Fejezet
1 6 | ÖREG BARACKFA~1~Borbélyné õsszel
2 6 | szalon még mindig sötét. Egy öreg barackfa állott az ablak
3 6 | van.~- Nem kár érte?~- Már öreg volt.~- Hány éves?~- Legalább
4 6 | meghozta minden évben. Szegény öreg. Nem rajta múlott. Nagyon
5 6 | ablak elé. Tûnõdve nézték az öreg barackfa helyét, ahol már
6 11| sikerült megállapodnia egy öreg, vidéki színigazgatóval,
7 11| két szónok beszélt. Egy öreg, kiérdemült író képviselte
8 11| becsöngetett hozzájuk Evelin, az öreg grófnõ. Chmell János annak
9 11| legénylakást vett ki, s az öreg grófné pártfogása révén
10 14| árnyék üldögélt. Fiatal, öreg tanároknak, a kezét összetéve
11 17| jutott eszébe Manilius, az öreg varga. Az sem igen szerette
12 20| hozzá: meg akarta szépíteni öreg barátom utolsó éveit.~2~
13 20| van vele.~Azt hittem, hogy öreg barátom már elvesztette
14 20| kiértem, már késõ volt.~Öreg barátom mozdulatlanul feküdt
15 22| üresen, ahogy az egészen öreg emberek szoktak. ~1930~ ~
16 25| kastély kapuja kinyílt. Öreg cseléd kászálódott elõ,
17 25| mondott:~- Tessék jönni. Az öreg méltósága meghalt.~Most
18 25| esztendeje egyedül élt, egy öreg lánnyal, valami ágrólszakadt,
19 25| nádszéken gubbasztott az öreg lány, ölbe tett kézzel.
20 25| félórával ezelõtt - felelte az öreg lány, s az üvegburás ütõórára
21 25| jelezve.~Megint csönd lett.~Az öreg lány érezte, hogy valamit
22 25| Megindultan figyeltek az öreg lány elbeszélésére: egy
23 25| el.~- És mit mondott?~Az öreg lány csak legyintett.~-
24 25| Nagy sokára hozott egyet az öreg lány.~Ebben a hatalmas teremben,
25 25| a nyáron.~Õ kérte el az öreg lánytól a végrendeletet.
26 25| ingóságaival együtt. Az öreg lányról se feledkezett meg.
27 27| ÖREG PAP~Gyermekkoromban még
28 28| sebészeti klinikát vezetett, öreg ember volt, túl a hatvanon.
29 29| nagyon szegények voltak: az öreg évek óta ágyban feküdt,
30 29| magyarázta az asszony.~Az öreg anélkül is tudott mindent.
31 29| lányok, zavartan.~De az öreg hallani se akart errõl.
32 29| kalácsot. Még bort is ittak.~Az öreg némán, átszellemülten, majdnem
33 30| ingujjban. Gyorsan, ahogy rozoga öreg lábai bírták, elsietett
34 33| Húszéves fejemmel kinevettem az öreg, fontoskodó társadalmat.
35 39| Délután háromkor nálunk már öreg este volt, s nyári délben,
|