Fejezet

 1 1 |     Hazamenet az utcán olvasott. Künn a kertben a meggyfa ágai
 2 1 | könyvtárban szundít és várja õt.~Künn láttam az apját, ingben-gatyában.
 3 2 |         Menjen ki, és várjon ott künn.~A lány visszatántorgott
 4 4 |    hivatalnokok nyaraltak itten.~Künn az udvarban eperfák alatt
 5 11|          legalább õ. Milyen szép künn az élet, a nõk és a bûnök,
 6 11|          fizetett és eltávozott.~Künn a Körúton elmúlt a lidércnyomás.
 7 11|      Szótlanul ballagott lefelé. Künn a kapu elõtt szertartásosan
 8 12|        semmit se tudtak kisütni.~Künn a másik szobában Cirbuszék
 9 13|            Igazán... végtelenül.~Künn eszébe ötlött, hogy illenék
10 14|           meg a földet.~Erzsébet künn a pusztán kora hajnalban
11 15|        kesernyés fekete?~9~Télen künn az utca is olyan, mint egy
12 17|      Fölszisszent a fájdalomtól.~Künn a kánikula sötétbarna melege
13 23|           hazajött az iskolából, künn a konyhában, a szakácsné
14 29|       koszorúról is tudott. Amíg künn az udvaron tanakodtak, a
15 30|     kellett, hogy mi történt ott künn.~- Szent isten - dohogott -,
16 36|         elbúcsúzott az orvostól, künn az utcán így tûnõdött:~„
17 39|          uramnak is: a lakásunk. Künn laktunk a Ferencvárosban,
18 39|           s nyári délben, amikor künn a járókelõk fekete szemüveget