Fejezet

 1 4 |   szerencsétlenség színhelyére, ami igazán fölösleges volt, hiszen
 2 5 |           orra, és feleségül vette.~Igazán egymáshoz illettek. Pisti
 3 6 |              Majd csak akkor fogjuk igazán meglátni. ~Férj és feleség
 4 7 |         szólt az urához:~- Most már igazán itt az ideje. Kérj tõle
 5 10|         hatott. Csak most hitték el igazán, hogy valóban az vagyok,
 6 11|    elégedettséget érzett. Nem, õket igazán nem irigyelte.~Mire fölért
 7 11|          aki már negyven felé járt. Igazán egy grófhoz hasonlított.
 8 12|             gyorsíró így tûnõdött:~„Igazán nem értem, s fõképp ez nyugtalanít.
 9 13|   Végtelenül le vagyok kötelezve... Igazán... végtelenül.~Künn eszébe
10 14|   tekintette. Csak az ura élt benne igazán.~Az a vagyonát öt év alatt
11 15|          magát önmagával.~- Maga.~- Igazán nem tudom.~- Én sem.~A kisasszony
12 22|             emelet - mondta Vili. - Igazán tessék megpróbálni, tanár
13 22|           hogy ez nem is furcsa.~Az igazán jó ruha egyik jellemzõ vonása,
14 25|         fölébred a koporsóban.~- Az igazán iszonyú lenne - susogta
15 26|           se lehetett szó. Most már igazán elfogott az izgalom, és
16 29|          látogatót.~2~Most fogta el igazán a keserûség. Jajveszékelt,
17 31|           Nem rossz fiú az, kérem - igazán nem lehet mondani, nem iszik
18 31| mellékjövedelemre.~Csak most vettem igazán szemügyre Bercit. Tisztán,
19 31|       gyermekei, rongyokban járnak. Igazán szégyen, gyalázat.~- Bolondéria -
20 33|             olyasmiért rajonghatunk igazán, ami nem a miénk, amit nem