Fejezet

3001 37|                  felvilágosítással.~Vonogatták a vállukat, és mosolyogtak.~
3002 37|                 mosolyogtak.~Reggelente elment a városba sétálni. Lassan
3003 37|           igénytelennek látszott.~Így éldegélt a szállodában, majdnem egy
3004 37|                 csöngetett. Még ágyban feküdt. A pincérnek, aki benyitott,
3005 37|                 valamit értésére adni. Folyton a szívére mutogatott. Sápadt
3006 37|                       mutogatott. Sápadt volt. A pincér orvosért szalasztott.~
3007 37|                       látott már ilyesmit, ami a világ minden táján, a földgolyó
3008 37|                      ami a világ minden táján, a földgolyó minden szögén
3009 37|                   szemmel, fehér arccal feküdt a beteg a fehér párnán.~Pár
3010 37|                    fehér arccal feküdt a beteg a fehér párnán.~Pár perc múlva
3011 37|                         Pár perc múlva kinyílt a szeme, leesett az álla.
3012 37|                        orvos csöngetett.~Elõbb a pincér jött be, azután a
3013 37|                       a pincér jött be, azután a szálloda tulajdonosa, azután
3014 37|                        kíváncsi szobaleány, ki a folyosón meghallotta a hírt.~
3015 37|                      ki a folyosón meghallotta a hírt.~Körülállták az ágyát,
3016 37|               Körülállták az ágyát, és nézték.~A fiatalabbak nagyapjukra,
3017 37|                  kicsoda volt.~Ember volt, aki a földön járt, mint õk, és
3018 37|                     Többé már nem volt idegen. A testvérük volt.~1930~ ~
3019 38|                 melyben elbúcsúzik tõle, egyet a rendõrséghez, melyben bejelenti,
3020 38|                   tettének végrehajtására.~Ezt a három levelet kabátzsebébe
3021 38|                      meg magát, amikor leszáll a sötétség. Még délután volt.
3022 38|                       Még délután volt. Sütött a nap. De minthogy nem tudott
3023 38|                    kicsoda olvassa el ilyenkor a délutáni lapok vezércikkeit? -,
3024 38|                  halvány fiatalember bandukolt a Körúton, kopottan, a rongyos
3025 38|                 bandukolt a Körúton, kopottan, a rongyos barna ruhájában,
3026 38|                     kezekkel ment kifelé ebbõl a városból. Oda, ahova igyekezett,
3027 38|                        töprengett, fájdalmas-e a halál, s meddig tart az,
3028 38|                   halál, s meddig tart az, míg a lélek eltávozik a test kapuján?
3029 38|                      az, míg a lélek eltávozik a test kapuján? Hiába hallott
3030 38|                      már elhatározta, hogy nem a szívébe lõ, hanem a fejébe.
3031 38|                        nem a szívébe lõ, hanem a fejébe. De hová? Úgy mondják,
3032 38|                  fejébe. De hová? Úgy mondják, a halántéknál is biztosabb
3033 38|                       halántéknál is biztosabb a száj. Akkor a golyó szétroncsolja
3034 38|                        biztosabb a száj. Akkor a golyó szétroncsolja a kisagyat,
3035 38|                    Akkor a golyó szétroncsolja a kisagyat, s az öntudat azonnal
3036 38|                      mellékutcán, merész ívben a Körútra kanyarodott, s az
3037 38|                     már nem maradt ideje, hogy a járdára ugorjék - pedig
3038 38|                        ugorni akart szegény -, a gépkocsi elütötte.~Az úrvezetõ
3039 38|                  Kétségbeesetten tántorgott ki a kocsiból. Letépte szemüvegét.
3040 38|                     rongyos fiatalember hevert a kövezeten, véres, sápadt
3041 38|                       fölnyalábolja, s elvigye a legelsõ kórházba.~Az áldozat
3042 38|                   integetett. Nyújtotta feléje a kezét. Amikor elkapta és
3043 38|                       Az úrvezetõvel keringett a világ. Itt a halál torkában
3044 38|             úrvezetõvel keringett a világ. Itt a halál torkában is gúnyolódik
3045 38|                 torkában is gúnyolódik vele ez a szerencsétlen? Micsoda akasztófahumora
3046 38|                       öngyilkos szinte dühösen a zsebébe nyúlt, maradék erejével
3047 38|                     semmi se tarthatja vissza. A másik két levelet a sarki
3048 38|                    vissza. A másik két levelet a sarki rendõr vette át.~Mialatt
3049 38|                      riadtan nézegették ezeket a leveleket, az öngyilkos
3050 38|                      Szája mosolygott.~Elvitte a hullakocsi.~Utána az úrvezetõ,
3051 38|                        az öngyilkos levelével, a rendõrségre hajtott, hogy
3052 39|                         mi mindent fog levonni a pénztáros a fizetésbõl.
3053 39|                        fog levonni a pénztáros a fizetésbõl. Nyugdíjra, elõlegtörlesztésre,
3054 39|                   viszont azon mulattunk, hogy a pénztáros - rémképeinket
3055 39|                 melyekre mi nem is gondoltunk. A legnagyobb írónak sincs
3056 39|                     pénztárosnak.~Szóval, mire a fizetés kezünkbe kerüli,
3057 39|            aranyköpésekkel traktáltuk egymást. A szegénység nem szégyen.
3058 39|                     szegénység nem szégyen. Fõ a becsület. - sokat röhögtünk
3059 39|                villamost, de már régen elment. A havas esõben átázott cipõnk
3060 39|                   esõben átázott cipõnk talpa, a jeges szél fülünkbe fütyült.
3061 39|                  Reggelenként én vásároltam be a csarnokban. Ekkora tököket
3062 39|                     Mégse szálltam villamosra. A csarnok elég messze volt
3063 39|                   takarítottam, magam keféltem a padlót. Ez nem is volt rossz.
3064 39|                     akik idõ elõtt elhíznak, s a táplálkozásukra ugyanannyit
3065 39|                       nekem is, az uramnak is: a lakásunk. Künn laktunk a
3066 39|                       a lakásunk. Künn laktunk a Ferencvárosban, egy nyúlfarknyi
3067 39|                      oldalon, és hét bérházból a másikon. Ez az utca arról
3068 39|               nevezetes, hogy senki sem ismeri a nevét, még a ferencvárosiak
3069 39|                        sem ismeri a nevét, még a ferencvárosiak sem. Valahányszor
3070 39|                      még tölcsért is formáltak a fülük köré -, majd újra
3071 39|                 fogalmuk sincs, merre van. Még a rendõr se tudta, aki a környéken
3072 39|                     Még a rendõr se tudta, aki a környéken posztolt. Ha valaki
3073 39|                  környéken posztolt. Ha valaki a mi utcánk iránt érdeklõdött,
3074 39|                       iránt érdeklõdött, akkor a rendõr elõvette a kis gumiszalagos
3075 39|                        akkor a rendõr elõvette a kis gumiszalagos zsebkönyvét,
3076 39|                  állapította meg, hogy ott van a közelben, egy macskaugrásra.
3077 39|           magyarázgattuk, hol kell leszállniok a villamosról, hol kell befordulniok
3078 39|                        neve. Nagyon nevetséges a neve. Nem is mondom meg
3079 39|                       emiatt szenvedtünk. Csak a lakás miatt. Nem volt az
3080 39|                     bejárattal. Más volt annak a hibája. Egy négyemeletes
3081 39|                      emeleti folyosó legvégén, a tûzfal tõszomszédságában.
3082 39|                      ablakain sohase sütött be a nap.~Délután háromkor nálunk
3083 39|                      nyári délben, amikor künn a járókelõk fekete szemüveget
3084 39|                     már leszállt az alkony. Az a kis világosság is, ami idetévedt,
3085 39|                 Állandóan égetni kellett volna a villanyt, ami költséges
3086 39|                       rendeletre kerülnie kell a fényt.~Annak idején, amikor
3087 39|                  harmincegy. Ebben az idõben - a háború utolsó éve volt -
3088 39|                 válogathattunk. Örültünk ennek a kriptának is, „átmenetileg”.
3089 39|                  pénztárcánknak. Közben vártuk a jobb idõket.~Ezek nemigen
3090 39|              jelentkeztek. Sõt - amint tudod - a viszonyok egyre rosszabbodtak.
3091 39|                rosszabbodtak. Mi azonban, mint a hõsök, nem tettünk le arról
3092 39|                    hõsök, nem tettünk le arról a reménységünkrõl, hogy legelsõ
3093 39|                   alkatommal kiköltözünk ebbõl a vakondokodúból, s egy szerény,
3094 39|                   utoljára fizetünk házbért, s a következõ negyedben már
3095 39|                 negyedben már máshol ütjük föl a sátorfánkat. Ez a tervünk
3096 39|                    ütjük föl a sátorfánkat. Ez a tervünk évrõl évre halasztódott.
3097 39|                       évre halasztódott. Elõbb a lakásínség miatt. Késõbb
3098 39|                  naponta kilenc órát dolgozott a bankban, sõt - jó körülmények
3099 39|                    hímeztem. De így se futotta a költözködésre. Elhatároztuk,
3100 39|                       el egy nap. Rosszat tett a szívének, és lemondott róla.
3101 39|                    jelentéktelen összeg. Minek a feketekávé? Minek fölvonón
3102 39|                       egyleti fogorvoshoz, aki a negyedik emeleten lakik?
3103 39|                villanykörtét égetni egyszerre, a divat után futni, kapupénzt
3104 39|                 gennyes vakbélgyulladás miatt. A költözködés õszrõl télre
3105 39|                    világos, barátságos, utcai, a budai hegyekre néz, s délnek
3106 39|                        Már reggel zuhog rajtuk a verõfény, s mi estig lubickolhatunk
3107 39|                        szaladgáltunk, ide-oda, a két szobában, mint két bolond.
3108 39|             elkészültem. Egyedül gyönyörködtem a tiszta, szép lakásban. Odaálltam
3109 39|                       szép lakásban. Odaálltam a tükör elé. Eddig bele se
3110 39|                      sürögtem-forogtam, nyakig a piszokban. Most néztem meg
3111 39|               harmincnyolc leszek.~Amikor abba a sötét lyukba kerültem, huszonhat
3112 39|                    nemigen nézegethettem magam a tükörben. Idõm se volt sok.~
3113 39|                 világos van. Túlságosan ragyog a tükör. Próbáltam áttenni,
3114 39|                   Próbáltam áttenni, ebbe-abba a sarokba. De az se használt.
3115 39|                        se használt. Csupa ránc a szemem alja. Megöregedtem.
3116 39|               elszomorodtam. Visszavágyakoztam a régi lakásba. Lásd, milyen
3117 39|                     Lásd, milyen az ember. Még a szerencséjének se tud egészen