Fejezet

 1 5 | lelkiismeretességgel, melyet maga elé tûzött, inkább búcsút mondott
 2 6 |         és feleség leült az ablak elé. Tûnõdve nézték az öreg
 3 10|   ablakaival puhán gördült kapunk elé. Kezembe kaptam kézipoggyászomat,
 4 11|         levette csíptetõjét, maga elé tekintett, a rövidlátóknak
 5 11|      szokás. Tûnõdve néztek maguk elé. Nem lehetett tagadni az
 6 11|       miseruhában állott az oltár elé, kitárt karokkal Szûz Máriához
 7 12|           konyha vasrácsos ablaka elé.~A mérnökék ezúttal is kirándulni
 8 13|         ténfergett. Amikor a kapu elé ért, egy üres Rolls-Royce
 9 13|         vánszorgott, a kapusfülke elé.~A kapus paszományos sapkájával
10 16|      papucsban csoszogtak a kapuk elé, s hallgatták ezt a vad
11 16|         sztoikus bölcsnek villája elé értek, a lány még mindig
12 18|         pórázon vezette a bírálók elé, s nyugtalan mosollyal ajánlgatta,
13 19|      végére, a legszélére, s maga elé néz.~Most már nem a levelek
14 21|            Megint csak bámul maga elé, ráncolja homlokát, sóhajtozik.~-
15 22|          mûhelybe. A hármas tükör elé állították. Egyszer láthatta
16 22|           se akart tudni, a lámpa elé vezette, hogy jobban szemügyre
17 22|         Nem verte le. Bámult maga elé a levegõbe meredve, mozdulatlanul,
18 25|      iszonyú lenne - susogta maga elé Dömötörné.~- Na lásd - mondta
19 30|          az öklét a felesége orra elé tartotta, majd hirtelen
20 32|          Szomorúan meredtem magam elé. A szegény asszony csak
21 39|       lakásban. Odaálltam a tükör elé. Eddig bele se pillanthattam,