Fejezet
1 22| tanár úr.~- Nini, maga az, Vili? - szólt. - Szervusz, Vili.
2 22| Vili? - szólt. - Szervusz, Vili. Hát te hogy kerülsz ide?~
3 22| amikor nap tûz át a felhõn.~2~Vili a kerek asztalnál engedelmet
4 22| Micsoda remek ruháid vannak, Vili. Ki a szabód? ~- Schreiner.~-
5 22| Eltûnõdött, gondolataiba süppedt. Vili tovább beszélt. Nemigen
6 22| 12/b, I. emelet - mondta Vili. - Igazán tessék megpróbálni,
7 22| Schreiner - válaszolta Vili -, Schreiner. ~3~Ezenkívül
8 22| üldögélt, és szembe jött vele Vili.~Vilin szürke ruha volt,
9 22| Állj meg - vezényelt.~Vili megállt.~- Most fordulj
10 22| Most fordulj hátra. ~Vili hátrafordult.~- Tárd ki
11 22| hátrafordult.~- Tárd ki a karod. ~Vili kitárta karját. ~- Most
12 22| karját. ~- Most ülj le.~Vili leült, hanyagul egymásra
13 22| nem tréfásan -, nagyszerû.~Vili cigarettára gyújtott.~-
14 22| szövetbõl?~- Hogyne - szólt Vili, s elmosolyodott a föltevésen,
15 22| Szeptember elején hazajött Vili. Nemsokára meglátogatta.
16 22| Igaz - szólt egyszerre Vili -, meg tetszett rendelni
17 22| Lassan, mereven közeledett Vili felé, aki egy karosszékben
18 22| aki egy karosszékben ült.~Vili fölállt.~- Na? - ismételte
19 22| ismételte Bossán sürgetõen.~Vili a szemét morcolta.~- Tessék
20 22| gyermekes gyarlóságán, s Vili felé kacsintott:~- Na, mit
21 22| szakértõ?~- Hát igen - mondta Vili. - Igen.~- Van talán valami
22 22| hibája?~- Ennek? - kérdezte Vili. - Schreinernél tetszett
23 22| rendelni?~- Annál, annál.~Vili arca olyan sötét lett, mintha
24 22| hiába húzogatta lefelé Vili.~- Valami baj van? - érdeklõdött
25 22| adni.~- Nem értem - mondta Vili, és most már nem is tekintett
26 22| Mindenütt! - tört ki Vili kétségbeesetten. - A szövetje -
27 22| zárás elõtt - mentek el.~Vili elõrehaladt az ódon belvárosi
28 22| rendelte, tanár úr? - firtatta Vili. ~- Nem.~- Á, már értem -
29 22| megjárták ezzel a Schreiberrel - Vili fülébe súgott -, híres kontár.~
30 22| segíteni? - érdeklõdött Vili minden jobb meggyõzõdése
|