1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3117
Fejezet
2501 30| halált.~Amikor kinyitotta a szemét, Feri még mindig
2502 30| tíz felé - kezdõdött el a cirkusz, és tartott, mint
2503 30| vihar kerekedett. Szakadt a zápor, villámok cikáztak,
2504 30| Huszonnégy óráig szünetelt a játék.~A következõ reggel
2505 30| óráig szünetelt a játék.~A következõ reggel kettõzött
2506 30| elmulasztottak. Azon mulattak, hogy a labda a pocsolyába loccsant,
2507 30| Azon mulattak, hogy a labda a pocsolyába loccsant, aztán
2508 30| mindig kisandított, ezen a napon hiába kereste Ferit.
2509 30| nem látta Ferit.~- Hol az a rosszpénz? - kérdezte egy
2510 30| rosszpénz? - kérdezte egy reggel a takarítónõjétõl, aki a szobájában
2511 30| reggel a takarítónõjétõl, aki a szobájában motozott.~- Hát
2512 30| tetszik tudni? - álmélkodott a takarítónõ. - Meghalt.~-
2513 30| takarítónõ. - Meghalt.~- A Feri? - hördült fel Wilcsek.~-
2514 30| Wilcsek.~- Igen, igen.~- A Feri? A Feri? - kiáltott
2515 30| Igen, igen.~- A Feri? A Feri? - kiáltott Wilcsek
2516 30| Wilcsek oly rémülettel, mintha a saját fiáról volna szó,
2517 30| székre.~- Az, az - erõsködött a takarítónõ. - A viciék Ferije.
2518 30| erõsködött a takarítónõ. - A viciék Ferije. Beszállították
2519 30| viciék Ferije. Beszállították a klinikára, és meghalt. Tegnapelõtt
2520 30| tetszett hallani.~10~Wilcsek a gyerekeket meg a szüleiket
2521 30| Wilcsek a gyerekeket meg a szüleiket csak külön-külön
2522 30| megállapította, csak lányai voltak. A mellette levõ ház pincelakásában
2523 30| Egyszer estefelé elsétált a pincelakás elõtt. Az ablakban
2524 30| szokott vele beszélgetni, mert a környéken az emberek nemigen
2525 30| nemigen köszöntek neki, még a házmesterek és vicik sem.
2526 30| És mikor?~- Amikor az a nagy vihar támadt. Este
2527 30| szemmel. - Nagy láza volt. A fejét fájdította.~- Nem
2528 30| esett.~Sár borította el a kis könyökutcát, a járda
2529 30| borította el a kis könyökutcát, a járda sárga márgaföldjébe
2530 30| márgaföldjébe belecuppantak a cipõk. A gyöp, mely a kánikulától
2531 30| márgaföldjébe belecuppantak a cipõk. A gyöp, mely a kánikulától
2532 30| belecuppantak a cipõk. A gyöp, mely a kánikulától megpörkölõdött,
2533 30| kopaszodott. Aztán leesett a hó. Egészen eltakarta a
2534 30| a hó. Egészen eltakarta a gyöpöt. Senki se sejtette,
2535 30| rúgtak és zajongtak.~Wilcsek a csöndes téli napokon rajzolgatott.
2536 30| semmi.~12~Karácsony elõtt a vici az öklét a felesége
2537 30| Karácsony elõtt a vici az öklét a felesége orra elé tartotta,
2538 30| igénybe szolgálatukat.~- A Ferirõl beszélgetett - tette
2539 30| beszélgetett - tette hozzá a vici. - Mindig róla beszélget
2540 30| darabig hallgattak. Az asszony a sötétben a vacsorát készítette.
2541 30| hallgattak. Az asszony a sötétben a vacsorát készítette. Hagymaszeleteket
2542 30| Hagymaszeleteket dobott a sercegõ zsírba.~- Jó ember -
2543 30| asszony, tûnõdve. - Szereti a gyerekeket. A Ferit is nagyon
2544 30| Szereti a gyerekeket. A Ferit is nagyon szerette.~
2545 31| MOTORCSÓNAK~Nincs a földön egészen boldog ember.
2546 31| aki egészen boldog, talán a föld legboldogabb embere.~
2547 31| Weigl Berci.~Weigl Berci a mosónénk egyetlen fia.~Úgyszólván
2548 31| van, de nem beszélne róla a világ minden kincséért sem.~
2549 31| sem.~Ímmel-ámmal tanult, a gimnáziumban úgy csúszott
2550 31| csúszott egyik osztályból a másikba, hogy észre se vették.
2551 31| észre se vették. Alighogy a nyolcadikba került, berántották
2552 31| berántották katonának, vitték a tûzvonalba.~A háborúban
2553 31| katonának, vitték a tûzvonalba.~A háborúban nem sebesült meg,
2554 31| épen és szépen hazajött a leszerelés elsõ napján.~
2555 31| kisasszonyt.~Ez egyre-másra hozta a világra a gyermekeket, minden
2556 31| egyre-másra hozta a világra a gyermekeket, minden évben
2557 31| évben egyet-egyet. Berci még a huszonötödik életévét se
2558 31| kissé púposan ténfergett a körutakon. Ki sejthetett
2559 31| lelkiismeretes, pontos. A gyárban nem túlságosan szerették,
2560 31| kaphatna tõle.~Együtt lakott a feleségével, négy gyermekével -
2561 31| feleségével, négy gyermekével - a következõ évben tudniillik
2562 31| született -, az anyjával, a napával meg a feleségének
2563 31| anyjával, a napával meg a feleségének egy idõsebb
2564 31| összesen kilencen voltak, akkor a két szobát nemigen lehetett
2565 31| sokallni.~Állandó volt itt a gyermeksírás, a gyermekbetegség.
2566 31| volt itt a gyermeksírás, a gyermekbetegség. A kézápoló
2567 31| gyermeksírás, a gyermekbetegség. A kézápoló kisasszony már
2568 31| kisasszony már régen nem a körmöket ápolta, hanem a
2569 31| a körmöket ápolta, hanem a köhögõs csecsemõket.~Hogy
2570 31| köhögõs csecsemõket.~Hogy a mosónõ támogatta-e fiát
2571 31| mosónõ támogatta-e fiát vagy a fia a mosónõt, az olyan
2572 31| támogatta-e fiát vagy a fia a mosónõt, az olyan rejtély,
2573 31| nem dohányzik, ha hazajön a hivatalból, folyton otthon
2574 31| folyton otthon ül, minden a családja, de - tetszik tudni -
2575 31| Mindenki elébe vág, még a fiatalabbak is. Aztán újabban
2576 31| bolondériája. Tessék elképzelni, a fejébe vette, hogy szerez
2577 31| Kicsoda? - kérdeztem.~- Hát a Berci.~- Berci? Minek neki
2578 31| Berci.~- Berci? Minek neki a motorcsónak?~- Én is mindig
2579 31| tõle. Mondd, minek neked a motorcsónak? Mi a fenének
2580 31| neked a motorcsónak? Mi a fenének neked az a megveszekedett
2581 31| motorcsónak? Mi a fenének neked az a megveszekedett motorcsónak?
2582 31| kellene, motorcsónak. Ebben a nyomorúságos világban, kérném.
2583 31| oldalamat is furdalni kezdte már a motorcsónak.~Bercit - amint
2584 31| beszéltem vele. Voltaképp még a hangját se hallottam.~Idõnként
2585 31| Idõnként át szoktam vinni neki a kisfiam viseltes cipõit,
2586 31| ürügyön nyitottam be hozzájuk.~A család együtt ült, egy ernyõtlen
2587 31| szemölcsök lógtak, aztán a felesége, aki varrogatott,
2588 31| aki varrogatott, aztán a hallgatag erdélyi menekült.~
2589 31| hallgatag erdélyi menekült.~A gyermekek már mind aludtak.
2590 31| gyermekek már mind aludtak. A kisleány a bölcsõben, a
2591 31| mind aludtak. A kisleány a bölcsõben, a fiúk ketten
2592 31| A kisleány a bölcsõben, a fiúk ketten az ágyban, átölelkezve,
2593 31| az ágyban, átölelkezve, a legnagyobb fiú egy fiókban.~
2594 31| hevert. Ezeket napközben a hallgatag erdélyi menekült
2595 31| tartozott, akiknek oly senyveteg a szõrzetük, hogy bõrük állandóan
2596 31| állandóan sima marad, mint a gyermekeké. Tartózkodó udvariassággal
2597 31| óvatosan igyekeztem érinteni a kényes kérdést: a motorcsónakot.
2598 31| érinteni a kényes kérdést: a motorcsónakot. De mihelyt
2599 31| bolygatnék meg, már kitört a vihar.~- Bolondéria - fakadt
2600 31| bolondériája.~- Az - szólt a felesége, s máris kikapta
2601 31| mikor mindnyájan koplalunk s a gyermekek, szegény gyermekei,
2602 31| Bolondéria - visszhangozta a napa is -, tiszta bolondéria.
2603 31| Bercinek, részint nekem. Csak a hallgatag erdélyi menekült
2604 31| menekült maradt veszteg. Õ a cigarettákat rendezgette,
2605 31| némán.~Berci megvárta, míg a lárma elül kissé, aztán
2606 31| vett elõ, elém teregette, s a dohányszemetes újságpapírra
2607 31| szájában összecsordult a nyál, és csemcsegett.~Egy
2608 31| hogy mi lehet eredete ennek a titokzatos szenvedélynek?
2609 31| szenvedélynek? Kiderült, hogy a háborúban nem szolgált sem
2610 31| háborúban nem szolgált sem a tengerészetnél, sem a folyamõrségnél,
2611 31| sem a tengerészetnél, sem a folyamõrségnél, hogy se
2612 31| lemondani róla, semmi áron.~A kupaktanács, mely ezt az
2613 31| Szamár vagy - támadt rá a felesége is. - Igenis, az
2614 31| szamársága - bólintgatott a napa.~Én - amennyire tõlem
2615 31| próbáltam megoltalmazni õt a sértések özönétõl, lecsillapítani
2616 31| özönétõl, lecsillapítani a puskaporos kedélyeket, s
2617 31| föl, hogy már megvetted a motorcsónakot.~- Dehogyis
2618 31| hogy már ki is fizetted a motorcsónakot.~- Már hogy
2619 31| volna ki? - vágott szavamba a napa.~- Nem fizette ki -
2620 31| megvetted és ki is fizetted a motorcsónakot, mit csinálnál
2621 31| vele, Berci?~- Hát - mondta a szemét lesütve és idegesen -,
2622 31| Helyes. Hová vezetnéd?~- A Dunán - szólt vállát vonogatva. -
2623 31| vállát vonogatva. - Ott, ahol a többiek.~- Nagyon helyes.
2624 31| célzattal vezetnéd? - firtattam a család csöndes, kíváncsi
2625 31| helyeslése közben. - Vajon a vízbefúlókat, az öngyilkosokat
2626 31| szenvedélybõl vezetnéd a motorcsónakot?~Kérdésemre
2627 31| hivatalnoknak manapság - itt, vagy a világ bármely táján - volna
2628 31| van motorcsónakja.~Most a lárma a tetõfokát érte el.
2629 31| motorcsónakja.~Most a lárma a tetõfokát érte el. Mindenki
2630 31| mindenki szidta Bercit, mint a bokrot. Még a hallgatag
2631 31| Bercit, mint a bokrot. Még a hallgatag erdélyi menekült
2632 31| izgatottan le-föl járkált a szobában, kezét hátratéve.~-
2633 31| mulatság, se mozi, csak a motorcsónakról ábrándozott,
2634 31| huszonnyolcadik évét. Itt kezdõdik az a boldogság, melyhez foghatót
2635 31| egész szabadságos hónapját a Dunán tölti. Szeldeli a
2636 31| a Dunán tölti. Szeldeli a hullámokat, versenyez a
2637 31| a hullámokat, versenyez a regattákkal, elhagyja a
2638 31| a regattákkal, elhagyja a bécsi gõzhajót, röpül a
2639 31| a bécsi gõzhajót, röpül a víz sistergõ taraján, elõre-elõre,
2640 31| isteni szelepjeit.~Vezeti a motorcsónakot. Milyen ostoba
2641 31| hová vezeti? Csak vezeti. A vágyai végtelenjébe vezeti.~
2642 31| esõben is ott kalandozik a Dunán, szombaton s egész
2643 31| mihelyt kitavaszodik, siklik a hajnalban, az éjszakában
2644 31| ül.~Ha köhögnek és sírnak a gyermekei, arra gondol,
2645 31| ha édesanyja mosás után a derekát fájdítja, ha a napa
2646 31| után a derekát fájdítja, ha a napa különbözõ színû szemölcseit
2647 31| szemölcseit bibirkálja, ha a hallgatag erdélyi menekült
2648 31| zsarnokoskodik vele, és a cigarettaárusításból kifolyólag
2649 31| lenézik és megvetik, ha a gyárban lüszter karvédõvel
2650 31| aki nem szoroz és nem oszt a társadalomban, csak hivatalában
2651 31| hivatalában szorozhat és oszthat a rogyásig és meggebedésig,
2652 31| motorcsónakjuk. Ha télen a Duna arasznyira befagy,
2653 31| Duna arasznyira befagy, s a hó egy méternyire födi el
2654 31| hó egy méternyire födi el a jégkérget, ha sötétség takarja
2655 31| sötétség takarja el még a híd pilléreit is, úgyhogy
2656 31| örökké, márciusban megindul a zajlás, mindig és mindenütt
2657 31| óta figyelem, bámulom ezt a boldogságot, mely nem apad,
2658 31| egyre növekszik. Ezt még a beteljesülés sem ölte meg.
2659 31| mertem megkockáztatni azt a véleményemet, hogy Weigl
2660 31| Berci boldog ember, talán a föld legboldogabb embere.~
2661 32| megszállottam egy parasztkunyhóban, a szegény asszonynál.~A földes
2662 32| parasztkunyhóban, a szegény asszonynál.~A földes szobában csak egy
2663 32| nekünk semmink - mondotta a szegény asszony -, szegények
2664 32| Hozzon valamit onnan a másik szobából.~- Az a másik
2665 32| onnan a másik szobából.~- Az a másik vendégé lesz, aki
2666 32| lesz, aki majd jön. Nem a miénk ez a ház se. Csak
2667 32| majd jön. Nem a miénk ez a ház se. Csak mink adjuk
2668 32| hibázunk, akkor elvesztjük a kenyerünket.~- Ebbõl élnek?~-
2669 32| se volt.~Elszalasztottam a boltba. Hozta a gyertyát,
2670 32| Elszalasztottam a boltba. Hozta a gyertyát, meggyújtotta.
2671 32| gyertyát, meggyújtotta. A gyertya aranyfényében írást
2672 32| aranyfényében írást tartott elém, a boltos tanúsítványát, az
2673 32| igazolta, mennyit fizetett a gyertyáért. Aztán elém tette
2674 32| gyertyáért. Aztán elém tette a pénzt, melyet visszahozott:
2675 32| szóltam, aztán lefeküdtem.~2~A kukoricahéjjal tömött szalmazsák
2676 32| hánykolódtam rajta, amíg a közepén mély gödröt nem
2677 32| kellemetlennek találtam a népiességet. Reggel ezt
2678 32| népiességet. Reggel ezt mondtam a szegény asszonynak:~- Nézze,
2679 32| én inkább átmegyek ide a telepre, a szállóba. Itt
2680 32| átmegyek ide a telepre, a szállóba. Itt a szoba ára.
2681 32| telepre, a szállóba. Itt a szoba ára. Ez meg a magáé -
2682 32| Itt a szoba ára. Ez meg a magáé - odalöktem ötven
2683 32| ötven fillért, borravalóul.~A szegény asszony az ötven
2684 32| szegények voltak. Öten laktak a konyhában. A szegény asszony
2685 32| Öten laktak a konyhában. A szegény asszony ura, egy
2686 32| csomagokat ide-oda, aztán a szegény asszony, aztán három
2687 32| fakalitkában. Nagyon szerették ezt a csúnya szarkát is. Mert
2688 32| szeressék.~Amikor kifelé mentem a konyhából, odaszóltam a
2689 32| a konyhából, odaszóltam a szegény asszonynak:~- Hozza
2690 32| Oly könnyû volt, hogy akár a kisujjamon is elvihettem
2691 32| kisujjamon is elvihettem volna a szállóig, vagy száz lépésnyire
2692 32| lépésnyire lehetett ettõl a kunyhótól. De, gondoltam,
2693 32| gondoltam, hadd keressen még a szegény asszony.~Az boldogan
2694 32| Meztelen talpa tapiskolta a poros utat. Nem szólt semmit.
2695 32| tekintélyes úrnak tart.~A szállóban átadtam neki egy
2696 32| meg az ajtóban -, itt van a csomagért.~Egy pengõt nyomtam
2697 32| csomagért.~Egy pengõt nyomtam a markába.~Ennek úgy megörült,
2698 32| Másnap hozta az inget meg a két zsebkendõt.~- Mibe kerül?~-
2699 32| Egy kissé elhûltem.~Ez a szegény asszony nem értette,
2700 32| részvétet éreztem irántuk és a szarkájuk iránt, hogy megesett
2701 32| iránt, hogy megesett rajtuk a szívem, csak azt képzelte,
2702 32| fráter vagyok, aki szórja a pénzt, hogy dúsgazdag nábob
2703 32| megállapították otthon. Itt a „szerencse”, ki kell használni.
2704 32| Szomorúan meredtem magam elé. A szegény asszony csak mosolygott
2705 32| asszony csak mosolygott a sárga fogával, a sárga mosolyával.
2706 32| mosolygott a sárga fogával, a sárga mosolyával. Nem vitatkoztam.
2707 32| vitatkoztam. Kiegyenlítettem a mosdóvíz árát, mely minden
2708 32| Végig kellett játszanom a játékot, abban a modorban,
2709 32| játszanom a játékot, abban a modorban, melyben kezdtem.
2710 32| Csakugyan, emlékszem. Estefelé a konyhájuk elõtti fa alatt
2711 32| sárgabarackot, melyet levert a vihar. Belé is haraptam,
2712 32| Zöld volt és savanyú.~Ezt a barackot akarta kifizettetni
2713 32| gondolkozom felõle. Gyakran furdal a lelkiismeret, hogy én mételyeztem
2714 32| eléggé boldogan éldegéltek a nincstelenségükben, a szarkájukkal
2715 32| éldegéltek a nincstelenségükben, a szarkájukkal együtt. Én
2716 32| Legalább mesterem, Lao Cse, a kínai bölcs ezt vallja.
2717 32| aki minden halandók között a legjobb, a legokosabb, a
2718 32| halandók között a legjobb, a legokosabb, a legérettebb
2719 32| a legjobb, a legokosabb, a legérettebb volt, s mindjárt
2720 32| volt, s mindjárt õszen jött a világra, mert édesanyja
2721 33| Mindenkinek jó lélekkel azt a tanácsot adhatom, hogy ne
2722 33| adhatom, hogy ne menjen arra a pályára, amelyre szeretne.
2723 33| megöregszik mellette, mint a felesége mellett. Esetleg
2724 33| felesége mellett. Esetleg a társadalom segédkezésével
2725 33| nem sok örömet lel benne.~A bölcs ember sohase törvényesíti
2726 33| rajonghatunk igazán, ami nem a miénk, amit nem egészen
2727 33| Gyógyítottam húgom bábuit és a ház kutyáit. Pedig nagyon
2728 33| kutyának szét kellett feszíteni a száját, hogy hashajtót öntsek
2729 33| kandúrnak be kellett kötni a véresre mart hátgerincét,
2730 33| az elmúlás izgatott. Ha a halál rejtelmes szobájába
2731 33| adatott meg -, legalább a halál elõszobájában ácsorogtam.~
2732 33| Hamarosan rájöttem, hogy a félelemnél is rosszabb a
2733 33| a félelemnél is rosszabb a megijedés - a félelemnek
2734 33| is rosszabb a megijedés - a félelemnek ez a villámütése -,
2735 33| megijedés - a félelemnek ez a villámütése -, s hogy élénk
2736 33| ezerszeresen sötétebbnek fest, mint a valóság, és hozzá képest
2737 33| valóság, és hozzá képest a valóság legtöbbször majdnem
2738 33| alázatosan elzarándokoljak a baj kútforrásához, hogy
2739 33| förtelmes, s megbarátkoztam a pusztulás és rothadás legkülönbözõbb
2740 33| Mióta eszemet tudom, utáltam a mítoszokat, a különbözõ
2741 33| tudom, utáltam a mítoszokat, a különbözõ hitregéket, különösen
2742 33| különbözõ hitregéket, különösen a keleti hitregéket, melyeknek
2743 33| holmi cifra és olcsó bazár. A meséktõl is õszintén undorodtam.
2744 33| undorodtam. Düh fogott el, ha a kis, édes tündérkékrõl hallottam.
2745 33| tündérkékrõl hallottam. Nem mintha a tündérkék csodálatos tettein
2746 33| Az én tündéreim inkább a baktériumok voltak, melyek
2747 33| de sokkal hatalmasabbak. A pestisbaktériumról például
2748 33| szakra íratott be, hanem a bölcsészetire. Ilyen módon
2749 33| valahányszor megszökhettem a bölcsészeti elõadásokról.
2750 33| bölcsészeti elõadásokról. Ezeken a tanár régi költõk semmitmondó
2751 33| hogy jött létre ez vagy az a remekmûvük. Ilyen erõfeszítést
2752 33| tartottam. Otthagytam hát a tanárt, hadd üsse bottal
2753 33| értõ-közönyös arccal figyeltem a különbözõ mûtéteket, leplezve
2754 33| leplezve halálos érdeklõdésem. A mûtõben a kloroform édeskés
2755 33| érdeklõdésem. A mûtõben a kloroform édeskés szaga
2756 33| kutatótû. Egymás után tolták be a már „kikészített” betegeket.
2757 33| belsõ titkos tanácsos volt - a kloroformos sisak alatt
2758 33| anyaszült meztelenül, akit a férjén kívül még senki se
2759 33| láthatott így. Ezüstfehér volt a teste.~Tudtam, hogy ez tilalmas
2760 33| Nem kétkedtem abban, hogy a tudomány joggal akadályozza
2761 33| érzéklés eszközeivel mindennek a mélyére akar hatolni, van
2762 33| kíváncsiság.~Gyakran eljártam a boncolótermekbe is, ahol
2763 33| gazdátlan comb hevert, mint a mészárszékben. Itt orvosnövendék
2764 33| barátaim az izmok tapadását, a csontok nevét találgatták.
2765 33| azonban, akit nem zavart a szaktudás, kedvemre képzelõdhettem.~
2766 33| májusi reggelen bevittek a kórbonctanra. A boncolóasztalon
2767 33| bevittek a kórbonctanra. A boncolóasztalon már ott
2768 33| boncolóasztalon már ott volt a hulla, melyet a fagyasztókamrából
2769 33| ott volt a hulla, melyet a fagyasztókamrából hoztak
2770 33| déli egy órakor lefordult a bakról, ostorával a kezében,
2771 33| lefordult a bakról, ostorával a kezében, és szörnyethalt.~
2772 33| mint egy görög bajnoké. A természet ezt a szervezetet -
2773 33| bajnoké. A természet ezt a szervezetet - legalább láthatólag -
2774 33| ez jelezte, hogy nem él.~A tanár kijelentette, hogy „
2775 33| pillanat alatt fölmetszette a bõrt a nyaktól a köldökig,
2776 33| alatt fölmetszette a bõrt a nyaktól a köldökig, s a
2777 33| fölmetszette a bõrt a nyaktól a köldökig, s a hólyagból
2778 33| a nyaktól a köldökig, s a hólyagból aranysárga nedû
2779 33| aranysárga nedû csurgott, a húgy. Csodáltam az emberi
2780 33| voltaképp csak bõrünk különöz el a többi emberektõl, az egyéniségünk
2781 33| kezdõdik, aki belemagasodik a világegyetembe, mindenkitõl
2782 33| Mindez igen furcsa volt.~A kés úgy vágta a bordákat
2783 33| furcsa volt.~A kés úgy vágta a bordákat is, mint a vajat.
2784 33| vágta a bordákat is, mint a vajat. Feltûnt a szív, ez
2785 33| is, mint a vajat. Feltûnt a szív, ez az óriási vörös
2786 33| ez az óriási vörös izom, a tüdõ, ez a rózsás-szürke
2787 33| óriási vörös izom, a tüdõ, ez a rózsás-szürke lebeny. A
2788 33| a rózsás-szürke lebeny. A máj, amint szétszeletelték,
2789 33| amint szétszeletelték, a szerecsendió kacskaringós
2790 33| kacskaringós ábráit mutatta. Láttam a hasnyálmirigyet, a vakbelet,
2791 33| Láttam a hasnyálmirigyet, a vakbelet, a gyomor tömlõjét,
2792 33| hasnyálmirigyet, a vakbelet, a gyomor tömlõjét, melybõl
2793 33| parajzöld gyomorpép folyt ki, a fuvaros utolsó ebédje. Kiragadták
2794 33| utolsó ebédje. Kiragadták a nyelvét a száján keresztül,
2795 33| ebédje. Kiragadták a nyelvét a száján keresztül, a gégéjét
2796 33| nyelvét a száján keresztül, a gégéjét is, rendkívül ügyes,
2797 33| amíg keresgéltek bennük, a szolga gumicsõvel vizet
2798 33| vizet csorgatott rájuk. A mellkosárból több liter
2799 33| jutott eszembe: miért ismétli a természet, már évezredek
2800 33| évezredek óta, mindig ugyanezt a mintát oly aggályos pontossággal?
2801 33| írtam.~Tizenöt perc múlva a boncolás befejezõdött. Mint
2802 33| boncolás befejezõdött. Mint a fináncok, akik a vámvizsgálatnál
2803 33| befejezõdött. Mint a fináncok, akik a vámvizsgálatnál összevissza
2804 33| turkáltak egy bõröndöt, a megszokottság bizonyos gépies
2805 33| elég gyorsan visszarakták a szerveket, lehetõleg arra
2806 33| szerveket, lehetõleg arra a helyre, ahonnan kivették.
2807 33| hatóság - törõdni fog ezzel a szegény halandóval, az idõk
2808 33| végezetéig.~Máris varrta a szolga a fölhasított bõrt -
2809 33| végezetéig.~Máris varrta a szolga a fölhasított bõrt - mert
2810 33| öltést tett rajta. Közben a fej ingott. Az állkapocs
2811 33| történt meg.~Akkor kimentem a kertbe.~Itt orgonabokrok
2812 33| egy csoportban. Magoltak a szigorlatra. Kezet fogtam
2813 33| Elkísértem az elõadóteremig.~Ezen a reggelen nagyon vidám voltam,
2814 33| komoly. Azt éreztem, hogy a földön elhagyatott vagyok,
2815 33| akarok. Azt éreztem, hogy a halál semmiség, és az élet
2816 33| azt is éreztem, hogy élni a legnagyszerûbb dolog, és
2817 33| dolog, és meghalni - az a tény, hogy egyszer végképp
2818 33| végképp megsemmisülök - a legszörnyûségesebb valami,
2819 34| STRUCCPOLITIKA~Szívfacsaró látvány ez a sok munkanélküli.~Hasznos,
2820 34| lézengenek köröttem, lógatják a kezüket, alszanak az utcapadokon.
2821 34| arról, hogy fölöslegesek a világon. Nehéz ilyesmit
2822 34| fürdõhelyre. Beledugtam fejemet a homokba. Struccpolitikát
2823 34| érkeztem meg. Az ég kék volt, a víz zöld.~Elégedetten vettem
2824 34| minden az, ami. Például a tó itt tó volt, és a tónak
2825 34| Például a tó itt tó volt, és a tónak nem kellett teknõnek
2826 34| vagy mosdótálnak lennie. A fa is fa volt. Mindegyik
2827 34| Állástalan rigót se láttam. A rigók - akár hiszik, akár
2828 34| fütyöltek az erdõben. Sõt a kutyák is futkároztak, ugattak,
2829 34| futkároztak, ugattak, megmarták a nyaralók gyermekeit. Szóval
2830 34| fölforralja vérem, mert nem fér a fejembe, miért viseltetik
2831 34| miért viseltetik egyik ember a másik iránt minden különösebb
2832 34| cirkuszjegyet venni.~- Nem veszek.~- A legalázatosabb tisztelettel
2833 34| esedezem. Én vagyok tudniillik a cirkusz szolgája. Sajnos,
2834 34| Különben micsoda?~- Kertész, de a mai szomorú viszonyok között...~
2835 34| kezdve azonban nem mertem a kertészre tekinteni, aki
2836 34| kertészre tekinteni, aki a parkot ápolta, mert attól
2837 34| angolsággal ejtette ki ezt a szót.~- Angoltanár vagyok -
2838 34| Négy éve „elkészültem”, a szó legszorosabb értelmében.
2839 34| hogy kávéházi pincérem a békében egy erdélyi városban
2840 34| városban fõispáni titkár volt. A fõpincérrõl semmit se tudtam
2841 34| következtettem, hogy legalábbis a felsõbb matézis egyetemi
2842 34| szólva, undorodtam ezektõl a lángelméktõl, akik kivétel
2843 34| elõlük.~Estefelé kisétáltam a tópartra.~Ott egy motorcsónak
2844 34| motorcsónak vesztegelt.~Benne a csónakos ült, valami õszbe
2845 34| Igenis, parancsára.~Benn a tó közepén üdvözöltem a
2846 34| a tó közepén üdvözöltem a szabad természetet, a hegyeket,
2847 34| üdvözöltem a szabad természetet, a hegyeket, a csillagokat,
2848 34| természetet, a hegyeket, a csillagokat, melyek fönn
2849 34| Már-már boldog voltam, mikor a motor egyszerre pukkant:
2850 34| nyugodtnak lenni - szólt a csónakos. - Csak egy kis
2851 35| FÜST~1~Amint este ül a lámpánál, betût betûre vetve,
2852 35| hanem belül, õbenne. Csöng a füle. Meddig tart ez? Percek
2853 35| tart ez? Percek múlnak.~A csöngetés nem szûnik: nem
2854 35| mindig ugyanaz.~Rettenetes ez a makacs, hosszú csöngetés.~
2855 35| berregne, jelezve, hogy abba a zárt palotába, melyet testének
2856 35| fog majd vele.~Csak nem a halál csönget? ~2~Rápillant
2857 35| bal kezére. Mutatóujja meg a nagyujja közt észreveszi
2858 35| nagyujja közt észreveszi a cigarettát. Mihelyt fölébred,
2859 35| cigarettát. Mihelyt fölébred, a fogai közé harap egyet,
2860 35| ágyba dõl.~Hányadik ez ma? A harmincadik. Nem, a negyvenedik.~
2861 35| ma? A harmincadik. Nem, a negyvenedik.~Mindezt elõre
2862 35| barátjai részletesen leírták a tüneteket: a szédülést,
2863 35| részletesen leírták a tüneteket: a szédülést, az érgörcsöt,
2864 35| szédülést, az érgörcsöt, a fülcsöngést is, ezt az ijedelmes
2865 35| ijedelmes csöngetést.~Fölugrik a székrõl. Még mindig csöng
2866 35| székrõl. Még mindig csöng a füle. Lehet órákig, napokig,
2867 35| napokig, évekig hallgatni ezt a förtelmes muzsikát? Inkább
2868 35| egészségesen, becsületesen, okosan.~A cigarettát, melyet reszketõ
2869 35| szemügyre veszi, aztán beledobja a vízzel telt hamutartóba,
2870 35| még sok-sok csonk úszkál, a mai nap dohányabrakja. Nem
2871 35| utolsó cigaretta az életében, a legutolsó cigarettája.~Nézi,
2872 35| bíbor parazsával belesercen a vastag, barna lébe, imbolyog
2873 35| hogy az öngyilkosságnak nem a legkellemesebb módja a dohányzás.
2874 35| nem a legkellemesebb módja a dohányzás. Van ennél fájdalmatlanabb,
2875 35| Schopenhauer joggal vetette meg a dohányzókat. Bamba csecsemõk
2876 35| csecsemõk ezek, kik úgy szopják a dohányrudacskát, mint holmi
2877 35| fölöttébb megnyugtatná, csak a füle ne csöngene oly veszetten.~
2878 35| mint írópapírja.~Berohan a fürdõszobába, nyitja a vízcsapot,
2879 35| Berohan a fürdõszobába, nyitja a vízcsapot, alá tartja fejét.
2880 35| vízcsapot, alá tartja fejét. Ha a tûzoltótrombiták rivallanak,
2881 35| rivallanak, oltani kell a tüzet. Utána valamivel jobb.
2882 35| Utána valamivel jobb. Fülel a négy égtáj felé. Úgy rémlik,
2883 35| égtáj felé. Úgy rémlik, hogy a csöngetés megszûnt. Vagy
2884 35| kissé lecsillapodva átsétál a másik szobába. Ott a felesége
2885 35| átsétál a másik szobába. Ott a felesége meg a fia olvas
2886 35| szobába. Ott a felesége meg a fia olvas az asztalnál.
2887 35| ünnepélyesen. - Leszoktam a dohányzásról.~- Mikor? -
2888 35| felesége gúnyosan.~- Ebben a pillanatban. Soha többé
2889 35| Egyszerre csöngeni kezdett a fülem. Legalább tíz percig
2890 35| megõrülök.~- Lásd - szól a felesége -, lásd. Én hiába
2891 35| beszéltem. Az, amit te mûvelsz a szervezeteddel...~- Helyes -
2892 35| félbe az asszonyt, mert a vád már nem esik jól. -
2893 35| adjatok egy kis tejet.~6~A fehér, émelyítõ folyadékot,
2894 35| magát hangosan:~- Eztán a feketének is vége. Reggelire,
2895 35| szerezhetne dohányt.~Átadja a szobaleánynak, hogy holnap
2896 35| ajándékozza el, s az máris viszi a konyhába a cigarettákat,
2897 35| az máris viszi a konyhába a cigarettákat, újságpapirosba
2898 35| pásztorkölteményeket írogat a lugasban.~Alighogy leül
2899 35| elsápad. Ismét hallja azt a vékony, éles zajt, mely
2900 35| agyvelejét. Leheveredik a díványra. Ott halkabban
2901 35| de azért hallja.~Ennek a fele se tréfa. Ágyba, hamar,
2902 35| lefeküdni. Jeges tömlõt a szívére, a fejére borogatást,
2903 35| Jeges tömlõt a szívére, a fejére borogatást, orvosért,
2904 35| bólogat, mintha örülne, hogy a tünetek annyira egybevágnak
2905 35| még idejekorán elcsípjük a bajt. Tehát semmi dohány,
2906 35| utcán szánakozva nézi azokat a vad indiánokat, akik bûzös
2907 35| dolgozni akar. Homlokát kiveri a halálos verejték. Megint
2908 35| verejték. Megint hallja. Csöng a füle, a koponyája, az egész
2909 35| Megint hallja. Csöng a füle, a koponyája, az egész teste.~
2910 35| Próbálja megszokni. Lógatja a fejét, rámered üres kéziratpapírjaira.
2911 35| kéziratpapírjaira. Beletörõdik a változhatatlanba. Órákig
2912 35| változhatatlanba. Órákig figyel erre a rettenetes zenére, mely
2913 35| innen mennie.~10~Benyit a fia, hogy lefekvés elõtt
2914 35| adná rá.~Fia kifelé menet a szoba közepén megáll, hallgatódzik.
2915 35| is hallod?~Keresni kezdik a lárma forrását, mint amikor „
2916 35| ajtónál alig hallani.~- A lámpa - kiált a fia -, az
2917 35| hallani.~- A lámpa - kiált a fia -, az íróasztalod lámpája.
2918 35| lámpája. Ez muzsikál. Rossz a kapcsolója.~Eloltják: akkor
2919 35| mellette. Úgy megy minden, mint a karikacsapás.~Éjfél után,
2920 35| már mindnyájan alusznak a házban, pokoli vágy fogja
2921 35| egyetlenegy cigarettát. De a szobalány reggel már mind
2922 35| diplomatától kapta.~Mint a majom, mászik a könyvtárlétrán.~
2923 35| kapta.~Mint a majom, mászik a könyvtárlétrán.~Jaj de édes
2924 35| könyvtárlétrán.~Jaj de édes ez a keserû füst. Szájpadlása
2925 35| úgy járja be, mint tömjén a templom fülkéit. Aiszkhülosz
2926 35| történt, tanulni akar.~- A szenvedély - szaval - annál
2927 35| aztán keze öntudatlanul a második után nyúl. Már öngyújtója
2928 35| mennyire megrémültél. Az elõbb a halál csöngetett be hozzád. ~
2929 36| kinyitotta pilláit, fájt a szeme. Kicsit viszketett,
2930 36| volna beléje. Megdörzsölte a kezével, ásított. De akkor
2931 36| Csak nincs valami baja a szemének?~Eddig azt se tudta,
2932 36| hogy szeme van. Megnézte a tükörben. Valamicskét véres
2933 36| inkább csodálkozott, hogy a szemével nézte meg a szemét.
2934 36| hogy a szemével nézte meg a szemét. Milyen furcsa. A
2935 36| a szemét. Milyen furcsa. A mûszer vizsgálja a mûszert.
2936 36| furcsa. A mûszer vizsgálja a mûszert. Olyan ez, mint
2937 36| igyekszik eldönteni, hogy ez a szerv mennyiben alkalmas
2938 36| szerv mennyiben alkalmas a megismerésre. Vagy mint
2939 36| megismerésre. Vagy mint a lámpa, mely sötétben láthatatlan,
2940 36| mihelyt meggyújtjuk, nemcsak a szoba lesz láthatóvá általa,
2941 36| láthatóvá általa, hanem maga a lámpa is. Mindez furcsa
2942 36| egyébként elkerülte figyelmét. A villamosban hirdetés lógott,
2943 36| melyen pápaszemes öregúr a szemüvegét dicsérte kéjes
2944 36| Harsogó verõfény tûzött a kórházra. A szemosztályból
2945 36| verõfény tûzött a kórházra. A szemosztályból egymás után
2946 36| szemosztályból egymás után jöttek ki a betegek, pislogva, hunyorogva,
2947 36| semmi.~Az orvos belenézett a szemébe. Mélyen nézett bele,
2948 36| szemébe. Mélyen nézett bele, a szemével az õ szemébe, nagyon
2949 36| mélyen. Rossz írók szerint a szerelmesek néznek így a
2950 36| a szerelmesek néznek így a kedvesük szemébe. De azok
2951 36| felületesebben.~- Tényleg - szólt a fiatal, kedves orvos -,
2952 36| rendelvényt, hogy készíttesse el a patikában.~- Köszönöm -
2953 36| megállította.~- Különben jó a szeme?~- Kitûnõ - és lélegzetet
2954 36| fogható szemmel áldotta meg a természet. - Olyan kitûnõ,
2955 36| Olvasson - szólította föl a fiatal, kedves orvos, majdnem
2956 36| szigorúan, majdnem hivatalosan.~A falon öt méternyi távolságban
2957 36| Kijavította magát, mintha pusztán a nyelve tévedett volna. Ismét
2958 36| elfordulva állt mellette, a földre pillantott, mint
2959 36| mint aki megszokta ezt a mókát, s unja is. Babrált
2960 36| kifényesedett elõtte minden: a betûk közelebb ugrottak,
2961 36| betûk közelebb ugrottak, a tábláról elrebbent a köd,
2962 36| ugrottak, a tábláról elrebbent a köd, az az õszi felhõ, mely
2963 36| mintha ódát akarna szavalni a Fényhez. - Mi ez?~- Presbyopia -
2964 36| Presbyopia - felelte a fiatal, kedves orvos, és
2965 36| orvos, és mosolygott. Ebben a tekintetben is figyelmes
2966 36| mondta. Finom volt.~Fölírta a lencse dioptriáját egy papírra,
2967 36| figyelmeztette, hogy csináltassa meg a szemüvegét, pár évig használhatja,
2968 36| hogy nem következik be. Hát a többiek, akik állandóan
2969 36| állandóan ablakon át nézik a világot? Azokkal nem törõdtem.
2970 36| szemüveges emberek is, mint a mesékben, nagy-nagy okulával.
2971 36| tartsunk össze.« No, mindegy. A kisgyermekek közt is lesznek
2972 36| testvéreim.”~Megvásárolta a szemüveget. Hazasietett.
2973 36| volt. Mustrálgatta magát a tükörben. A szemével, az
2974 36| Mustrálgatta magát a tükörben. A szemével, az üvegfényben
2975 36| üvegfényben csillogó szemével a szemét nézte és az arcát,
2976 36| és az arcát, és az arcán a remegõ, alázatossá vált
2977 36| szavalgatott magának -, mint a teleszkóp, melyet messzelátónak
2978 36| neveznek. Messze látok, egészen a holdig, a bolygókig. A zöld
2979 36| látok, egészen a holdig, a bolygókig. A zöld ifjoncok
2980 36| egészen a holdig, a bolygókig. A zöld ifjoncok csak azt látják,
2981 36| távlatuk. Az én szemem már a nagy egységek összefogására
2982 36| összefogására rendezkedett be. Ez a bölcsesség jelképe.”~Egymás
2983 36| után szedegette le polcáról a legapróbb gyémántbetûkkel
2984 36| Családjával vacsorázott. A többieknek föltûnt, milyen
2985 36| föltûnt, milyen szótlan.~„Ez a rend - töprengett. - Csak
2986 36| Csak azt nem tudom, vajon a világ távolodik-e el tõlünk
2987 36| ilyenkor, vagy mi távolodunk el a világtól, ösztönösen, attól
2988 36| világtól, ösztönösen, attól a világtól, melyen annyi rondaságot
2989 36| így van, lehet, hogy ez a dolognak mélyebb értelme.
2990 36| dolognak mélyebb értelme. A szem védekezik. A lélek
2991 36| értelme. A szem védekezik. A lélek védekezik. Nem akar
2992 36| heverészett az ágyban. Figyelte a mennyezeten a lámpa fényjátékát.
2993 36| Figyelte a mennyezeten a lámpa fényjátékát. Senki
2994 36| mondta:~- Hát igen.~Eloltotta a lámpát. Sóhajtott, elaludt.~
2995 37| AZ IDEGEN~Abban az idõben a világ még nem volt egyetlen
2996 37| északi államból jött erre a tájra. Nem volt se norvég,
2997 37| pedig nem tudott.~Abban a kis szállodában, melyben
2998 37| megszállott, jelekkel érintkezett a személyzettel. Délben, este,
2999 37| lehet ez? - tûnõdtek néha a vendégek, akik nap nap után
3000 37| ez? - vallatták egymást a szálloda pincérei, szobaleányai
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3117 |