Fejezet

 1 4 |   fényérzékenysége megszûnt. Az orvos tótágast állíttatta, rázta
 2 13|          meg kell nyitni.~A két orvos még várt valamit. De a tanár
 3 22|         már nem beteg, mikor az orvos kopogtatja s hallgatja,
 4 25|    Alacsony, elkallódott vidéki orvos volt. Egy személyben tisztiorvos
 5 25|         kórházba küld. Szép kis orvos.~- Csak azt nem értem -
 6 33|         az orvostudománnyal is.~Orvos szerettem volna lenni. Már
 7 35|         elõre megjósolták neki. Orvos barátjai részletesen leírták
 8 35|        orvosért, orvosért.~8~Az orvos nyugodt, bölcs ember, hallgatja
 9 36|     után szokás.~Fiatal, kedves orvos fogadta.~- Fáj - mondta
10 36|   nagyon. Azt hiszem, semmi.~Az orvos belenézett a szemébe. Mélyen
11 36|          szólt a fiatal, kedves orvos -, semmi - s máris legyintett,
12 36|   rebegte, és indulni akart.~Az orvos megállította.~- Különben
13 36| szólította föl a fiatal, kedves orvos, majdnem szigorúan, majdnem
14 36|       De aztán újra megállt.~Az orvos elfordulva állt mellette,
15 36|        felelte a fiatal, kedves orvos, és mosolygott. Ebben a
16 37|        orvosért szalasztott.~Az orvos kérdéseket intézett hozzá,
17 37|      nyelven, melyet viszont az orvos nem értett.~Erre az orvos
18 37|       orvos nem értett.~Erre az orvos odanyúlt szívéhez, megragadta
19 37|          úgy, mint elõbb.~De az orvos izgatott lett. Gyorsan,
20 37|      szeme, leesett az álla. Az orvos csöngetett.~Elõbb a pincér