Fejezet
1 7 | hogy meghaltam.~- Nem.~- De igen. Hogy megdöglöttem, és özvegy
2 8 | utamat. Néztem a téglát, igen kíváncsian.~Úgy rémlett,
3 9 | kiemelkedõ ékességének szánjuk.~- Igen, igen - mondta a híres író,
4 9 | ékességének szánjuk.~- Igen, igen - mondta a híres író, felkönyökölt
5 10| Mindössze a fákat néztem, igen szigorúan, s az elrohanó
6 11| szegényes ravatal mellett. Igen, én ilyenkor mindig a halálra
7 13| méltóztassék. Jobbra.~- Ja igen - mondta Vencel, mosolyogva. -
8 15| Amerre a temetõbe megyünk.~- Igen - ismétli Viktor. - Amerre
9 15| valóság.~- Parancsolnak?~- Ja, igen - szól Viktor, aki kezét
10 17| Manilius, az öreg varga. Az sem igen szerette õt, de még ismerte
11 20| fejére pillantottam.~- Hát igen - bólingatott mosolyogva,
12 22| cigarettára gyújtott.~- Hát igen - vetette oda -, így dolgozik.
13 22| hozzá, te szakértõ?~- Hát igen - mondta Vili. - Igen.~-
14 22| Hát igen - mondta Vili. - Igen.~- Van talán valami hibája?~-
15 22| Fizetni is tetszett?~- Igen.~- Mennyit?~- Az egészet
16 22| jobban szemügyre vehesse.~- Igen - mondta kaján, széles mosollyal. -
17 26| kormányozza tetteit. Ennélfogva igen hasonlít egy õrülthöz.~Én
18 28| egy közvitéz ujját.~- Hát igen - mondta -, semmi baj. Meg
19 28| Legjobb nem nyúlni hozzá.~- Igen - felelte az asszony egy
20 30| hördült fel Wilcsek.~- Igen, igen.~- A Feri? A Feri? -
21 30| hördült fel Wilcsek.~- Igen, igen.~- A Feri? A Feri? - kiáltott
22 31| kissé elcsodálkoztam. Ismét igen tapintatosan puhatolódzni
23 31| költséges szenvedély volna, s igen sok milliomost, fõurat,
24 32| arcomra. Megköszönte.~Valóban igen szegények voltak. Öten laktak
25 32| ott tetszett hálni.~- Ja igen. És mit akar?~- Tessék azt
26 33| mint külön világ. Mindez igen furcsa volt.~A kés úgy vágta
27 35| Mi zúg itt?~- Itt?~- Igen, itt.~- Hát te is hallod?~
28 36| egyszerre hangosan mondta:~- Hát igen.~Eloltotta a lámpát. Sóhajtott,
29 39| tette hozzá az uram.~Hát igen. Reggelenként én vásároltam
30 39| Idõm se volt sok.~Itt se igen nézegetem majd magam. Nem
|