Fejezet

 1 1 |      mutatóujját bedugta fülébe, jó mélyen, hogy semmit se halljon.~
 2 4 |         körülöttük.~Suhajdában a jó érzéstõl ingerkedõ, játékos
 3 4 |  közellátó szemével elõre-hátra, jó messzire, hátha ott bukott
 4 5 |     leves után hideg vizet. Édes jó atyám megtiltja.~- Tudom,
 5 5 |          elismerõen. - A te édes jó atyád kitûnõ, mûvelt ember,
 6 5 |          nek. Ráadásul az apját „jó atyám”-nak.~Fõképp ezért
 7 11|          haladtak el az irodalom jó és rossz termékei mellett,
 8 11|    beszélt, hogy milyen „áldott, jó ember volt”. Õ ilyenkor
 9 12|    horpadt koponyájával, ahogy a jó Isten megteremtette õt,
10 14|         Mindenkirõl tudta, hogy „jó”-e, és hogy mennyire „jó”.
11 14|         jó”-e, és hogy mennyire „jó”. A számok világában élt.
12 15|    Másról pedig nem lehet szó.~- Jó - mondja Viktor.~- Tehát
13 15|        tudja-e, miért volt olyan jó? Azért, mert valamivel korábban
14 18|      volt az enyém. De azért még jó volna egy kicsit szaladgálni
15 19|   óhajtotta adni, hogy õ tudja a jó modort, s ezzel, amivel
16 22|         huszonöt pengõt fizetek. Jó lélekkel ajánlhatom. Ha
17 22|      Soha életemben nem volt egy jó ruhám. Mindig kucorogtam.
18 22|           Hát azt hiszed, hogy a jó szabó drágább? Tévedsz,
19 22|     drágább? Tévedsz, barátom. A jó szabó olcsóbb. Csak a rossz
20 22|         nem is furcsa.~Az igazán jó ruha egyik jellemzõ vonása,
21 23|          mégse lehetett megenni. Jó ismerõseinket ugyan néha
22 25|       szemét nyomogatta:~- Olyan jó szíve volt szegénynek -
23 25|    szegénynek - rebegte -, olyan jó szíve volt.~- Bizony - tódította
24 25|          tagadhatja, hogy nagyon jó szíve volt.~Piskolczy, aki
25 25|      Mariskám, ne sírj. Neki már jó. Jobb, mint itt minekünk.~
26 25|          egyszer kitört:~- Olyan jó szíve volt - kiáltotta fuldokolva -,
27 25|    kiáltotta fuldokolva -, olyan jó szíve volt - és sírt, mint
28 29|      Szegény István bácsinak már jó. Sokat szenvedett. Magához
29 29| szenvedett. Magához szólította a jó Isten. Ne sírjon, lelkem.
30 30|       dobott a sercegõ zsírba.~- Jó ember - szólt az asszony,
31 31|        nem is kell sok: csak egy jó rögeszme kell hozzá, meg
32 31|     rögeszme kell hozzá, meg egy jó motorcsónak.~1930~ ~
33 32|     volna kezében két fillért.~- Jó, tartsa meg - szóltam, aztán
34 33|             BONCOLÁS~Mindenkinek jó lélekkel azt a tanácsot
35 36|         megállította.~- Különben jó a szeme?~- Kitûnõ - és lélegzetet
36 38|        meg, hogy mindketten elég jó üzletet kötöttek.~1930~ ~
37 39|         elcikázó gépkocsikra. De jó lett volna fölszállni valamelyikre. „
38 39|       dolgozott a bankban, sõt - jó körülmények között - túlórázhatott