Fejezet

 1 4 |           következtette, hogy nem is annyira dühös, mint mutatja. Késõbb
 2 8 |            de - úgy látszik - mégsem annyira, hogy ilyen silányságot
 3 11|         összevarrta. A rákos daganat annyira elharapódzott, áttevõdött
 4 11|              tettesek? Ez a gondolat annyira belegyökerezett agyába,
 5 11|       egészbõl. De az utolsó jelenet annyira megrázta, hogy hetekig rosszat
 6 12| indítványokkal állt elõ -, ne tessék annyira sietni az ablak elõtt. Ez
 7 12|             hogy visszatért az, akit annyira gyûlöl, nem ugatott, csak
 8 13|           oly kívánatosnak tartotta, annyira megáhította, hogy ha lehet,
 9 13|      pottyant, s annak szemével lát, annyira összezsugorodott, megkicsinyedett.~
10 15|           foglalva tulajdon ügyével, annyira, hogy a tér se létezik számukra,
11 17|            jobban lett. Nem köhögött annyira, járni is tudott, egy kicsit.
12 17|               Elindult a munkába.~De annyira sietett, hogy amikor kilépett
13 17|       korbácsütés, nyílt seb nem fáj annyira, mintha eleven mar meg elevent.
14 24|          piros sugarak estek a hóra.~Annyira érdekelte ez, hogy megállott,
15 25|             miért ragaszkodott hozzá annyira szegény Tekla néni?~- Azt
16 33|         melyeknek zavaros bárgyúsága annyira meghamisítja az élet egyszerû
17 33|           oly aggályos pontossággal? Annyira bevált ez? Vagy nincs más
18 35|        mintha örülne, hogy a tünetek annyira egybevágnak azzal, amit
19 39|             Eleinte enni se tudtunk, annyira örültünk neki, csak szaladgáltunk,