Fejezet

501 31|               Elõször is jelzem szerényen, hogy mindnyájan tévedtek. Egy
502 31|              hónapos törlesztésre.~Láttam, hogy az ügy komoly. Sokkal komolyabb,
503 31|         tapintatosan puhatolódzni kezdtem, hogy mi lehet eredete ennek a
504 31|                   szenvedélynek? Kiderült, hogy a háborúban nem szolgált
505 31|      tengerészetnél, sem a folyamõrségnél, hogy se fölmenõ, se lemenõ ági
506 31|                rokonai nem voltak hajósok, hogy eddig semmiféle sportot
507 31|                megáhította, de oly erõsen, hogy nem akar, nem tud lemondani
508 31|             mondtam -, helyes. Tegyük föl, hogy már megvetted a motorcsónakot.~-
509 31|          magyaráztam. - Tegyük föl azt is, hogy már ki is fizetted a motorcsónakot.~-
510 31|            fizetted a motorcsónakot.~- Már hogy fizette volna ki? - vágott
511 31|              szavaimat -, csak föltesszük, hogy kifizette. Tehát föltéve,
512 31|               föltéve, de meg nem engedve, hogy már megvetted és ki is fizetted
513 31|                óhajtottam vele megértetni, hogy ez fölöttébb költséges szenvedély
514 31|          motorcsónakjuk, sõt kötve hiszem, hogy egy négygyermekes, huszonhat
515 31|             gyönyörû? - érdeklõdtem.~- Az, hogy valakinek van motorcsónakja.~
516 31|                amikor azt tudakoltam tõle, hogy hová vezeti? Csak vezeti.
517 31|                    gyermekei, arra gondol, hogy van neki egy motorcsónakja.
518 31|                   motorcsónakja. Ha látja, hogy halántéka deresedik, hogy
519 31|                  hogy halántéka deresedik, hogy feje búbja kopaszodik, hogy
520 31|                hogy feje búbja kopaszodik, hogy felesége is vénül, csúnyul,
521 31|               viták támadnak, arra gondol, hogy neki van motorcsónakja.
522 31|                unos-untalan eszébe hozzák, hogy õ senki és semmi, aki nem
523 31|                 meggebedésig, arra gondol, hogy van neki motorcsónakja,
524 31|                   bolyongani, arra gondol, hogy semmi se tart örökké, márciusban
525 31|                mindenütt csak arra gondol, hogy van neki motorcsónakja.~
526 31|         megkockáztatni azt a véleményemet, hogy Weigl Berci boldog ember,
527 32|               fillért.~Még sohasem láttam, hogy valaki így fogott volna
528 32|              szalmazsák olyan kemény volt, hogy egész éjjel csak hánykolódtam
529 32|                  nekik. Mindig élet, élet, hogy szeressék.~Amikor kifelé
530 32|             kézitáskámat. Oly könnyû volt, hogy akár a kisujjamon is elvihettem
531 32|                    rám sandított. Éreztem, hogy tekintélyes úrnak tart.~
532 32|              ingemet meg két zsebkendõmet, hogy mossa ki.~- Várjon - állítottam
533 32|               markába.~Ennek úgy megörült, hogy már meg se köszönte, csak
534 32|               szegény asszony nem értette, hogy megszántam õt és gyermekeit,
535 32|               megszántam õt és gyermekeit, hogy részvétet éreztem irántuk
536 32|              irántuk és a szarkájuk iránt, hogy megesett rajtuk a szívem,
537 32|                 szívem, csak azt képzelte, hogy hülye vagyok, hogy könnyelmû
538 32|               képzelte, hogy hülye vagyok, hogy könnyelmû fráter vagyok,
539 32|                vagyok, aki szórja a pénzt, hogy dúsgazdag nábob vagyok.
540 32|                    Különben is azt hittem, hogy utoljára látom.~5~De csalódtam.
541 32|             Gyakran furdal a lelkiismeret, hogy én mételyeztem meg õt alamizsnafilléreimmel,
542 32|                veszedelmes. Sohase tudjuk, hogy jótetteinkkel micsoda rosszat
543 33|                    azt a tanácsot adhatom, hogy ne menjen arra a pályára,
544 33|              belõle.~Megtörténhetik ugyan, hogy csöndesen megöregszik mellette,
545 33|                kellett feszíteni a száját, hogy hashajtót öntsek belé, vagy
546 33|                  egy lexikonba, és anélkül hogy észrevettem volna, kitûnõen
547 33|            iskoláztam. Hamarosan rájöttem, hogy a félelemnél is rosszabb
548 33|           félelemnek ez a villámütése -, s hogy élénk képzeletem mindent
549 33|             Ennélfogva rászoktattam magam, hogy alázatosan elzarándokoljak
550 33|       elzarándokoljak a baj kútforrásához, hogy farkasszemet nézzek mindennel,
551 33|                    és fönséges tragikumát, hogy az olyan lesz tõle, mint
552 33|                  igyekezett megállapítani, hogy jött létre ez vagy az a
553 33|           Ezüstfehér volt a teste.~Tudtam, hogy ez tilalmas és illetlen.
554 33|                   illetlen. Azt is tudtam, hogy erkölcstelen. Nem kétkedtem
555 33|         erkölcstelen. Nem kétkedtem abban, hogy a tudomány joggal akadályozza
556 33|                   meg az illetékteleneket, hogy az emberi szenvedés e templomában
557 33|                helytelenül, azt képzeltem, hogy az én célom, mely az érzéklés
558 33|                Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ijesztõ volt. Hátravetett
559 33|                hullafolt. Csak ez jelezte, hogy nem él.~A tanár kijelentette,
560 33|                  él.~A tanár kijelentette, hogy „fel fogja tárni”. Ez gyorsan
561 33|                 takaró ez. Arra gondoltam, hogy voltaképp csak bõrünk különöz
562 33|        egyéniségünk országhatára, jelezve, hogy eddig és ne tovább, hogy
563 33|                   hogy eddig és ne tovább, hogy itt önálló lény kezdõdik,
564 33|              ahonnan kivették. Nem hittem, hogy még valaki - egy alvilági
565 33|                nagyon komoly. Azt éreztem, hogy a földön elhagyatott vagyok,
566 33|                  amit akarok. Azt éreztem, hogy a halál semmiség, és az
567 33|               semmiség.~De azt is éreztem, hogy élni a legnagyszerûbb dolog,
568 33|                   és meghalni - az a tény, hogy egyszer végképp megsemmisülök -
569 34|                bizonyítványt kapnak arról, hogy fölöslegesek a világon.
570 34|              Elégedetten vettem tudomásul, hogy itt általában minden az,
571 34|              ápolta, mert attól tartottam, hogy õ meg állástalan cirkuszszolga.~
572 34|                  Délután arról értesültem, hogy kávéházi pincérem a békében
573 34|                   se tudtam meg, de abból, hogy oly villámgyorsan számolt,
574 34|               számolt, azt következtettem, hogy legalábbis a felsõbb matézis
575 34|                  álmom volt. Azt álmodtam, hogy Rubens mázolja ki szobámat,
576 35|              vészcsengõ berregne, jelezve, hogy abba a zárt palotába, melyet
577 35|                    vére is.~4~Kétségtelen, hogy az öngyilkosságnak nem a
578 35|                    égtáj felé. Úgy rémlik, hogy a csöngetés megszûnt. Vagy
579 35|          kortyolgatja. Közben arra gondol, hogy Aiszkhülosz tejet ivott,
580 35|                    Átadja a szobaleánynak, hogy holnap reggel korán mind
581 35|                    bólogat, mintha örülne, hogy a tünetek annyira egybevágnak
582 35|                 Azon kellene csodálkoznia, hogy nem elõbb jelentkezett,
583 35|            végzetesebb formában. Örüljünk, hogy még idejekorán elcsípjük
584 35|                  Megbocsátóan elhatározza, hogy azért érintkezni fog velük.~
585 35|                    zenére, mely arra inti, hogy nemsokára el kell majd innen
586 35|                   mennie.~10~Benyit a fia, hogy lefekvés elõtt elbúcsúzkodjék.
587 35|                  elosztogatta. Eszébe jut, hogy van egy titkos doboza. Könyvállványa
588 35|               feledd - ijesztgeti magát -, hogy mennyire megrémültél. Az
589 36|              szemének?~Eddig azt se tudta, hogy szeme van. Megnézte a tükörben.
590 36|                   még inkább csodálkozott, hogy a szemével nézte meg a szemét.
591 36|                aggyal igyekszik eldönteni, hogy ez a szerv mennyiben alkalmas
592 36|                Mindez furcsa volt.~Rohant, hogy megmutassa orvosnak. Az
593 36|                    nyomtatott rendelvényt, hogy készíttesse el a patikában.~-
594 36|               Kitûnõ - és lélegzetet vett, hogy szokásához híven eldicsekedjék,
595 36|                 papírra, s figyelmeztette, hogy csináltassa meg a szemüvegét,
596 36|                gondoltam erre. Azt hittem, hogy nem következik be. Hát a
597 36|                   törõdtem. Úgy képzeltem, hogy szerepet játszanak nekem,
598 36|                   nekem, végre hangulatos, hogy vannak köröttem szemüveges
599 36|                   okulával. Úgy képzeltem, hogy fontoskodnak. Úgy képzeltem,
600 36|               fontoskodnak. Úgy képzeltem, hogy tetszelegnek maguknak, s
601 36|             messze-messze, minél messzebb, hogy csak nagy körvonalait, csillagközi
602 36|               helyzetét szemléljük. Lehet, hogy így van, lehet, hogy ez
603 36|                Lehet, hogy így van, lehet, hogy ez a dolognak mélyebb értelme.
604 37|                    se volt rajta, csak az, hogy egyáltalán nem ismerték.~
605 38|           rendõrséghez, melyben bejelenti, hogy önkezével vetett véget életének,
606 38|             figyelembe véve.~Úgy tervezte, hogy majd éjszaka öli meg magát,
607 38|              szüksége. Arra is csak azért, hogy kioltsa.~De nem volt egykedvû.
608 38|           szenvedett.~Azt már elhatározta, hogy nem a szívébe lõ, hanem
609 38|         öngyilkosnak már nem maradt ideje, hogy a járdára ugorjék - pedig
610 38|                 Letépte szemüvegét. Látta, hogy mit mûvelt.~Egy sovány,
611 38|             Letérdepelt melléje, ráhajolt, hogy fölnyalábolja, s elvigye
612 38|                   megtalál. Ebben közölte, hogy egyetlen vágya megszabadulni
613 38|                     a rendõrségre hajtott, hogy igazolja magát.~Állapítsuk
614 38|            igazolja magát.~Állapítsuk meg, hogy mindketten elég jó üzletet
615 39|                 panaszkodom. Hiszen tudom, hogy mások is. Talán még inkább.
616 39|               Elseje elõtt azon mulattunk, hogy elképzeltük, mi mindent
617 39|                    viszont azon mulattunk, hogy a pénztáros - rémképeinket
618 39|                  kerüli, oly kicsiny lett, hogy úgyszólván csak górcsövön
619 39|                   az utca arról nevezetes, hogy senki sem ismeri a nevét,
620 39|                    és végül kijelentették, hogy fogalmuk sincs, merre van.
621 39|               csodálkozva állapította meg, hogy ott van a közelben, egy
622 39|                 befordulniok rézsút balra, hogy eltaláljanak hozzánk. Pedig
623 39|             folyton amellett kardoskodott, hogy nem is északra fekszik,
624 39|              Egymást se láttuk, és azt se, hogy mit eszünk. Befõttjeim megpenészedtek.
625 39|                    napokban hangsúlyoztuk, hogy csak átmenetileg lakunk
626 39|                   arról a reménységünkrõl, hogy legelsõ alkatommal kiköltözünk
627 39|          futóvendégek.~Mindig azt éreztük, hogy utoljára fizetünk házbért,
628 39|               költözködésre. Elhatároztuk, hogy még jobban összehúzódzkodunk.
629 39|                    két bolond. Nem hittük, hogy ilyen szép is lehet az élet.~