Fejezet

 1 4 |       parton, erõsen harmadrendû. Szegény hivatalnokok nyaraltak itten.~
 2 5 |           Ilyen rendes ember volt szegény Pisti.~1925~ ~
 3 6 |      Mégis meghozta minden évben. Szegény öreg. Nem rajta múlott.
 4 11|           buta? Buta volt bizony, szegény, buta, mint a tök. Arisztid
 5 12|          mindennapos színházat: a szegény áldozat mindig meg nem érdemelt
 6 12|    Szerény fizetésembõl támogatom szegény, vidéken élõ özvegy anyámat,
 7 12|    szemtelen megint ingerli azt a szegény kutyát.~Már a házmester
 8 16|            én egész nap dolgozom, szegény vagyok, ártatlan, esküszöm
 9 20|           üdvéért a halotti imát. Szegény, mégis egyedül halt meg.~
10 22|         csakugyan olcsó.~- Csak a szegény emberek vesznek drágán.
11 25|           lány csak legyintett.~- Szegény - sóhajtott Dömötör most
12 25|         vastag, kövér emberbõl.~- Szegény - visszhangozták a többiek
13 25|      hangosabban, ki halkabban -, szegény, szegény.~Dömötörné a fejét
14 25|          ki halkabban -, szegény, szegény.~Dömötörné a fejét rázta:~-
15 25|     szívét.~- De hisz már nem él, szegény. Csak a lelke. Azt akarja,
16 25|        ragaszkodott hozzá annyira szegény Tekla néni?~- Azt mondta -
17 28|        Engedje meggyógyulni ezt a szegény sebet. Mert tessék megjegyezni,
18 29|      sírjon - csitította az úr. - Szegény István bácsinak már jó.
19 30| újdonságban, mely az eseményekben szegény gyermekéletben történik.~
20 30|    ízenként gyilkolsz meg, engem, szegény öregembert, aki sohase vétettem
21 31|          motorcsónak? Éppen ilyen szegény prolinépnek való, mint mi.
22 31|          koplalunk s a gyermekek, szegény gyermekei, rongyokban járnak.
23 32|                                   SZEGÉNY ASSZONY~1~Amint faluztam,
24 32|           egy parasztkunyhóban, a szegény asszonynál.~A földes szobában
25 32|       nekünk semmink - mondotta a szegény asszony -, szegények vagyunk.~-
26 32| népiességet. Reggel ezt mondtam a szegény asszonynak:~- Nézze, én
27 32|           fillért, borravalóul.~A szegény asszony az ötven fillérre
28 32|        Öten laktak a konyhában. A szegény asszony ura, egy sánta ember,
29 32|       csomagokat ide-oda, aztán a szegény asszony, aztán három apró
30 32|           konyhából, odaszóltam a szegény asszonynak:~- Hozza ezt
31 32|    gondoltam, hadd keressen még a szegény asszony.~Az boldogan vitte.
32 32|          Egy kissé elhûltem.~Ez a szegény asszony nem értette, hogy
33 32|   Szomorúan meredtem magam elé. A szegény asszony csak mosolygott
34 33|     hatóság - törõdni fog ezzel a szegény halandóval, az idõk végezetéig.~
35 38|            pedig épp ugorni akart szegény -, a gépkocsi elütötte.~
36 39|         Két évvel ezelõtt meghalt szegény ipam. Tavaly engem kellett