Fejezet

 1 3 |     terpeszkedik. Elviselhetetlen.~Végre is nem bírtam a titkot magamba
 2 4 |          hányta széjjel a ruhákat. Végre meglelte a fürdõnadrágot.
 3 4 |           Kabinjába vezették, hogy végre felöltözzék.~Még három se
 4 7 |           titokzatos bõrrekeszben. Végre meglelte, amit keresett.
 5 7 |            elküldtem. Undok dolog. Végre annyi itt az ismerõse. Akárkirõl
 6 11|      szokatlan. De ezt is eluntuk. Végre az unalmat is meg lehet
 7 11|           pálya, melyet befutott - végre mi is embertársai vagyunk -,
 8 11|          harmatozzanak, küldjék el végre a boldogtalan emberiségnek
 9 11|       hõség fogadta. Hely se volt. Végre valamelyikük megpillantotta
10 12|           De mindennek van határa. Végre is zúgolódni kezdtek a lakók.~
11 12|       harmadik emeletrõl.~A házban végre csönd lett, a lakók föllélegeztek.~
12 17|  diadalordítás harsant föl, amikor végre eltalálták a homlokát.~Napszállat
13 19|    utcapadra. A kérdés megdöbbent. Végre az utcapad mindenkié. Az
14 20|        köszöntött.~- Jaj, csakhogy végre itt vagy, fiam - mondta. -
15 22|            kuruzsló és kontár után végre egy tudós és hírneves egyetemi
16 25|         Mikor történt? - törte meg végre a csöndet Dömötör a mély
17 25| télikabátban. Valamivel kettõ után végre fölharsant a sebész gépkocsitülke.~
18 27|       trafálgatta vele a tû fokát. Végre befûzött, varrni kezdett.
19 30|             Több napig küszködött. Végre döntõ elhatározásra jutott.~
20 34|         gyorsírást és gépírást is. Végre nem bosszankodni jöttem
21 36|    tévedett volna. Ismét olvasott. Végre zavarba jött. Megállt, lélegzetet
22 36|          szerepet játszanak nekem, végre hangulatos, hogy vannak
23 39|          pengõt az uszodában.~Most végre megvalósítottuk tervünket.