Fejezet

 1 1 |               Mi ez?~- Orvosság.~- Hát beteg vagy?~- Csak ideges.~
 2 4 |          apja meg az anyja felé.~- Hát - szólt hozzá Suhajda nyersen,
 3 6 |           érkezett haza Borbély.~- Hát te mit csináltatsz?~- Kivágatom. ~-
 4 6 |    mennyivel, nagyságos asszony.~- Hát még télen. Majd csak akkor
 5 12|       szemrehányóan a cselédnek -, hát most miért ugat?~- Már magam
 6 13|       Fejét támadólag emelte rá.~- Hát kérem - szólt a tanár, szemét
 7 13|            hogy semmi az egész. De hát nem volt semmi.~Most nem
 8 15|             Magának nem tetszik?~- Hát, õszintén szólva...~- Miért?~-
 9 15|            hogy ott van Márta is.~„Hát õ is” - gondolják mindketten
10 19|      kedvem van, fõbe lövöm magam.~Hát miért tudakolta ez a leány,
11 20| csavarodott fejére pillantottam.~- Hát igen - bólingatott mosolyogva,
12 21|         társalgóba, barátaimhoz.~- Hát te hol voltál? - kérdezi
13 22|           szólt. - Szervusz, Vili. Hát te hogy kerülsz ide?~A fiú
14 22|            ezt a takaros fickót.~- Hát ez meg mi a csuda? - támadt
15 22|            cigarettára gyújtott.~- Hát igen - vetette oda -, így
16 22|           éves lehet?~- Kicsoda?~- Hát Schreiner - felelte Bossán
17 22|              Nem futja, nem futja. Hát azt hiszed, hogy a jó szabó
18 22|          dobjátok ki a pénzeteket. Hát milliomosok vagytok, mondjátok,
19 22|       szólsz hozzá, te szakértõ?~- Hát igen - mondta Vili. - Igen.~-
20 24|        este. Vad ricsaj fogadta.~- Hát te merre lógtál? - kérdezte
21 25|     személyben tisztiorvos is. Így hát õ nyomban el is végezhette.~
22 25|            hogy mi járatban van.~- Hát - mondta Reich, érdes keféivel
23 26|       Utána többé felém se nézett.~Hát ilyen õ.~1930~ ~
24 28|         akár egy közvitéz ujját.~- Hát igen - mondta -, semmi baj.
25 30|           a szobájában motozott.~- Hát nem tetszik tudni? - álmélkodott
26 31|            Kicsoda? - kérdeztem.~- Hát a Berci.~- Berci? Minek
27 31|           csinálnál vele, Berci?~- Hát - mondta a szemét lesütve
28 32|        úton. Jövõ hónapra várta.~- Hát ez mi? - kérdeztem.~Szarka
29 33| hiábavalónak tartottam. Otthagytam hát a tanárt, hadd üsse bottal
30 34|    motorhiba. Tüstént kijavítom.~- Hát maga ért hozzá?~- Hogyne,
31 35|         itt?~- Itt?~- Igen, itt.~- Hát te is hallod?~Keresni kezdik
32 36|          nyergére biggyesztette.~- Hát most?~- Ó - kiáltott csodálkozva.~
33 36|            hogy nem következik be. Hát a többiek, akik állandóan
34 36|       egyszerre hangosan mondta:~- Hát igen.~Eloltotta a lámpát.
35 39| önérzetesen”, tette hozzá az uram.~Hát igen. Reggelenként én vásároltam