Fejezet

 1 1 |       mint a rendvágó legény, s egyszerre kirántotta.~Utána több is
 2 3 |    napon, már öt-hat éve ennek, egyszerre szöget ütött fejembe, vajon
 3 4 |   érkezett, gondolatának fonala egyszerre megszakadt, összegomolygott,
 4 8 |   deszkákon munkások énekeltek.~Egyszerre valahonnan a negyedik emeletrõl -
 5 11|        ARISZTID~1~Ha meghalunk, egyszerre mindent elfelejtünk, amit
 6 11|        megunt szavakat hallott. Egyszerre hozzáfordult a mellette
 7 12| kiáltott a mérnök és a gyorsíró egyszerre.~A gyorsíró látva, hogy
 8 14|       fiát, miként lehet valaki egyszerre puha és kemény. Tékozló
 9 15| hazafelé a budai utcákon. Márta egyszerre megszólal. Ezt mondja:~-
10 15|            gondolják mindketten egyszerre. Egymásra bámulnak, de nem
11 22|     Nemigen figyelte, hogy mit. Egyszerre a fiú arca egészen feléje
12 22|    botrányairól.~- Igaz - szólt egyszerre Vili -, meg tetszett rendelni
13 23|     beleöntötték a kádba.~A hal egyszerre nyilallni kezdett tág szabadságában:
14 24| nyelvükön tudok beszélni. Mégis egyszerre elnémulnának, rám bámulnának.
15 25|        mellette. Kézimunkáztam. Egyszerre csak leesett az álla.~-
16 27|    rétegben helyezkedett fölém.~Egyszerre nyílt az ajtó. Latintanárunk
17 31|     ötezer aranykoronát kóstál.~Egyszerre beszéltek valamennyien,
18 34|    boldog voltam, mikor a motor egyszerre pukkant: bedöglött.~- Na -
19 35|        jólesik vádolni magát. - Egyszerre csöngeni kezdett a fülem.
20 36|           kiáltott csodálkozva.~Egyszerre kifényesedett elõtte minden:
21 36|       se volt körötte, de azért egyszerre hangosan mondta:~- Hát igen.~
22 37|    csuklóját, mindkét csuklóját egyszerre. Kereste verõerét. Már nem
23 39|        két villanykörtét égetni egyszerre, a divat után futni, kapupénzt