Fejezet

 1 2 |            gyûrûvel vékony ujján, mely szinte elsorvadt az örökös tollforgatástól.
 2 3 |             szerényen halad mellettem, szinte meg se lát, de ott van színházi
 3 3 |             egy úr ült, természetesen, szinte magától értetõdõen, s újságot
 4 4 |           anyjára pillantott.~Az apját szinte nem is látta. Csak érezte.
 5 11|             zendültek káprázó fülében. Szinte készen vetette papírra azt
 6 11|           takarón érezte az áporodott, szinte megfagyott párát, a rég
 7 11|            kitért elõle, tapintatosan, szinte személytelenül. Voltaképp
 8 12|             állott, távol mindenkitõl, szinte elszigetelten, úgyhogy észrevétlenül
 9 13|                megpillantotta Elzászt, szinte nem hitt a szemének, hogy
10 19|                betegek. Némelyek pedig szinte várják, hogy végük legyen,
11 24|       kristálytányérból. A pincérek is szinte úsznak ebben a könnyû csillogásban.
12 25|               most oly csöndesen, hogy szinte csodálatosnak tetszett,
13 25|                merte - fakadt ki Türk, szinte bosszúsan. - Ez Herlinger.
14 28|         Azonnal kezébe fogta a könnyû, szinte súlytalan kezet. Kibontotta
15 29|              Ketten hozták a koszorút. Szinte tele lett vele a csöpp parasztszoba.
16 37|                izgatott lett. Gyorsan, szinte kapkodva nyitotta ki táskáját,
17 38| akasztófahumora van.~Erre az öngyilkos szinte dühösen a zsebébe nyúlt,