Fejezet

 1 4 |                iskolából - biztatgatta magát Suhajda -, bizony úristen
 2 4 |          távolságból. Nem mártotta meg magát, nem úszkált békatempóival,
 3 11|              talán még tudjátok, de õt magát már régen elfeledtétek,
 4 11|         iparkodott, hogy tökéletesítse magát, s tehetségét lehetõleg
 5 11|               közönséggel ünnepeltette magát mint „fõvárosi író”-t. Csakhogy
 6 11|               hazajövet újra átadhassa magát a tinta és a papír mámorának.~
 7 11|         reggeli fényben megpillantotta magát a tükörben, arca oly halálsápadt
 8 11|          irodalmi teára. A grófnõ, aki magát a nemzeti irodalom védõangyalának
 9 11|            képzeletét, s azzal áltatta magát, hogy hajdan csakugyan ez
10 11|                morfiummal mérgezte meg magát. A gróf barna üvegcsébõl
11 11|                tartott, míg végigrágta magát mindenen, a harminchat királytragédián,
12 12| összebarátkozunk - biztatta a gyorsíró magát és a kutyát. - Ugye, Alfa?~
13 12|              Alfa már akkor elböffenti magát, mikor a fölvonó fölfelé
14 12|            attól tartva, hogy elneveti magát, hirtelenül kiment, és a
15 12|            hogy kegyelmet kér, megadja magát az ellenség elõtt.~Alfa
16 12|             vacsoráját.~Wohl ajánlotta magát. Keserû arccal mondotta:~-
17 13|            értem, kérem - javította ki magát félszegen -, hogy nem életveszélyes?~-
18 13|          teljesen fölöslegesnek érezte magát, sétára indult a szanatóriumban.
19 14|        asszonynak a kezébe, vezettette magát, örült, hogy anyáskodik
20 14|    forgópisztolyát, s halántékon lõtte magát.~Felesége zokogva csókolta
21 15|              Márta, mintegy azonosítva magát önmagával.~- Maga.~- Igazán
22 15|              11~Viktor néha rajtakapta magát, hogy látomásai vannak.
23 17|                csak szigorú. Elnevette magát.~- Mi az a homlokodon, hékás? -
24 17|           facsarta el szívét. Sajnálta magát is, de az asszonyt is. Tudta,
25 19|              amíg lehet, aztán megadja magát a másíthatatlannak, lepottyan,
26 21|            Néha féltem, hogy fõbe lövi magát. Ilyesmik azonban nem férnek
27 22|             kedves fiúba. Elkísértette magát a fenyves erdõig. Ebéd elõtt
28 22|           állították. Egyszer láthatta magát szemben, kétoldalt, még
29 22|                tükörben megpillantotta magát. Elfordult a tükörtõl.~Lassan
30 23|         villanyfényben. Úgy érezte ott magát, mint hal a vízben.~Mihez
31 23|                nyári záporban képzelje magát, gramofonjukat is odahozták,
32 30|             kezdtek.~7~Wilcsek megadta magát a sorsnak. Hagyta, hogy
33 31|           fogságba, nem is tüntette ki magát, hanem épen és szépen hazajött
34 35|             muzsikát? Inkább fõbe lövi magát.~3~De nem: élni fog, egészségesen,
35 35|     töredelmesen, mert jólesik vádolni magát. - Egyszerre csöngeni kezdett
36 35|          azonban feketét. Így biztatja magát hangosan:~- Eztán a feketének
37 35|          Becsületesnek, tisztának érzi magát. Száz évig akar élni. Látja,
38 35|                 Ne feledd - ijesztgeti magát -, hogy mennyire megrémültél.
39 36|             megbicsaklott. Kijavította magát, mintha pusztán a nyelve
40 36|           szemüvege volt. Mustrálgatta magát a tükörben. A szemével,
41 38|              hogy majd éjszaka öli meg magát, amikor leszáll a sötétség.
42 38|     rendõrségre hajtott, hogy igazolja magát.~Állapítsuk meg, hogy mindketten