Fejezet
1 7 | ismerik az európaiakat. Hanem egyet lehetne. Írj te. Írd
2 9 | itthoni nagy tábora figyel, hanem az egész mûvelt Nyugat is.
3 10| hogy én nem én vagyok, hanem valaki más, egy jelentõs
4 11| az eredményt dobta latra, hanem a szándékot, méltányoló
5 11| merte megkérdezni tõle, hanem bizonyos zavart csönd után
6 11| természetes halállal halt meg, hanem megölték, ártatlanul és
7 11| itt minden, nem is rossz, hanem középszerû, bõdületes, röhögvényes,
8 12| Nemcsak kifogása van ellenem, hanem tagadja egész lényemet.
9 12| nem hazafelé igyekezett, hanem abba a fafaragványos új
10 13| nem úgy, mint azelõtt, hanem részletekben, elaprózva,
11 13| éjszakáin kicirkalmazott, hanem fesztelenül és önérzetesen,
12 19| nem a levelek érdekelnek, hanem ez a leány. Eddig még senki
13 22| hogy most már nem állt el, hanem viharosan fölugrott a tarkóra,
14 24| közvetlen a lebuj elõtt, hanem szemben vele, a túlsó járdán,
15 24| verekedésektõl, pisztolylövésektõl, hanem attól, hogy tapintatlan,
16 30| is gyermekek voltak ezek, hanem ördögök, valóságos ördögök.~
17 31| nem is tüntette ki magát, hanem épen és szépen hazajött
18 31| régen nem a körmöket ápolta, hanem a köhögõs csecsemõket.~Hogy
19 31| talpig.~Ezzel nem törõdtem, hanem tovább haladva érvelésemben,
20 31| mely nem apad, nem csökken, hanem egyre növekszik. Ezt még
21 32| hónapig hordozta szíve alatt, hanem - szavahihetõ tanúk szerint -
22 33| orvosi szakra íratott be, hanem a bölcsészetire. Ilyen módon
23 33| huszonhárom évre tervezte, hanem hatvanra-hetvenre.~Hasán
24 34| bosszankodni jöttem ide, hanem üdülni, felejteni. Hacsak
25 35| csöngetnek. De nem kívül, hanem belül, õbenne. Csöng a füle.
26 35| dohányabrakja. Nem is negyven, hanem ötven.~Ez volt az utolsó
27 36| szoba lesz láthatóvá általa, hanem maga a lámpa is. Mindez
28 38| hogy nem a szívébe lõ, hanem a fejébe. De hová? Úgy mondják,
|