Fejezet

 1 4 |          Dehogynem - tiltakozott felesége, vállát vonogatva. - Egész
 2 7 |       megfogalmazta a levelet, a felesége lemásolta, s elküldte.~A
 3 11|        soványodott, és - amint a felesége mondta - kabátja, mellénye
 4 12|            Nem értem, nem értem.~Felesége fejét rázta.~- Nem értem,
 5 13|         De nem bírt gondolkozni. Felesége egy évvel ezelõtt halt meg,
 6 14|   kisugárzott. Úgy érezte, méltó felesége lehetne, ha kitûnõen tudna „
 7 14|          halántékon lõtte magát.~Felesége zokogva csókolta meg a halott
 8 17|                     SILUS~Amikor felesége betegeskedni kezdett, áldozatot
 9 17|         esztendõs korában lett a felesége. Mindig engedelmes asszony
10 20|        Azt veszi el.~Mikor már a felesége lett, bemutatta.~Szõke,
11 20|        Azt hitte, ott jobb lesz.~Felesége, aki filléreket keresett,
12 20|        az, amit nem értett meg a felesége, az, amirõl mi se tudhatjuk
13 24|       volt, drágám? - kérdezte a felesége, egy sovány nõ, akinek alig
14 25|            Mégis - sopánkodott a felesége. - Én nem engedném ezt.~
15 25|       Hová mégysz? - riadt föl a felesége. ~- Elküldetek Herlingerért.~-
16 28|        és szórakozott. Egyszer a felesége ujjára tekintett.~ - Mi
17 28|       kõkórházba. Ott megmutatta felesége sebét a fõtörzsorvosnak.~
18 30|          elõtt a vici az öklét a felesége orra elé tartotta, majd
19 31|       szemölcsök lógtak, aztán a felesége, aki varrogatott, aztán
20 31|     bolondériája.~- Az - szólt a felesége, s máris kikapta zsebkendõjét. -
21 31|        Szamár vagy - támadt rá a felesége is. - Igenis, az vagy. Nagy
22 31|      feje búbja kopaszodik, hogy felesége is vénül, csúnyul, savanyodik,
23 33|     megöregszik mellette, mint a felesége mellett. Esetleg a társadalom
24 35|   átsétál a másik szobába. Ott a felesége meg a fia olvas az asztalnál.
25 35| dohányzásról.~- Mikor? - kérdezi felesége gúnyosan.~- Ebben a pillanatban.
26 35|       megõrülök.~- Lásd - szól a felesége -, lásd. Én hiába beszéltem.