Fejezet

 1 14|                                  ERZSÉBET~1~ ~Tizennyolc éves korában
 2 14|          szerette, meg a földet.~Erzsébet künn a pusztán kora hajnalban
 3 14|         hálószobába leheveredni. Erzsébet úgy hallotta, hogy álmában
 4 14|          pillanat alatt megölte.~Erzsébet egyedül maradt kilencéves
 5 14|       bírta az itteni hidegeket.~Erzsébet egy bécsi nevelõintézetbe
 6 14|   becsülte az ízlését, ítéletét.~Erzsébet rendszerint délig aludt.
 7 14| festõkkel, színészekkel, akikrõl Erzsébet mindig tudta, mennyit érnek
 8 14|        apja, de udvarias, hûvös. Erzsébet nem szenvedett már annyit
 9 14|         az életre s a kezelésre. Erzsébet egy forró, szicíliai éjszakán
10 14|           napról napra sorvadva.~Erzsébet fia, aki közben megszerezte
11 14|  kitûnõen tudna „reprezentálni”.~Erzsébet levágatta a haját, kamaszfürtjét
12 14|   holnapra elvesztette mindenét.~Erzsébet zokszó nélkül eladta ékszereit,
13 14|      hogy majd jövõ karácsonyra.~Erzsébet megöregedett. Görnyedten
14 14|     vagyok, lelkiatyám - rebegte Erzsébet. - Nagyon bûnös vagyok -
15 14|             Vétkeztem - mondotta Erzsébet. - Vétkeztem Isten és ember
16 14|      zsugori. Magyarázatot kért.~Erzsébet dadogott: - Én... én...
17 14|     szólt hozzá, bátorítva õt.~- Erzsébet, a te bûneid meg vannak
18 14|  szolgálóleányához. Áldott vagy, Erzsébet, s ott fenn várnak téged.~