Fejezet

 1 1 |           dolog. Csak tovább olvasott. Mindent, összevissza, válogatás
 2 10|     hajlandóságomat, hogy mindenkit és mindent észrevegyek, erõszakot tettem
 3 10|                ember nem olvas. Az már mindent tud. Tartózkodtam a gondolkodástól
 4 10|           hajlongások közepette. Ekkor mindent elronthattam volna. De sem
 5 11|                Ha meghalunk, egyszerre mindent elfelejtünk, amit tudtunk
 6 11|      hirtelenül ez jutott eszembe. Sok mindent kellene még elmesélnünk
 7 11|             lángelmét, mert diadalmas, mindent legyõzõ tehetsége kitágítja
 8 11|              De nem érzett semmit. Sok mindent érzett ahhoz, hogy valamit
 9 11|                rikoltanak, kikiáltanak mindent. Gúnyos mosolyra vonta ajkait.
10 13|            lövellt maga köré, s látott mindent, nem úgy, mint azelõtt,
11 14|                vagy, mert elvesztettél mindent azokban, akiket szerettél,
12 15|               emlékekkel viaskodnak, s mindent a múlthoz arányítanak, aztán
13 15|             közös kórtermébe, ahol már mindent magától értetõdõnek tart,
14 19| szétrebbenteném káprázatát, elrontanék mindent. Nekem is tettetnem kell.~
15 26|        szüksége lehet rá. Mindenkit és mindent kihasznál. Megvárja például,
16 28|            szívós, ellenálló, kibír az mindent, srapnellszilánkot, fertõzést,
17 29|            Hozzájuk is bevetõdött, sok mindent összekotyogott, este aztán
18 29|              Az öreg anélkül is tudott mindent. A koszorúról is tudott.
19 30|           egy-kettõ!~A gyermekek, akik mindent csodának tartanak, hamar
20 30|               beáramoljék szobájába, s mindent elborítson, mint az árvíz.
21 33|                s hogy élénk képzeletem mindent ezerszeresen sötétebbnek
22 36|                tûnõdött:~„Lám, lám. Mi mindent meg nem érünk. Az elsõ ábécéskönyv,
23 39|        mulattunk, hogy elképzeltük, mi mindent fog levonni a pénztáros