Fejezet

 1 7 |          reményben, hogy majd az utolsó pillanatban, közvetlen a
 2 11| Németországba küldte, egyetemre. Utolsó elõtti tanulmányéve végén
 3 11|          nagyon sokat szenvedett utolsó hónapjaiban. Azt, hogy mit
 4 11|        értett az egészbõl. De az utolsó jelenet annyira megrázta,
 5 11|     melyre nem is emlékezett. Az utolsó jelenet se hatott rá úgy,
 6 14|   kiütköztek a kemény, kék erek.~Utolsó éveiben légzési nehézségei
 7 20|    akarta szépíteni öreg barátom utolsó éveit.~2~Úgy éldegéltek,
 8 20|         szájjal, melybõl mintegy utolsó kiáltása szakadt ki, az,
 9 22|    szavakkal.~Bossán, aki július utolsó napján búcsút vett a kis
10 25|     Dömötör Sándor nyitott be az utolsó ajtóba.~A keskeny, hosszúkás,
11 25|     elbeszélésére: egy emberélet utolsó mozzanataiból mindig van
12 25|            nekünk a megboldogult utolsó akarata éppoly fontos és
13 25|          legalább a megboldogult utolsó akarata teljesedett. Letelepedtek
14 30|  hajszolod. Megölsz, elkeseríted utolsó napjaim, ízenként gyilkolsz
15 33|    gyomorpép folyt ki, a fuvaros utolsó ebédje. Kiragadták a nyelvét
16 35|          hanem ötven.~Ez volt az utolsó cigaretta az életében, a
17 38|      rongyos barna ruhájában, az utolsó ruhában, melyet földi életében
18 39|   kiléptünk az utcára, vártuk az utolsó villamost, de már régen
19 39|       Ebben az idõben - a háború utolsó éve volt - nemigen válogathattunk.