Fejezet

 1 1 |           Hallottam, hogy vannak emberek, kik egy ültõ helyükben
 2 11|          fölfakadt a nevetés. Az emberek már képzelõdtek felõle.
 3 11|          körötte folyik, azok az emberek, kik közvetlen közelében
 4 11|          Körültekintett. Ezek az emberek, akiket sohase látott, a
 5 16|          a kék szeme -, disznók. Emberek, segítsetek. Emberek, én
 6 16|    disznók. Emberek, segítsetek. Emberek, én egész nap dolgozom,
 7 16|     édesanyám sírjára, ártatlan. Emberek, emberek.~Az emberek, akik
 8 16|      sírjára, ártatlan. Emberek, emberek.~Az emberek, akik a csöndes
 9 16|   ártatlan. Emberek, emberek.~Az emberek, akik a csöndes nyári éjszakában
10 16|      Róma utcáin, fölébredtek az emberek. Hálóköntösben, papucsban
11 17|         istenek, és megvertek az emberek is. Elhagyott mindenki.
12 18|         járkált. Nem beszélte az emberek nyelvét, de értette minden
13 22|          olcsó.~- Csak a szegény emberek vesznek drágán. Hisz ezt
14 22|    üresen, ahogy az egészen öreg emberek szoktak. ~1930~ ~
15 24|     kancsal fényt vetettek, s az emberek úgy settengtek, mint az
16 25|           ablakok gyulladtak ki. Emberek tápászkodtak föl az ágyból,
17 25|    istentelen mosoly, a hitetlen emberek mosolya. Hidegen, tárgyilagosan
18 28|      SEBE~A háborúban, amikor az emberek úgy elhányták tagjaikat,
19 29|         Meghalt az édesapánk.~Az emberek hallgattak. Pipáztak. Szünet
20 29|    mondta az anyja. - Rosszak az emberek.~5~A koszorút az istállóba
21 30| beszélgetni, mert a környéken az emberek nemigen köszöntek neki,
22 34|   munkanélküli.~Hasznos, képzett emberek lézengenek köröttem, lógatják
23 36|       vannak köröttem szemüveges emberek is, mint a mesékben, nagy-nagy
24 39|      Valahányszor emlegettük, az emberek elõbb fölfigyeltek - sokan