Fejezet

 1 12|                                    ALFA~1~A fafaragványos, új bérházba
 2 12|           levõ konyha ablakából.~- Alfa - csitította a házmester -,
 3 12|          csitította a házmester -, Alfa, hallgass. - De a kutya
 4 12|          fölharsant a kutyaugatás. Alfa már várta. Elülsõ lábait
 5 12| köszöntötte. Már félt moccanni is. Alfa kiszimatolta jöttét-mentét.
 6 12|         magát és a kutyát. - Ugye, Alfa?~Feketéje mellõl hozott
 7 12|            Isten megteremtette õt, Alfa mintha most ismerné föl,
 8 12|  kényelmesen sétált el a folyosón. Alfa tajtékzott. A sötétben szeme
 9 12|        lesték. Mulattak azon, hogy Alfa már akkor elböffenti magát,
10 12| hajszálvonalakat húzott a papírra, Alfa úgy elkezdett vonyítani,
11 12|          kiszemelt keresztények.~- Alfa, Alfa! - kiáltott a mérnök
12 12|    kiszemelt keresztények.~- Alfa, Alfa! - kiáltott a mérnök és
13 12|           magát az ellenség elõtt.~Alfa közvetlenül eléje lépett,
14 12|           nyüszített.~- Csöndesen, Alfa - csillapította. - Jöjj
15 12|      konyhába is, megmutatták neki Alfa evõcsajkáját meg a friss
16 12|      minden meggyõzõdés nélkül.~12~Alfa ezért a kényszerû hallgatásért
17 12|        elõtt, s rámeredt, hosszan.~Alfa õrjöngve ugatta, s foga
18 12|      ezúttal is kirándulni voltak. Alfa egyedül hûsölt a konyha
19 12|    konyhába lépett, fölordított:~- Alfa! Alfa!~Mindenki a konyhába
20 12|       lépett, fölordított:~- Alfa! Alfa!~Mindenki a konyhába rohant.~
21 12|     kedélyek kissé lecsillapodtak, Alfa tetemét a házmester az udvarra