Fejezet
1 4 | kinyitotta kabinjaikat, beengedte õket: az elsõbe az apát, a másodikba,
2 5 | Miután szétválasztotta õket, visszament ágyába, s édesdeden
3 7 | nézelõdött a kék szemével, s ez õket zavarba hozta. L.-né lökdöste
4 7 | lehet hatni. Fejbe kell õket kólintani.~Mind a ketten
5 10| gondolat is kétségbe ejtette õket, hogy a durva fa esetleg
6 11| hogy egyáltalán nem érdekli õket. Csak néhány barátja és
7 11| csokoládéval öntötte volna le õket.~Harcosok vonultak elõtte
8 11| üldögélt. Azok odatessékelték õket.~Arisztidet bemutatták nekik.
9 11| volna, fölpofozhatta volna õket sorra. De úgy döntött, hogy
10 11| elégedettséget érzett. Nem, õket igazán nem irigyelte.~Mire
11 11| miért nem kurtította meg õket, miért ékelt beléjük tücsköt-bogarat?
12 12| a kutyákat, nem kínoztam õket. Mégis lehet, hogy valamit
13 15| cserzette ki. Viharok kergették õket.~Erdõkben, ligetekben bujdostak,
14 23| megenni azonban nem esszük meg õket. Csak távolibb ismerõseinket
15 24| hajnalban a szemetes söpri össze õket.~Széles utcákon haladt,
16 27| tûvel-cérnával képzelem el õket és foldozófával.~1930~ ~
17 28| volt, semhogy megsértse õket, s visszautasítsa figyelmüket.~
18 29| Hova, lányok? - faggatták õket az utasok, falubeliek.~-
19 29| ezen.~- Elbolondították õket - magyarázta az asszony.~
20 30| érdesen figyelmeztette õket:~- Csönd legyen. Értettétek?
21 30| bír dolgozni, s arra kérte õket, hogy gyermekeiket küldjék
22 30| máshová játszani, vagy intsék õket csöndre. Ezek nem fogadták
23 30| züllött. Csak az izgatta õket, milyen válogatott kínzásokkal
24 30| csúfondárosan ijesztgette õket:~- Jön a rendõr. Jaj, itt
25 30| vezényelsz nekik, uszítod õket, ellenem hajszolod. Megölsz,
26 32| együtt. Én ébresztettem föl õket. Nem lett volna helyesebb,
27 33| állatoktól. Messzire elkerültem õket, különösen este. De ha egy
28 33| szegényeseknek, unalmasaknak találtam õket. Az én tündéreim inkább
29 34| Hacsak tehettem, elkerültem õket, futottam elõlük.~Estefelé
|