Fejezet
1 1 | Búcsúzkodtam, mert éreztem, terhére vagyok, s minden pillanat, melyet
2 3 | elõttem. Délután temetésen vagyok, közben megfájdul a fogam,
3 6 | De. Én most negyvenéves vagyok. Elõbb a fejemet, aztán
4 10| Azt hitték, hogy én nem én vagyok, hanem valaki más, egy jelentõs
5 10| igazán, hogy valóban az vagyok, akinek gondoltak.~Egyébként
6 12| Vajon mi lehet ez? Nem vagyok rossz ember. Szerény fizetésembõl
7 13| csekélységet... Végtelenül le vagyok kötelezve... Igazán... végtelenül.~
8 13| megszólította:~- Hol a kapus?~- Én vagyok - felelt az alkalmazott.~-
9 14| rajongó kék szemekkel.~- Bûnös vagyok, lelkiatyám - rebegte Erzsébet. -
10 14| Erzsébet. - Nagyon bûnös vagyok - és sírva fakadt.~- Gyónjon
11 15| mosollyal:~- Jaj de éhes vagyok. Nem bánom, hozzon nekem
12 16| Paulina -, nem. Én ártatlan vagyok - s meg se moccant.~- Indulj -
13 16| egész nap dolgozom, szegény vagyok, ártatlan, esküszöm az anyám
14 17| mondta az ágy felé -, itt vagyok már, kis varjam.~Az asszony
15 19| rangrejtve. Ezúttal én vagyok az „úri” társadalom. Azzal
16 19| korából. Azt játszom, hogy én vagyok a gróf, az a jobb sorsra
17 22| Csak negyvenhárom éves vagyok. Mégis öregnek látszom.
18 22| a másikhoz.~- Schreiner vagyok - mutatkozott be a kövér,
19 22| Schreiber. Én pedig Schreiner vagyok. Van szerencsém - még egyszer
20 24| mindenkorra kiközösítettek. Nem vagyok ember, csak egy „társadalmi
21 32| azt képzelte, hogy hülye vagyok, hogy könnyelmû fráter vagyok,
22 32| vagyok, hogy könnyelmû fráter vagyok, aki szórja a pénzt, hogy
23 32| pénzt, hogy dúsgazdag nábob vagyok. Ezt bizonyára megállapították
24 33| hogy a földön elhagyatott vagyok, felelõtlen és szabad, s
25 34| tisztelettel esedezem. Én vagyok tudniillik a cirkusz szolgája.
26 34| ezt a szót.~- Angoltanár vagyok - rebegte, mikor borravalót
27 34| Végzett gépészmérnök vagyok, kezit csókolom.~Éjszaka
28 36| képes újságban.~„Messzelátó vagyok” - szavalgatott magának -,
|