Fejezet

 1 1 |             fülébe, jó mélyen, hogy semmit se halljon.~Így szokott
 2 1 |      elolvastad?~- Természetesen.~- Semmit se hagysz ki?~- Semmit.~
 3 1 |              Semmit se hagysz ki?~- Semmit.~Zsebórája az asztalon tiktakolt
 4 1 |        Budapesten meglátogattam õt. Semmit se változott. Egyre bújta
 5 4 |             olvasson. De nem látott semmit. Az aranykeretes csíptetõ
 6 10|            tartózkodni.~Nem szóltam semmit.~Ebben a pillanatban meggyulladt
 7 10| személyzetnek láthatólag fájt, hogy semmit se kértem. Aggódtak miattam,
 8 11|            ezek keresve se találnak semmit, kopaszon és vénen, a májbajukkal,
 9 11|          akik sohasem olvastak tõle semmit, és közönyösen haladtak
10 11|         fölsóhajtott. De nem érzett semmit. Sok mindent érzett ahhoz,
11 11|             editio princepsen kívül semmit se tartott becsesnek. A
12 11|             ilyen délután, minthogy semmit se tudott csinálni, fölment
13 12|            mit lehetne csinálni. De semmit se tudtak kisütni.~Künn
14 12|              hivatali esküm szerint semmit se teszek hozzá, semmit
15 12|             semmit se teszek hozzá, semmit se veszek el belõle, legföljebb
16 12|      bünteti. A házmester se látott semmit.~Találgatták, gyanakodtak.
17 14|             abból, ami kívüle volt, semmit se látott.~Vízkeresztkor,
18 22|            a húst. Késõbb se mertem semmit. Kis, asztmás budai szabóknál
19 25|  Hallgatództak is. De nem hallottak semmit.~Néhány pillanat múlva kilépett
20 26|        létre. Nem lát meg senkit és semmit, csak amennyiben szüksége
21 27|         legalul kerültem.~Nem szólt semmit. Gúnyosan a fejét csóválta,
22 32|             a poros utat. Nem szólt semmit. Idõnként rám sandított.
23 34|          titkár volt. A fõpincérrõl semmit se tudtam meg, de abból,
24 35|        Eloltják: akkor nem hallanak semmit. Meggyújtják: akkor újra