Fejezet

 1 1 |          szerteszét. A könyváradat alig fért a szobában. Valahogy
 2 6 |     karjaimat, a combjaimat.~- Már alig termett.~- De virágzott.~-
 3 9 |           körlevél volt, elmosódó, alig olvasható, lila betûkkel,
 4 10|            hozták, õ meg a kalauz. Alig múlt pár perc, a kalauz
 5 10|       beszéltem, legföljebb néhány alig érthetõ szót mormoltam.
 6 11|         kezdetéig dolgozott, aztán alig várta a pillanatot, hogy
 7 11|      rakoncátlan csecsemõket, akik alig megszületve nyelvet öltögetnek,
 8 12|       közel esett az Országházhoz, alig néhány percnyi járásra,
 9 12|        padokat verte, a szónokokat alig lehetett hallani. A gyorsírók
10 14|   mûegyetemre.~Ebben az idõben már alig foglalkozhatott vele. Az
11 15|            már olyan kövérek, hogy alig bírnak fölkelni.~1929~ ~
12 24|    felesége, egy sovány nõ, akinek alig volt melle és szemöldöke.~-
13 25|            a sebész. Száján valami alig látható szemtelen mosoly
14 28|             egy félénk, szõke fiú, alig huszonhárom éves. Ez rendszerint
15 31|         lakozik benne. Beszélni is alig beszéltem vele. Voltaképp
16 31|             Dehogy - mondta Berci, alig látható, bosszús mosollyal.~-
17 35| tüzet-vizet” játszanak. Az ajtónál alig hallani.~- A lámpa - kiált
18 36|         SZEMÜVEG~Negyvenéves múlt. Alig néhány évvel. Eggyel vagy
19 38|       öngyilkos némán, csöndesen - alig néhány pillanat alatt -