Fejezet

 1 4 |           de félt attól, hogy apja megint rárivall, s így a helyzetet,
 2 5 |          körmeid pedig, a körmeid. Megint gyászolnak.~Aztán mindig
 3 7 |             Különben is mit írjak? Megint majd valami scheme-mel jön,
 4 10| pontossággal érkezett meg vonatom. Megint ketten vitték ki poggyászomat,
 5 11|         összesúgtak, tanácskoztak, megint rátekintettek, s akkor szájukon
 6 12|           így szóltak egymáshoz:~- Megint hazajött az az undok gyorsíró.
 7 12|     kiabálta föl:~- Az a szemtelen megint ingerli azt a szegény kutyát.~
 8 13|            az életét. De a világot megint elvesztette.~1928~ ~
 9 16|        kitántorgott az utcára.~Ott megint csak állt, mint a cövek.~
10 20|          és mentem.~5~Pár napra rá megint telefonhoz hívatott az asszony.
11 21|    meghaladó tudással, látókörrel.~Megint csak bámul maga elé, ráncolja
12 24|            fölémelyedett a gyomra. Megint az ismert pofákat látta
13 25|       becsöngetett Piskolczyékhoz. Megint két utcát futott. Ott becsöngetett
14 25|             pont fél ötöt jelezve.~Megint csönd lett.~Az öreg lány
15 25|            hoztak, és most operál. Megint kiment hozzá, személyesen.~
16 25|         jutottak.~Fél kettõkor már megint a gyászházban ültek, és
17 25|          mint illett volna. Száján megint feltûnt a pimasz, istentelen
18 28|            a pólyát.~- Holnap majd megint jöjjön át - mondta az ezredesnének.~
19 30|            isten - dohogott -, már megint tizenegyest lõnek. Ki kiabál
20 30|            pillanatig tûrte. Akkor megint az ablakhoz ugrott. Az izgalomtól
21 35|         kiveri a halálos verejték. Megint hallja. Csöng a füle, a
22 36|            az imént még eltakarta. Megint gyermekkorának, ifjúságának