Fejezet

 1 3 |       dolga után.~De ez az ember egészen más. Amikor elõször pillantottam
 2 4 |      meggyszín fürdõnadrágot. Az egészen olyan volt, mint az apjáé,
 3 5 |        kérte a mentõorvost, hogy egészen párhuzamosan üljön melléje.
 4 6 |      férfi.~4~Aztán, mikor a fát egészen összeaprították s levitték
 5 11|         nevét. Apja nem halt meg egészen. Az a különös halhatatlanság,
 6 13|    elmaradhatatlan szívhallgató. Egészen furcsa, lapos orra volt,
 7 13|  fájdalmunkat, s a részvét útján egészen egyek legyünk.~Egy kezet
 8 15|       addig-addig beszélnek, míg egészen ki nem hûl. Végül, anélkül
 9 17|            Perilla - és szájával egészen közel hajolt a szájához,
10 22|        mit. Egyszerre a fiú arca egészen feléje fordult. Ekkor a
11 22|       fölállni. Egyenesedjék ki. Egészen. Így, így. ~Erre a mozdulatra
12 22|  mozdulatlanul, üresen, ahogy az egészen öreg emberek szoktak. ~1930~ ~
13 25|        és éhezéstõl. De haja még egészen szõke volt.~Székkel kínálta
14 28|    ezredes a félúton, amikor már egészen besötétedett, ezt mondta:~-
15 30|       hamar megszokják a csodát. Egészen természetesnek vélték, hogy
16 30| kopaszodott. Aztán leesett a hó. Egészen eltakarta a gyöpöt. Senki
17 31|       MOTORCSÓNAK~Nincs a földön egészen boldog ember. Nincs, és
18 31|        egyetlenegy embert -, aki egészen boldog, talán a föld legboldogabb
19 33|        ami nem a miénk, amit nem egészen értünk, nem egészen ösmerünk.
20 33|          nem egészen értünk, nem egészen ösmerünk. Ezzel örökre kacérkodhatunk.
21 36|          neveznek. Messze látok, egészen a holdig, a bolygókig. A
22 39|          a szerencséjének se tud egészen örülni.~Az ebédnél elmeséltem