind a ketten a temetésre. Maga is, meg
2331 29|                        temetésre. Maga is, meg a Bözsi is. Ezt üzeni a Juli
2332 29|                      meg a Bözsi is. Ezt üzeni a Juli néni - így hívták édesanyját. -
2333 29|                       pénz. Koporsóra kell. Én a tizenkettõhúszassal visszamegyek.~
2334 29|                        egy koporsó? - kérdezte a lány szipogva.~- Nem tudom -
2335 29|                   negyven pengõt küldjön.~Kati a cselédszobába szaladt. A
2336 29|                       a cselédszobába szaladt. A szekrénybõl kivette bérét.
2337 29|                     pár napja kapta ki. Átadta a negyven pengõt.~- Isten
2338 29|                  otthon.~- Isten áldja - szólt a lány, és kiengedte a látogatót.~
2339 29|                     szólt a lány, és kiengedte a látogatót.~2~Most fogta
2340 29|                         2~Most fogta el igazán a keserûség. Jajveszékelt,
2341 29|                       Jajveszékelt, óbégatott. A folyosón, a budai ház elsõ
2342 29|                         óbégatott. A folyosón, a budai ház elsõ emeletén
2343 29|                    mindenki hamarosan értesült a gyászesetrõl.~Kati egy ügyvédnél
2344 29|                        egy ügyvédnél szolgált, a Lipótvárosban. Nem mintha
2345 29|                      Lipótvárosban. Nem mintha a két lány valami különös
2346 29|                     vonzódást tanúsított volna a jogtudomány és az igazságszolgáltatás
2347 29|                  Alighogy fölszólította húgát, a drót másik végén ugyanazt
2348 29|                      drót másik végén ugyanazt a bõgést hallotta, melyet
2349 29|                  asszonyától, hogy hazautazzék a temetésre. Együtt ebédeltek,
2350 29|                       után fölkerekedtek, hogy a városban fekete blúzt vegyenek,
2351 29|                  kalapot. Bözsinek még megvolt a bére. Katinak is kiutaltak
2352 29|                       negyven pengõt elõlegül, a jövõ hónapi bérét. Abból
2353 29|             vászonvirágokból, fehér szalaggal. A szalagra ráíratták arany
2354 29|                       3~Másnap délelõtt tízkor a vonaton ültek, ölükben a
2355 29|                       a vonaton ültek, ölükben a koszorúval.~- Hova, lányok? -
2356 29|                      Szünet után kérdezték: ~- A ti édesapátok?~- Az.~- Mikor?~-
2357 29|                       Izgatottan siettek végig a fõutcán. Ott laktak a kovácsmûhely
2358 29|                    végig a fõutcán. Ott laktak a kovácsmûhely mellett.~Anyjuk
2359 29|                      Anyjuk az udvaron állott, a baromfiól elõtt, kukoricát
2360 29|               baromfiól elõtt, kukoricát szórt a csirkéknek, szakajtóból.
2361 29|                         szakajtóból. Eltátotta a száját. A két lány talpig
2362 29|               szakajtóból. Eltátotta a száját. A két lány talpig feketében
2363 29|              közeledett feléje, magasra emelve a koszorút, hogy hosszú szalagja
2364 29|                  hosszú szalagja ne fittyenjen a sárba. Sóbálvánnyá meredt.~-
2365 29|             Sóbálvánnyá meredt.~- Nem halt meg a ti édesapátok - szólt, fejét
2366 29|                       még.~Lassan tisztázódott a dolog.~Az a szemüveges alacsony
2367 29|                       tisztázódott a dolog.~Az a szemüveges alacsony férfi,
2368 29|                       héttel ezelõtt lenn járt a faluban. Teknõket árult.
2369 29|                    szállást is kért. Ott aludt a pitvaron. Elpanaszolta baját,
2370 29|                          Rosszak az emberek.~5~A koszorút az istállóba dugták.
2371 29|                        istállóba dugták. Aztán a lányok bementek az apjukhoz.~
2372 29|                     ott feküdt, ahol évek óta, a fal mellett, keskeny, rozoga
2373 29|                    mihelyt belépett, rárogyott a kezére és csókolgatta: Kati
2374 29|                    kezére és csókolgatta: Kati a jobb kezét, Bözsi a bal
2375 29|                       Kati a jobb kezét, Bözsi a bal kezét. Mindketten sírtak.
2376 29|                        sírtak. Anyjuk is sírt.~A beteg fölemelte száraz,
2377 29|                     anélkül is tudott mindent. A koszorúról is tudott. Amíg
2378 29|                    künn az udvaron tanakodtak, a nyitott ajtón át meglátta
2379 29|                          Az istállóban megeszi a marha - nyögte aggodalmasan. ~
2380 29|                   aggodalmasan. ~Ketten hozták a koszorút. Szinte tele lett
2381 29|                koszorút. Szinte tele lett vele a csöpp parasztszoba. Eléje
2382 29|                        eladjuk - jegyezték meg a lányok, zavartan.~De az
2383 29|                       Odaakasztatta ágya fölé, a szögre. Valami ünnepi öröm
2384 29|                     boldogan nézte feje fölött a koszorút...~1930~ ~
2385 30|             könyökutcára szolgált.~Amikor jött a tavasz, a szembe levõ közvetlen
2386 30|                szolgált.~Amikor jött a tavasz, a szembe levõ közvetlen járdára
2387 30|                     láb tipor, mégis egyre nõ.~A gyöp a szegények szõnyege.
2388 30|                         mégis egyre nõ.~A gyöp a szegények szõnyege. Csakhamar
2389 30|                      Csakhamar birtokba vették a gyerekek. Az utca minden
2390 30|          munkanélküliek apraja-nagyja, akiknek a tél múltán szûk lett a pincelakás
2391 30|                 akiknek a tél múltán szûk lett a pincelakás négy fala. Fiúk
2392 30|                babájukat. Még az anyák is ezen a gyöpön adtak emlõt a csecsemõknek.~
2393 30|                      ezen a gyöpön adtak emlõt a csecsemõknek.~2~Nyár felé
2394 30|                      csecsemõknek.~2~Nyár felé a fiúk a gyöpöt kinevezték
2395 30|               csecsemõknek.~2~Nyár felé a fiúk a gyöpöt kinevezték labdarúgópályának.
2396 30|                      labdarúgópályának. Röpült a labda, harsány ordítások
2397 30|                hallatszottak:~- Gól. Bíró, hol a bíró? Gól.~Wilcsek a szobájában
2398 30|                       hol a bíró? Gól.~Wilcsek a szobájában rajzolt, számolt,
2399 30|                        kavarogtak elõtte, mint a darázsraj, vagy tízen. Nevüket
2400 30|              Béluskának.~Eleinte szórakoztatta a lárma. Addig nem is volt
2401 30|                        mást várt, valami újat. A gyerekek csak a régi nótát
2402 30|                   valami újat. A gyerekek csak a régi nótát fújták. Alighogy
2403 30|                       egyik meccs, következett a másik:~- Gyerekek, fölállni.
2404 30|                         Gyerekek, fölállni. Ki a bíró? Gól, gól.~Hovatovább
2405 30|                     ennek. Hiába reménykedett. A ricsaj egyre erõsödött:~-
2406 30|                       nyájas, nem emberkerülõ. A szomszédi jóviszonyt mindennél
2407 30|                     mindennél többre becsülte, a gyerekeket sem akarta hiába
2408 30|           elhatározásra jutott.~Egyszer, mikor a csöndháborítás tetõfokát
2409 30|               csöndháborítás tetõfokát érte, s a labdarúgók úgy bõgtek, mint
2410 30|                    labdarúgók úgy bõgtek, mint a sziú indiánok, szelíden,
2411 30|                  gyerekek.~Halotti csönd lett.~A gyermekek a játék álmából
2412 30|                        csönd lett.~A gyermekek a játék álmából ocsúdva egy
2413 30|                    onnan, mint tréfás dobozból a krampusz. Csodálkoztak rajta.
2414 30|                gyönyörködtek is benne - fõképp a szakállában, a zöld szemüvegében -,
2415 30|                          fõképp a szakállában, a zöld szemüvegében -, mint
2416 30|                       csendesebben játszottak.~A második félidõben több kétes
2417 30|                      zendült föl, valahányszor a labda az ellencsapat õrjöngõ
2418 30|                    tiltakozása közben begurult a képzelt kapuba.~Wilcsek
2419 30|                      annál vadabbul zúdult föl a kánkán. Nem is gyermekek
2420 30|             barátságosan elintézni. Fölkereste a szomszédokat. Megmagyarázta
2421 30|                    szomszédokat. Megmagyarázta a különbözõ házmestereknek,
2422 30|         foltozóvargáknak és szatócsoknak, hogy a pokoli lármában nem bír
2423 30|                    sopánkodtak, hogy nyár van, a lakás kicsi, a gyerekek
2424 30|                       nyár van, a lakás kicsi, a gyerekek télen eleget kuksolnak
2425 30|                         Károly, Béluska is, az a ronda, nagy kamasz, mindnyájan,
2426 30|                    hozzájuk csatlakoztak, mind a labdarúgás lelkes hívei,
2427 30|                ablakait. Ekkor valamit tompult a lárma. Fátyolozottabban
2428 30|                   Fátyolozottabban hangzott be a gyõzelmi riadal és a levertek
2429 30|                        be a gyõzelmi riadal és a levertek halálhörgése, de
2430 30|                  penészes szobájában megrekedt a levegõ, verejtékezett, azonkívül
2431 30|                       Ki kiabál ily élesen? Ez a Feri hangja, a Ferié. Ismerem. ~
2432 30|                      élesen? Ez a Feri hangja, a Ferié. Ismerem. ~Egy kábító,
2433 30|                        Kotródjatok, egy-kettõ!~A gyermekek, akik mindent
2434 30|                     tartanak, hamar megszokják a csodát. Egészen természetesnek
2435 30|                    természetesnek vélték, hogy a közelükben ez az öregember
2436 30|                  történt volna, tovább tombolt a lárma. Wilcsek pár pillanatig
2437 30|                         Az izgalomtól remegve, a dühtõl tajtékozva ordított:~-
2438 30|                        el is tûnt az ablakból. A másik pillanatban megjelent
2439 30|                    másik pillanatban megjelent a kapuban, hajadonfõtt, ingujjban.
2440 30|                     Egy rendõrrel tért vissza. A rendõrnek kardja volt, nagy,
2441 30|                        Egy kissé megszeppentek a gyerekek. De nem hagyták
2442 30|                  gyerekek. De nem hagyták abba a játékot, csak lassabban
2443 30|                  lassabban adogatták egymásnak a labdát.~A huszadik század
2444 30|                  adogatták egymásnak a labdát.~A huszadik század gyermekei,
2445 30|                       hogy õk e kor bálványai, a felnõttek szeme fénye, a
2446 30|                       a felnõttek szeme fénye, a jövendõ reménysége, s ehhez
2447 30|               önérzetesen is viselkednek, akár a trónörökösök.~Nekik se szállt
2448 30|                         Nekik se szállt inukba a bátorságuk. Látták, hogy
2449 30|                  Látták, hogy Wilcsek tárgyalt a rendõrrel, de azt is látták,
2450 30|                         de azt is látták, hogy a rendõr a vállát vonogatja
2451 30|                       is látták, hogy a rendõr a vállát vonogatja és vitatkozik
2452 30|                         Megvárták, amíg odajön a rendõr. Az valamit mondott
2453 30|                       csöndesebben játszani.~6~A rendõr odahívása a hadüzenetet
2454 30|                 játszani.~6~A rendõr odahívása a hadüzenetet jelentette.
2455 30|                  hadüzenetet jelentette. Ettõl a naptól fogva Wilcsek és
2456 30|                        naptól fogva Wilcsek és a gyerekek között a diplomáciai
2457 30|                   Wilcsek és a gyerekek között a diplomáciai viszony megszakadt,
2458 30|                         hadiállapotban voltak: a harc nyíltan kitört.~Maga
2459 30|                      harc nyíltan kitört.~Maga a labdarúgás a gyermekek számára
2460 30|                      kitört.~Maga a labdarúgás a gyermekek számára teljesen
2461 30|                       elvesztette fontosságát, a játék napról napra züllött.
2462 30|                        ijesztgette õket:~- Jön a rendõr. Jaj, itt a rendõr.
2463 30|                         Jön a rendõr. Jaj, itt a rendõr. Hol a rendõr?~Erre
2464 30|                         Jaj, itt a rendõr. Hol a rendõr?~Erre hahotázni kezdtek.~
2465 30|                        7~Wilcsek megadta magát a sorsnak. Hagyta, hogy a
2466 30|                        a sorsnak. Hagyta, hogy a lárma beáramoljék szobájába,
2467 30|                    Csöndesen dúlt-fúlt, nyelte a mérget. Munkáját abba-abbahagyta.
2468 30|              Zsibbasztó enyhületként szállt le a nyugalom. De nem bírta élvezni.
2469 30|                  hallucinált.~Aludni sem bírt. A lezajlott jelenetek cifra
2470 30|                     vele az ágyában -, te vagy a leggyalázatosabb, Feri.
2471 30|                        leggyalázatosabb, Feri. A többiek csak mûveletlen,
2472 30|                   olajjal, forró olajjal, mint a várvívó törököket a vitéz
2473 30|                       mint a várvívó törököket a vitéz egri asszonyok. Megérdemelnéd.
2474 30|                     kaparinthatnálak. Cibálnám a két füled, este a sötétben,
2475 30|                     Cibálnám a két füled, este a sötétben, amikor senki se
2476 30|                         míg le nem szakad mind a kettõ, míg ott nem marad
2477 30|                       kettõ, míg ott nem marad a kezemben, mint két rongydarab,
2478 30|               rongydarab, melyet aztán ledobok a földre. A körzõm hegyével
2479 30|                        aztán ledobok a földre. A körzõm hegyével fúrnám ki
2480 30|                    istentelen koponyádat. Vagy a melledre térdepelnék, a
2481 30|                        a melledre térdepelnék, a hasadra gázolnék, a szemedre
2482 30|               térdepelnék, a hasadra gázolnék, a szemedre lépnék a két lábammal,
2483 30|                    gázolnék, a szemedre lépnék a két lábammal, a torkod fojtogatnám,
2484 30|                szemedre lépnék a két lábammal, a torkod fojtogatnám, lassan
2485 30|                   lassan kiszorítanám gégédbõl a levegõt, s nézném, hogy
2486 30|                        számít az, hogy te vagy a gyöngébb. Te vagy az erõsebb,
2487 30|                  fejjel ébredt. Akkor már állt a bál. Egyik nap a másikhoz
2488 30|                      már állt a bál. Egyik nap a másikhoz hasonlított. Csak
2489 30|                      nézett farkasszemet ezzel a komisz fickóval, amikor
2490 30|                        egy nagy követ hajított a szobájába. Wilcsek az öklével
2491 30|                        megjárod.~8~Így múlt el a június, a július s az augusztus
2492 30|                        8~Így múlt el a június, a július s az augusztus elsõ
2493 30|                borongós augusztusi reggel Feri a gyöpön feküdt, egyedül.
2494 30|                      cimborái késtek. Mellette a füvön némán hevertek lármaszerszámai,
2495 30|                      hevertek lármaszerszámai, a fütyülõ meg az okarina.
2496 30|                        az eget, aztán lehunyta a szemét.~Wilcsek, anélkül
2497 30|                       hogy észrevehette volna, a szobájából hosszan szemlélte.~
2498 30|                    Halj meg - gondolta Wilcsek a gyûlölettõl részegen -,
2499 30|                        meg” - és õ is lehunyta a szemét, úgy kívánta neki,
2500 30|                 kívánta neki, teljes szívébõl, a halált.~Amikor kinyitotta