Fejezet

1001 35|            utolsót akkor köpi ki, amikor az ágyba dõl.~Hányadik ez ma?
1002 35|                  tüneteket: a szédülést, az érgörcsöt, a fülcsöngést
1003 35|         érgörcsöt, a fülcsöngést is, ezt az ijedelmes csöngetést.~Fölugrik
1004 35|            negyven, hanem ötven.~Ez volt az utolsó cigaretta az életében,
1005 35|                 volt az utolsó cigaretta az életében, a legutolsó cigarettája.~
1006 35|              Ilyen sötét, ragacsos lehet az õ nikotintól megmérgezett
1007 35|                  is.~4~Kétségtelen, hogy az öngyilkosságnak nem a legkellemesebb
1008 35|                 felesége meg a fia olvas az asztalnál. Leül közéjük.~-
1009 35|          szájamba cigarettát, amíg élek.~Az asszony mosolyog. Hányszor
1010 35|            azonban nem tréfa. Tudniillik az elõbb kissé megijedtem -
1011 35|                lásd. Én hiába beszéltem. Az, amit te mûvelsz a szervezeteddel...~-
1012 35|                  Helyes - szakítja félbe az asszonyt, mert a vád már
1013 35|             gondosan fölraktározva, arra az eshetõségre is, ha például
1014 35|             korán mind ajándékozza el, s az máris viszi a konyhába a
1015 35|        borogatást, orvosért, orvosért.~8~Az orvos nyugodt, bölcs ember,
1016 35|           egybevágnak azzal, amit hajdan az egyetemen tanult.~- Naponta
1017 35|                áraszt, mint egy juhakol.~Az utcán szánakozva nézi azokat
1018 35|               Csöng a füle, a koponyája, az egész teste.~Most már nem
1019 35|                  tüzet-vizet” játszanak. Az ajtónál alig hallani.~-
1020 35|                 A lámpa - kiált a fia -, az íróasztalod lámpája. Ez
1021 35|            cigarettázott.~12~Pusztán ezt az egyet engedélyezi magának.
1022 35|               hogy mennyire megrémültél. Az elõbb a halál csöngetett
1023 36|                  mûszert. Olyan ez, mint az ismerettan, mely az aggyal
1024 36|                 mint az ismerettan, mely az aggyal igyekszik eldönteni,
1025 36|                hogy megmutassa orvosnak. Az úton csupa szemet látott.
1026 36|                úton csupa szemet látott. Az embereknek nem is volt fejük,
1027 36|               nagyon. Azt hiszem, semmi.~Az orvos belenézett a szemébe.
1028 36|                  nézett bele, a szemével az õ szemébe, nagyon mélyen.
1029 36|               rebegte, és indulni akart.~Az orvos megállította.~- Különben
1030 36|                   De aztán újra megállt.~Az orvos elfordulva állt mellette,
1031 36|     Belecsúsztatott két lencsét. Gyorsan az orra nyergére biggyesztette.~-
1032 36|                tábláról elrebbent a köd, az az õszi felhõ, mely az imént
1033 36|             tábláról elrebbent a köd, az az õszi felhõ, mely az imént
1034 36|                   az az õszi felhõ, mely az imént még eltakarta. Megint
1035 36|       ifjúságának aranytüzében ragyogott az egész világ.~- Mi ez? -
1036 36|            szereznie.~Miután elbúcsúzott az orvostól, künn az utcán
1037 36|            elbúcsúzott az orvostól, künn az utcán így tûnõdött:~„Lám,
1038 36|                Mi mindent meg nem érünk. Az elsõ ábécéskönyv, az elsõ
1039 36|              érünk. Az elsõ ábécéskönyv, az elsõ hosszúnadrág, az elsõ
1040 36|       ábécéskönyv, az elsõ hosszúnadrág, az elsõ szerelem, és az elsõ
1041 36|       hosszúnadrág, az elsõ szerelem, és az elsõ szemüveg. Sohase gondoltam
1042 36|         szemüveget, mert rémesen jól áll az arcukhoz. Közéjük kerültem.
1043 36|                  a tükörben. A szemével, az üvegfényben csillogó szemével
1044 36|               szemével a szemét nézte és az arcát, és az arcán a remegõ,
1045 36|             szemét nézte és az arcát, és az arcán a remegõ, alázatossá
1046 36|            ifjoncok csak azt látják, ami az orruk elõtt van, nem veszik
1047 36|                  távoli. Nincs távlatuk. Az én szemem már a nagy egységek
1048 36|                   Nem bírt betelni azzal az örömmel, milyen pompás szemüveggel
1049 36|          Derülten, nyugodtan heverészett az ágyban. Figyelte a mennyezeten
1050 37|                                          AZ IDEGEN~Abban az idõben a
1051 37|                          AZ IDEGEN~Abban az idõben a világ még nem volt
1052 37|             Kevesebbet utaztak, mint ma. Az utazás tovább tartott és
1053 37|                 nem kérték lépten-nyomon az útlevelüket, az irataikat,
1054 37|            lépten-nyomon az útlevelüket, az irataikat, s adataikat se
1055 37|             személyzettel. Délben, este, az étteremben magához intett
1056 37|                egy pincért, kezébe vette az étlapot, rábökött - találomra -
1057 37|                semmi se volt rajta, csak az, hogy egyáltalán nem ismerték.~
1058 37|         vacsorája végeztével egy darabig az asztalnál üldögélt, rágyújtott
1059 37|                 el nem szívta, nézegette az étkezõket, személytelen,
1060 37|           városba sétálni. Lassan haladt az utcán, sohase sietett, sohase
1061 37|               sietett, sohase maradt el. Az étkezéseknél elsõnek érkezett.
1062 37|               elsõnek érkezett. Rábökött az étlap egy pontjára és bólintott,
1063 37|             pincér orvosért szalasztott.~Az orvos kérdéseket intézett
1064 37|         kérdéseket intézett hozzá, elõbb az anyanyelvén, majd más nyelveken,
1065 37|                  nyelven, melyet viszont az orvos nem értett.~Erre az
1066 37|                az orvos nem értett.~Erre az orvos odanyúlt szívéhez,
1067 37|               verõerét. Már nem találta.~Az idegen nyugodtan feküdt,
1068 37|              feküdt, úgy, mint elõbb.~De az orvos izgatott lett. Gyorsan,
1069 37|                 kinyílt a szeme, leesett az álla. Az orvos csöngetett.~
1070 37|                  szeme, leesett az álla. Az orvos csöngetett.~Elõbb
1071 37|          meghallotta a hírt.~Körülállták az ágyát, és nézték.~A fiatalabbak
1072 37|                  nagyanyjukra gondoltak, az öregebbek az apjukra, anyjukra
1073 37|                  gondoltak, az öregebbek az apjukra, anyjukra vagy egy-egy
1074 38|                                ÖNGYILKOS~Az öngyilkos három levelet
1075 38|              véget életének, egyet pedig az ismeretlenhez, aki majd
1076 38|               megtalálja holttestét azon az erdei tisztáson, melyet
1077 38|                 lassan elindult, gyalog, az erdõ felé.~Sovány, halvány
1078 38|                 rongyos barna ruhájában, az utolsó ruhában, melyet földi
1079 38|                   ahova igyekezett, csak az életét vitte. Pusztán arra
1080 38|       fájdalmas-e a halál, s meddig tart az, míg a lélek eltávozik a
1081 38|              szétroncsolja a kisagyat, s az öntudat azonnal megszûnik.~
1082 38|                Amíg ilyesmiken tûnõdött, az úrvezetõ hatvan kilométeres
1083 38|                 a Körútra kanyarodott, s az öngyilkosnak már nem maradt
1084 38|                     a gépkocsi elütötte.~Az úrvezetõ fékezett, de már
1085 38|              elvigye a legelsõ kórházba.~Az áldozat azonban integetett.
1086 38|               értem - lihegte magánkívül az úrvezetõ.~- Köszönöm - ismételte
1087 38|             erõsebben -, köszönöm önnek.~Az úrvezetõvel keringett a
1088 38|                akasztófahumora van.~Erre az öngyilkos szinte dühösen
1089 38|                  három levelét, s átadta az úrvezetõnek.~Egyik egyenesen
1090 38|                vágya megszabadulni ettõl az átkozott élettõl, s szándékától
1091 38|           nézegették ezeket a leveleket, az öngyilkos némán, csöndesen -
1092 38|              Elvitte a hullakocsi.~Utána az úrvezetõ, zsebében az öngyilkos
1093 38|              Utána az úrvezetõ, zsebében az öngyilkos levelével, a rendõrségre
1094 39|                   tudom.~Különben én meg az uram kezdettõl fogva fölénnyel
1095 39|         kezdettõl fogva fölénnyel néztük az egészet. Mi az ördögöt tehettünk?
1096 39|          fölénnyel néztük az egészet. Mi az ördögöt tehettünk? Nevettünk
1097 39|                kell osztani”, mondogatta az uram. Ebben felülmúlhatatlanok
1098 39|                  után egy felé kiléptünk az utcára, vártuk az utolsó
1099 39|              kiléptünk az utcára, vártuk az utolsó villamost, de már
1100 39|            fütyült. Sóvárogva pislogtunk az elcikázó gépkocsikra. De
1101 39|               magánhivatalnok?” kérdezte az uram. „Gyalog megy haza”,
1102 39|                önérzetesen”, tette hozzá az uram.~Hát igen. Reggelenként
1103 39|                 massage-ra, mint azoknak az úriasszonyoknak, akik idõ
1104 39|                  Csak egy fájt nekem is, az uramnak is: a lakásunk.
1105 39|              mindössze hét bérházból áll az egyik oldalon, és hét bérházból
1106 39|                  bérházból a másikon. Ez az utca arról nevezetes, hogy
1107 39|                 Valahányszor emlegettük, az emberek elõbb fölfigyeltek -
1108 39|             megkérdezték, milyen utca is az, és végül kijelentették,
1109 39|                 szégyellem. Mennyire más az, mikor valaki így diktálja
1110 39|                Andrássy út. Mennyire más az, drágám.~De mi nem emiatt
1111 39|                  a lakás miatt. Nem volt az kicsiny - szó sincs róla -,
1112 39|             bérház szûk udvarára nézett, az elsõ emeleti folyosó legvégén,
1113 39|               sötét.~Északra feküdt, bár az uram folyton amellett kardoskodott,
1114 39|            viseltek, nálunk már leszállt az alkony. Az a kis világosság
1115 39|                  már leszállt az alkony. Az a kis világosság is, ami
1116 39|    megpenészedtek. Aki belépett hozzánk, az egy kicsit elszomorodott,
1117 39| elpusztíthatatlan humorunkat. Lakásunkat az Örökös éj birodalmá-nak
1118 39|                én huszonhat éves voltam, az uram harmincegy. Ebben az
1119 39|                az uram harmincegy. Ebben az idõben - a háború utolsó
1120 39|             átmenetileg”. Tudniillik már az elsõ napokban hangsúlyoztuk,
1121 39|                 lakásínség miatt. Késõbb az „infláció” és „defláció”
1122 39|               minket nem „építettek le”. Az uram naponta kilenc órát
1123 39|            takarékoskodni. Nézd, például az uram cigarettázott. Húsz
1124 39|         feketekávé? Minek fölvonón járni az egyleti fogorvoshoz, aki
1125 39|              télrõl tavaszra. Nyáron meg az uramtól loptak el hetvennégy
1126 39|              loptak el hetvennégy pengõt az uszodában.~Most végre megvalósítottuk
1127 39|              Akkora ablakai vannak, mint az ajtók. Már reggel zuhog
1128 39|                 hogy ilyen szép is lehet az élet.~Hetekig takarítottam,
1129 39|                  ebbe-abba a sarokba. De az se használt. Csupa ránc
1130 39|               régi lakásba. Lásd, milyen az ember. Még a szerencséjének
1131 39|    szerencséjének se tud egészen örülni.~Az ebédnél elmeséltem ezt az
1132 39|                Az ebédnél elmeséltem ezt az uramnak. „Hja, fiam”, szólt