Fejezet
1 1 | olvasol?~- Olvasok - hadarta, és két mutatóujját bedugta
2 1 | Barátom egy széken ült, és az akkor megjelent Nagy
3 1 | még csak öt van hátra.~- És ezt te mind elolvastad?~-
4 1 | mely a könyvtárban szundít és várja õt.~Künn láttam az
5 1 | délceg aggastyán. Sovány és galambõsz. Arca vörhenyes.
6 1 | roboton is átütött valami úri és keleti.~- István bácsi -
7 1 | Az - mondta közönyösen, és rám se nézett.~Kaszát élesített
8 1 | lesz, tempós beszédével és virtusos szorgalmával.~4~
9 1 | Rikkantott egyet, vészesen és furcsán, majd dulakodni
10 2 | hang kiáltott:~- Menjen ki, és várjon ott künn.~A lány
11 2 | húzódzkodva annak rendje és módja szerint várt, hogy
12 2 | hivatalnok fölállt. Fölállt, és bal kezében az egyik fényképpel,
13 2 | sandítva, hogy a valóságot és annak mását összehasonlítván
14 2 | egykor jött haza, derûsen és boldogan, de jelentõsen,
15 3 | Azóta csakugyan látom itt és ott, mindenütt. Ha reggel
16 3 | Amint berohanok a patikába és aszpirint kérek a gyógyszerésztõl,
17 3 | Gellérthegy tetején, tûzvészeken és elemi iskolai vizsgákon,
18 3 | szalad, minden kocsiban és fölvonóban õ terpeszkedik.
19 4 | amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy
20 4 | Mert haszontalan felelte, és szünetet tartott. - Nem
21 4 | pillantással kémlelt, zárt volt és merev. Fejét fölszegte,
22 4 | fürdõhely volt ez, villany és minden kényelem nélkül,
23 4 | még egyszer. Egy-kettõ - és ismét magához ölelte a gyermeket.~
24 4 | tündöklött, mintha millió és millió pillangó verdesné
25 4 | valamivel emeltebb hangon, és fürkészett közellátó szemével
26 4 | el, mint az elõzõ lebukás és fölmerülés között. Sokkal
27 4 | lapát módra. Kotorta fönn és lenn, rendszertelenül, próbált
28 4 | könyökölve, guggon, újra és újra, körben forogva, oldalt
29 4 | nem akarta összevizezni -, és a tóba lépett. Vágtatott,
30 4 | mûszereit táskájába dobta, és elment.~Ez a halál, mely
31 4 | oly szilárdul megformált és meredt, mint a földgolyó
32 5 | búcsút mondott pályájának, és beült egy irodába díjnoknak.~
33 5 | a világ legszebb nõje”, és váltig sajnálta, hogy „az
34 5 | arca, ily halvány orra, és feleségül vette.~Igazán
35 5 | kivette forgópisztolyát, és mind a hat golyót belelõtte
36 6 | szobákat mind-mind kifestették és föltisztogatták, észrevette,
37 6 | éves?~- Legalább húsz.~- És meddig él egy barackfa?~-
38 6 | Nagyon szorgalmas volt. És azt hiszed, hogy ez most
39 6 | fogjuk igazán meglátni. ~Férj és feleség leült az ablak elé.
40 7 | hozzájuk a vendégük, férj és feleség legjobban szeretett
41 7 | kivette pénztárcáját. L. és L.-né szíve megdobbant.
42 7 | megköszönte vendégszeretetüket, és zsebében a traveller-cheque-jével
43 7 | Írd meg neki, de nyíltan, és kérj tõle száz dollárt.
44 7 | igen. Hogy megdöglöttem, és özvegy vagy, a kislányom
45 7 | elküldte.~A levél rövid volt és brutális: egy özvegy, egy
46 8 | fogva nap nap után beszéltem és hallottam felõle. Megvetõen
47 9 | az emberiség jövõjében, és hogy látja a háború keserû
48 9 | mert az ön mindig érdekes és értékes egyéni véleményére
49 9 | felkönyökölt az ágyában, és elmerengett.~Egy darabig
50 9 | részint mindig érdekes és értékes egyéni véleményén,
51 9 | van olyan mindig érdekes és értékes egyéni véleménye,
52 9 | Úgy érezte, hogy az ostoba és boldogtalan emberiség hanyatt-homlok
53 10| utam, sajátos kívánságaim és hordárom iránt. Néhány pillanat
54 10| hajlandóságomat, hogy mindenkit és mindent észrevegyek, erõszakot
55 10| hevert elõttem. Bölcsen és helyesen ki se nyitottam.
56 10| levegõbe meredve hallgattam. És ez hatott. Csak most hitték
57 11| elfelejtünk, amit tudtunk és láttunk. Bizony, barátaim.
58 11| szép künn az élet, a nõk és a bûnök, a patikában a méregszekrény,
59 11| találnak semmit, kopaszon és vénen, a májbajukkal, meszes
60 11| emberke volt, alacsony termetû és fürge, hátrafésült, deresedõ
61 11| olvasott-olvasott, valami hosszút és unalmasat.~Vagy egy fél
62 11| Közbeszóltunk, helyeseltünk, és olykor minden ok nélkül
63 11| minden, ami kellett, tragikum és bonyodalom, szerelem és
64 11| és bonyodalom, szerelem és célkitûzés, történelmi hûség
65 11| célkitûzés, történelmi hûség és eszményítés is, lovagok,
66 11| õket. Csak néhány barátja és ismerõse verte össze tenyerét,
67 11| egy gimnáziumban a magyart és történelmet tanította -,
68 11| annak sokat kell dolgoznia és szenvednie. Egyelõre az
69 11| tanulmányozta, a klasszikusokat, és õ is klasszikus akart lenni.
70 11| Thököly-t, Zrínyi Iloná-t és Görgey-t. Általában csak
71 11| reformátor, forradalmár és politikus is, aki részint
72 11| állandó zavarokkal küszködött, és nem fizetett munkatársainak.
73 11| nõi szívrõl, a szerelemrõl és a világegyetemrõl.~Azt,
74 11| de neve azért csengett és forgalomba is jött, mint
75 11| eszközül: mindenki ismerte és eleve visszautasította.
76 11| tollforgatók a csüggedés és önbírálat pillanataiban
77 11| csillogott, megceruzázták és körbeadták. Akadtak már
78 11| legrosszabb író, itthon és talán külföldön is, aki
79 11| nemzetiszínû szalaggal, és kis disznószemével búsan
80 11| tréfájához csattanót keresett és nem talált, elég volt odacsapni
81 11| sohasem olvastak tõle semmit, és közönyösen haladtak el az
82 11| haladtak el az irodalom jó és rossz termékei mellett,
83 11| János létezik, ténykedik és ír, jótékony fölény dagasztotta
84 11| legendát, mely csodálatosan és rejtélyesen hajtott ki belõle?~
85 11| jutott, azt tüstént leírta, és amit leírt, az tüstént megnyerte
86 11| átadhassa magát a tinta és a papír mámorának.~Ezt az
87 11| Nyála barna volt, ujja és körme sárga. Amihez hozzáért,
88 11| akik jelentettek valamit és azzal el is tûntek, püspökök,
89 11| kiszaladt az árnyékszékre, és hányt.~Amikor visszatámolygott
90 11| az egész világ fájdalma és gyámoltalansága ott van,
91 11| azt a sok fene szivart, és nikotinmérgezéstõl tartott.
92 11| utóbbi idõben soványodott, és - amint a felesége mondta -
93 11| a napokon szertartásosan és lelkiismeretesen készülõdött.
94 11| lefényképezte mellkasát és gyomrát, s õ egy pillanatra
95 11| újságírók viszolygó ámulattal és részvéttel ollózták le,
96 11| rovatvezetõ leragasztotta a hírt, és jelezte: kis borgisz compresse.~
97 11| aki visszavonultan élt, és nem járt társaságba, legtöbbjük
98 11| ember volt, élt, mint õk, és meghalt, mint akármilyen
99 11| meséjét fordította a hollóról és rókáról, hogy a szótárak
100 11| rókáról, hogy a szótárak és a latin igék között rácsapott
101 11| kiragadta az iskolapadból és pajtásai közül. Fájdalmát
102 11| rémesebbnek, sokkal tragikusabbnak és fönségesebbnek. Épp az egyszerûsége
103 11| megszentelt karingében az alázat és megbocsátás szavait rebegte.~
104 11| védõangyalának tekintette, és születésénél fogva fölötte
105 11| szót intézzen az özvegyhez és az árvához. Rövid látogatása
106 11| mellõl, homlokát ráncolta, és fölsóhajtott. De nem érzett
107 11| dolgozószobájában pedig sétált, írt és szivarozott.~Talán mégis
108 11| számára. Nyakkendõit megkapta, és hordta. És ezek a sajátos,
109 11| Nyakkendõit megkapta, és hordta. És ezek a sajátos, egyre gyöngülõ
110 11| teljesen befejezett drámára és regényre bukkant, melyrõl
111 11| néhány történelmi munkán és editio princepsen kívül
112 11| hajnali miséket, advent és karácsony között, mikor
113 11| mindennap három Miatyánkot és három Üdvözlégyet mondott
114 11| ismerõseit, néhány írót és újságírót, aki a sarokban
115 11| szürcsölte a szalmaszálon, és hallgatta nyegle, öntelt
116 11| erõszakos uralomvágyával és tébolyult durvaságával egymáshoz
117 11| szalmaszállal, mindenki és minden oly ismerõs volt,
118 11| kinyitotta a száját, ösmerõs és rég megunt szavakat hallott.
119 11| megkérdezte, hogy mi a baja. És ez volt a legrémesebb. Mert
120 11| Fáradtságára hivatkozott, fizetett és eltávozott.~Künn a Körúton
121 11| szájába, tuszkolta lefelé, és vezényelt: „nyelni, nyelni”,
122 11| hanem megölték, ártatlanul és minden ok nélkül meggyilkolták
123 11| kitûnõen érvényesülnek, és sok pénzt, elismerést szereznek.~
124 11| újságíró, színházi kritikus, és most élõk, holtak fölött
125 11| sötétlelkû démon tönkretett és kiforgatott vagyonából,
126 11| megismerkedik a vörös hajú és fehér bõrû Johannával, határozottan
127 11| miért süt folyton a hold, és szól a zene, s a király
128 11| szól a zene, s a király és királyné nászágyán miért
129 11| ül ott az udvari bolond és egy udvarhölgy, hárfával
130 11| melyet belepett a por, és böngészgette. Ezeket a lapokat
131 11| társadalmi drámán, két kiadott és hat ki nem adott versköteten,
132 11| kavarogtak lobogó királyokkal és véres pártütõkkel, s ezeket,
133 11| behallatszott a patakok és vízesések zúgása. Arisztid
134 11| Arisztid a hintaszékben ült, és ásítozott.~Egy ilyen délután,
135 11| fölment a szobájába, leült és az íróasztalon levõ szállodai
136 12| viselt, szürke felöltõt, és éppoly szürke szemeket is.
137 12| Alighogy nyikkant a kilincse, és kilépett az ajtón, fölharsant
138 12| biztatta a gyorsíró magát és a kutyát. - Ugye, Alfa?~
139 12| kutya annál inkább üvöltött, és hozzá se nyúlt.~- Nem szereti? -
140 12| tudom - válaszolt a lány, és elfordult, hogy ne lássa
141 12| legalább négyszer érkezett és távozott, reggel, délben,
142 12| újra fölzendül, a képzelet és valóság összeér, nem tudjuk
143 12| elõrehaladott mészkórban és idült álmatlanságban szenvedett.
144 12| dolgozó polgárok nappali és éjszakai nyugodalmáról van
145 12| összes lakójával, a mérnököt és a gyorsírót kivéve.~A háztulajdonos,
146 12| ebkiállításon elismerõ oklevelet és aranyserleget kapott. Wohlt
147 12| viszont a kutya sem ismerte, és tudták róla, hogy sohasem
148 12| nyúznák.~Jött a cseléd, és jelentette.~- Az az úr van
149 12| Ja - szólt a mérnök, és elmosolyodott. - Engedje
150 12| magát, hirtelenül kiment, és a másik szobában fiainak
151 12| Alfa! - kiáltott a mérnök és a gyorsíró egyszerre.~A
152 12| azt, amit a miniszterek és képviselõk beszélnek, hivatali
153 12| Magja nyilván mélyen lehet, és messze, az ösztönélet homályában,
154 12| betekintett a konyhába, és hanyatt-homlok rohant le
155 13| helyzetet, a sors e viharos és vad fordulatát. De nem bírt
156 13| éjszaka volt, a közeli hegyek és erdõk zöld hajától. Sebesen
157 13| oly szokatlanul jelentõs és részletes, s a képek, noha
158 13| kijött a mûtõbõl egy alorvos, és udvariasan, de orvosi fölénnyel
159 13| széthullott szilánkjait, és ezeket szemlélte, hogy ne
160 13| tökéletesítve, kipárnázva és kibélelve, megalkották e
161 13| mivoltával, melyet szigorúan és végzetesen a bõr takarója
162 13| hogy eddig van egy ember, és nem tovább. Nincs mód, hogy
163 13| Amikor fölébredt, hányt és jajgatott. Elzász egy óra
164 13| származás lehetett, kedélytelen és egyszerû, háta mögött örömtelen
165 13| Az õ arca is zárt volt és néma, akár a kapusé. Állán
166 13| elfogyasztotta ebédjét és vacsoráját, melyet fedõs
167 13| elhaladt az altató orvosok és a teakonyha elõtt, figyelte
168 13| csak mély lélegzetet vett, és szemtelen életörömmel, megtagadva
169 13| kicirkalmazott, hanem fesztelenül és önérzetesen, mint egyik
170 14| fiatalabb. Cingár, szeles és ideges. Félt a mennydörgéstõl,
171 14| mennydörgéstõl, a baktériumoktól és a léghuzamtól. Sohase tudta,
172 14| Sohase tudta, milyen nap van, és milyen hónap. Festett és
173 14| és milyen hónap. Festett és cigarettázott. Beléfogódzott
174 14| városra kóboroltak, terv és cél nélkül, bohém módra.
175 14| a szobrokat. Távlatról és színösszhangról beszélt,
176 14| beszélt, quattrocentóról és cinquecentóról. Amikor véglegesen
177 14| letelepedtek Firenzében, a Pitti és Uffizi már érdekelte. Férje
178 14| temetõben, melyben annyi kereszt és fejfa van, mint valami örökös
179 14| valamit, s a nemzetközi fölény és csiszoltság, mely minden
180 14| körében, melyeken parfait-t és cocktailt szolgálnak föl,
181 14| szolgálnak föl, tapeur-ök és jazz-ek játszanak, s operaénekesek
182 14| Mindenkirõl tudta, hogy „jó”-e, és hogy mennyire „jó”. A számok
183 14| márvány fürdõmedencéje, inasa és ajtónállója, két komornája,
184 14| Rolls-Royce-a, francia és angol társalkodónõje, villája
185 14| társalkodónõje, villája a Rózsadombon és a Balaton mellett, kilenclámpás
186 14| rádiója, állandó masseuse-e és három farkaskutyája. Londonba
187 14| mozgás izgatta, az ütem és az üzem, a tõzsdei rohamok
188 14| üzem, a tõzsdei rohamok és ostromok, a diadalmas hajrá,
189 14| diadalmas hajrá, mindig tovább és tovább. Azokat, akik az
190 14| föllendülés. Folyton „adott” és „adott”, mikor mindenki
191 14| Nagyon bûnös vagyok - és sírva fakadt.~- Gyónjon
192 14| Erzsébet. - Vétkeztem Isten és ember ellen. Kevély voltam,
193 14| elkényeztettem egyetlen gyermekemet, és nem törõdtem vele. Puha
194 14| voltam, könnyelmû. Kemény és könyörtelen. Pazaroltam
195 14| értette, miként bálványozhatja és hanyagolhatja el valaki
196 14| lehet valaki egyszerre puha és kemény. Tékozló és zsugori.
197 14| puha és kemény. Tékozló és zsugori. Magyarázatot kért.~
198 14| levegõbe. A megbocsátás és föloldozás igéit susogta.~
199 14| mind nagyok, mind erõsek, és mind férfiak.~Harsány hangon
200 14| azokban, akiket szerettél, és most halálod óráján magad
201 15| két fiatal hang.~- Mondja, és hol?~- Várjon, várjon -
202 15| veszekedõk, akik rémület és könnyek között egy váratlanul
203 15| hogy már nem egészséges, és végül valami bölcs megadással
204 15| s némi titkos fönntartás és csöndes tiltakozás után
205 15| létezik számukra, az idõ se, és amikor a külsõ világ jelenségei
206 15| az elõbb? Az, hogy a diós és mákos voltaképp a nõkhöz
207 15| arányban teremt szõkéket és feketéket. Minek az a sok
208 16| tálakat. Vörös haja volt, és kék szeme.~Egyszer, amint
209 16| ijedten a tunikájához kapott, és fölugrott.~- Hol a pénzem?
210 16| egyik katona - az alacsony és kancsal -, s úgy meglökte
211 16| s kibomlott vörös haja, és izzott a kék szeme -, disznók.
212 16| esküszöm az anyám sírjára, és édesanyám sírjára, ártatlan.
213 16| Az igazság az utcán ment, és ordított. Mi pedig meghallottuk
214 17| emeletén, ahol örökös a szutyok és gyerekzsivaj. Csupa rabszolga
215 17| hogy néha madarakat lõttek, és eladogatták. Az õ szobájának
216 17| alacsony volt, hogy amikor be- és kiment, még neki is le kellett
217 17| melege párolgott, ragadós és bûzös, mint az enyv. Róma
218 17| délceg lovagok, lassan és büszkén.~Silus a hõségtõl
219 17| többiek vérszemet kaptak, és gránátalmamagokkal, dinnyehéjakkal
220 17| vajmi homályos, színtelen és komor, s annál még egy elcsigázott,
221 17| emelte, kelet felé fordult, és jobbra nézett. Imádkozott. -
222 17| szertartás szerint -, Perilla - és szájával egészen közel hajolt
223 17| még ismerte az édesapját. És nem messze lakott tõle.~
224 17| hogy mennél elõbb odaérjen, és visszatérhessen halottjához.~
225 17| Csillagtalan éjszaka volt, fülledt és felleges.~Amint egy közbe
226 17| befordult, a kutya, némán és gyorsan, mint a szél, utolérte.
227 17| mint a villám: cikcakkos és égõ. Semmiféle korbácsütés,
228 17| megvertek engem az istenek, és megvertek az emberek is.
229 17| harapott meg éppen engem, és éppen ma éjszaka? Ezt nem
230 18| de belül állandóan éber és ideges volt. Olyanféle izgalom
231 18| kész eliramodni, sebesen és könnyedén. Gyakran hallatott
232 18| öregurat, aki pápaszemet és keménykalapot viselt, s
233 18| de értette minden hangját és rezzenését, minden neszt
234 18| rezzenését, minden neszt és jelet, már a megszülemlése
235 18| röhögött vidám fogaival, és sírt is, fájdalmasan nyíva.
236 18| nélkülözések, sanyargatások és lemondások sorozata volt.
237 18| erõsítésére meszet kapott és csukamájolajat, melyhez
238 18| dinnyét, hámozott dióbelet és mogyorót. Úgy készült jövõjére,
239 18| mint egy ékszer, célzott és rásütötte.~7~Herr talpra
240 18| talpra ugrott, oly bátran és határozottan, mint egy fejedelem,
241 18| megöregednem, csontokat rágcsálva és vakarózva, mint a többi
242 18| szagú világot, a cipõket és papucsokat, s csak egyszer,
243 18| koncokat, pacalt, marhamájat, és cukrot ropogtatni, cukrot.
244 18| patkányfogók, a korcsok és felemások, a kutyatársadalom
245 18| a kutyatársadalom munkás és hasznos tagjai, a pisztolydurranástól
246 19| ünnepélyes. Mindegyik más és más módon pusztul el. A
247 19| végigheveredem fényes nappal, és horkolok. Az utcapadon,
248 19| cseléd lehet. Rápillantok, és föltevésem megerõsödik.
249 20| mondok, csak a fejét rázza, és kiabál oroszul, mindig csak
250 20| elvesztette eszméletét, és félrebeszél.~De mihelyt
251 20| Nézd - szólt nyûgösen és titokzatosan, mint valami
252 20| megérteni. Tejet kérek, és vizet hoz. Mondom neki,
253 20| a napot szeretném látni, és levessel kínál. Küldöm,
254 20| levessel kínál. Küldöm, és jön, hívom, és megy. Bolonddá
255 20| Küldöm, és jön, hívom, és megy. Bolonddá tart. Kérdezd
256 20| megigazítottam párnáját, és mentem.~5~Pár napra rá megint
257 20| az ura egyre nyugtalanabb és indulatosabb, rárivall,
258 21| a társalgóban poharaznak és füstölnek, tizenegy felé
259 21| ismét leírta: édesapám, és ismét áthúzta. Egy új papírlapot
260 22| fiatalember pedig derûsen és világosan, fehér nadrágban,
261 22| amikor a padon üldögélt, és szembe jött vele Vili.~Vilin
262 22| Annyi, mint a többi.~- És van még neki ebbõl a szövetbõl?~-
263 22| fürdött, felé úszott: ~- És hány éves lehet?~- Kicsoda?~-
264 22| kísértett, a tisztesség és kedvesség nemes rozsdája,
265 22| becsületes munka, az ipar és kereskedelem nagy és dicsõ
266 22| ipar és kereskedelem nagy és dicsõ hagyománya. Az udvaron
267 22| Schreinert.~Magas volt, sovány és sánta. Vastag talpú gyógycipõt
268 22| összemorzsolták ujjaik között, és megszagoltatták vele. Azt
269 22| pontossággal történt, s teljes és fényes segédlettel. A kecskeszakállas
270 22| motoszkált, mérve a mellbõséget és hasbõséget, a kart és a
271 22| mellbõséget és hasbõséget, a kart és a térdet, s halkan mormogott
272 22| melyet a segéd hangosan és határozottan továbbított
273 22| hasonlít, aki sok kuruzsló és kontár után végre egy tudós
274 22| kontár után végre egy tudós és hírneves egyetemi tanár
275 22| tanár kezei közé került. És valamint a páciens már nem
276 22| fájdalmai csillapodtak és félig-meddig meg is gyógyult,
277 22| személyével való megtisztelõ és tüzetes foglalkozás, lelkileg
278 22| teljesen átöltözködött, és megifjodottan lépett ki
279 22| mondta aznap este hetykén és vidoran kartársának, Juhász
280 22| dolgoztattok? - Nekem - és itt titokzatosan halkította
281 22| tükröt tartott. A szabó és a segédek semmi kivetnivalót
282 22| melynek inkább a távollétét és hiányát észleljük.~8~Szeptember
283 22| bõ is. A nadrág feszült és pötyögött, térdein pedig
284 22| Nem értem - mondta Vili, és most már nem is tekintett
285 22| mert Bossánnak délelõtt és délután is voltak órái.
286 22| képû úrral tárgyalt, halkan és izgatottan. Az éppoly halkan
287 22| izgatottan. Az éppoly halkan és izgatottan tiltakozott.
288 22| Schreiner. - Megesik ilyesmi.~- És nem lehet rajta segíteni? -
289 22| Legokosabb, ha tanár úr befogja és elhordja otthon. Csinálunk
290 22| b. I. emelet. Schreiner, és nem Schreiber - kiabált
291 24| szemben vele, a túlsó járdán, és onnan figyelt. Facér, lusta
292 24| lebotorkálnék a pincelépcsõkön, és benyitnék közéjük? A nyelvükön
293 24| ebbõl a világból egyszer és mindenkorra kiközösítettek.
294 24| jelenvoltak” névsorában olvasható, és asszonyok, divatos asszonyok,
295 24| akinek alig volt melle és szemöldöke.~- Sétáltam -
296 24| mondta a sportsipkás, és a levegõbe nézett, valahová
297 25| különbözõ pontján - itt és ott és amott - ablakok gyulladtak
298 25| különbözõ pontján - itt és ott és amott - ablakok gyulladtak
299 25| fölhúzta a báránybõr bekecsét, és feleségével a kastélyhoz
300 25| házvezetõnõje, rabszolgája és kutyája volt. Tekla néni
301 25| munkától, a sok megaláztatástól és éhezéstõl. De haja még egészen
302 25| nem ültek le. Csak álltak és bámultak és hallgattak.
303 25| Csak álltak és bámultak és hallgattak. Sokáig hallgattak.~-
304 25| Dömötör.~- Az elõbb ment el.~- És mit mondott?~Az öreg lány
305 25| öltött különbözõ zekékben és hacukákban. Átmentek a másik
306 25| mint ügyvéd nyitotta ki, és mindjárt fölolvasta. Az
307 25| szül. Angelus Tekla, testi és szellemi képességeinek teljes
308 25| akképpen, hogy Dömötörék és Piskolczyék 350-350 holdat
309 25| Tizennyolc évi hûséges és példás szolgálata fejében
310 25| hagyott rá, a város határában, és két diófa szekrényt.~A rokonok
311 25| Mariskám, hogy te mit engednél, és mit nem. Mindenki önmagával
312 25| megmozdul, azonnal jelet adjon, és segítségére mehessenek.
313 25| Trokár-nak hívják.~- Na, és most mit csinálsz?~- Reichhez
314 25| Reichnek új beteget hoztak, és most operál. Megint kiment
315 25| utolsó akarata éppoly fontos és éppoly szent. Én pedig ezek
316 25| értelmében a Dömötör, a Piskolczy és a Türk család, mint jogos
317 25| megint a gyászházban ültek, és lesték Reichet. Még a kapuba
318 25| Milyen világfias volt, és milyen tekintélyes. A bíró,
319 25| éreztek, bizonyos enyhülést és vigaszt, hogy legalább a
320 25| cukros-tojásos borhabot és csokoládémártást. Legtöbben
321 25| törölgette nedves szemét és orrát. Késõbb még egyszer
322 25| olyan jó szíve volt - és sírt, mint a záporesõ.~A
323 26| létre. Nem lát meg senkit és semmit, csak amennyiben
324 26| szüksége lehet rá. Mindenkit és mindent kihasznál. Megvárja
325 26| életemre gondol, a pályámra és sorsomra, a múltamra és
326 26| és sorsomra, a múltamra és jövõmre, azzal az álmatag
327 26| lelkébe próbál átolvadni és elveszni, a testvéries azonosságnak
328 26| tekintetét. Az egyre tüntetõbben és gyakrabban esett rám, átforrósítva
329 26| elõrehajolt, szeme kigyulladt, és vele következetesen mindig
330 26| igazán elfogott az izgalom, és amikor néhány másodperc
331 26| fürkészve, meredten, mély és rejtélyes érdeklõdéssel,
332 26| meggörnyedve az ámulattól és iszonyattól. Aztán lekaptam
333 27| tétovázott, elmélázott, a gyönge és csenevész, a természeti
334 27| természeti kiválasztódás és a többség rémuralma folytán,
335 27| szabadelvûséget, a világkereskedelmet, és olyan férfiakat ajándékozott
336 27| világnak, mint Hume, Newton és Shakespeare. Hogy a búrok
337 27| elfújjuk a rendhagyó igéket, és jaj volt annak, aki valamit
338 27| szereti a latin nyelvet, és nem hordja szívén a rendhagyó
339 27| társadalom szemete, gonosztevõ és hazaáruló.~Amikor õ feltûnt
340 27| Eltépték - hebegtem, és mutattam.~- No lásd - bólintott -,
341 27| hogy elkobozza a kabátomat, és mint bûnjelet átadja az
342 27| közösséget vállal egy nebulóval, és cinkostársként leplezi azt,
343 27| tûvel-cérnával képzelem el õket és foldozófával.~1930~ ~
344 28| ezredorvos annak rendje és módja szerint a seb kezeléséhez
345 28| év felé járó, hallgatag és szórakozott. Egyszer a felesége
346 28| seb tiszta volt, rózsás és friss, de a sarjadzás folyamata
347 28| fõtörzsorvos. - Dobja le a kötést, és hagyja szabadon. Legjobb
348 28| asszony egy kis szünet után, és valahová nézett.~Az õszi
349 28| beszéltek errõl. Az ezredes és ezredesné is hallgatott.
350 29| felöltõt. Körültekintett, és így szólt:~- Maga, lelkem,
351 29| Köszönöm - mondta az úr, és nem ült le. - A déli vonattal
352 29| Jaj - sikoltott a lány, és szívéhez kapott.~Odadõlt
353 29| Isten áldja - szólt a lány, és kiengedte a látogatót.~2~
354 29| tanúsított volna a jogtudomány és az igazságszolgáltatás iránt,
355 29| keskeny, rozoga ágyában.~Kati és Bözsi, mihelyt belépett,
356 29| belépett, rárogyott a kezére és csókolgatta: Kati a jobb
357 30| szemüveggel. Idõnként föl-fölkelt, és kitekintett, kíváncsian.
358 30| viciknek, foltozóvargáknak és szatócsoknak, hogy a pokoli
359 30| hangzott be a gyõzelmi riadal és a levertek halálhörgése,
360 30| játszótér. Én dolgozom - és mutatta vonalzóját, mellyel
361 30| rendõr a vállát vonogatja és vitatkozik vele. Megvárták,
362 30| Ettõl a naptól fogva Wilcsek és a gyerekek között a diplomáciai
363 30| részegen -, dögölj meg” - és õ is lehunyta a szemét,
364 30| kezdõdött el a cirkusz, és tartott, mint mindennap,
365 30| saját fiáról volna szó, és hirtelen leült egy székre.~-
366 30| Beszállították a klinikára, és meghalt. Tegnapelõtt temették.
367 30| neki, még a házmesterek és vicik sem. Most lassította
368 30| az asszony -, bizony. ~- És mikor?~- Amikor az a nagy
369 30| nyáron itt labdát rúgtak és zajongtak.~Wilcsek a csöndes
370 30| Wilcsek úr. Odajött hozzám, és csöndes karácsonyi ünnepeket
371 31| egészen boldog ember. Nincs, és nem is lehet. De igenis
372 31| is lehet. De igenis van, és lehet is. Például én magam
373 31| tüntette ki magát, hanem épen és szépen hazajött a leszerelés
374 31| Elvett - nem tudni, miért és hogyan - egy se-hal se-hús
375 31| szájában összecsordult a nyál, és csemcsegett.~Egy kissé elcsodálkoztam.
376 31| sohase ült motorcsónakon, és az egészet egyszerûen megáhította,
377 31| számtalanszor megvitatta és elvetette, türelmetlenül
378 31| engedve, hogy már megvetted és ki is fizetted a motorcsónakot,
379 31| mondta a szemét lesütve és idegesen -, vezetném.~-
380 31| motorcsónakról ábrándozott, senki és semmi nem verhette ki fejébõl.~
381 31| éjszakában hivatali órája elõtt és után. Motorcsónakján egy
382 31| magánhivatalnok ül.~Ha köhögnek és sírnak a gyermekei, arra
383 31| menekült zsarnokoskodik vele, és a cigarettaárusításból kifolyólag
384 31| motorcsónakja. Ha mások lenézik és megvetik, ha a gyárban lüszter
385 31| eszébe hozzák, hogy õ senki és semmi, aki nem szoroz és
386 31| és semmi, aki nem szoroz és nem oszt a társadalomban,
387 31| csak hivatalában szorozhat és oszthat a rogyásig és meggebedésig,
388 31| szorozhat és oszthat a rogyásig és meggebedésig, arra gondol,
389 31| megindul a zajlás, mindig és mindenütt csak arra gondol,
390 32| tetszett hálni.~- Ja igen. És mit akar?~- Tessék azt is
391 32| értette, hogy megszántam õt és gyermekeit, hogy részvétet
392 32| részvétet éreztem irántuk és a szarkájuk iránt, hogy
393 32| de kiköptem. Zöld volt és savanyú.~Ezt a barackot
394 32| okosság néma. Légy tiszta és csöndes - hirdeti. Még megszólalni
395 33| Gyógyítottam húgom bábuit és a ház kutyáit. Pedig nagyon
396 33| belebújtam egy lexikonba, és anélkül hogy észrevettem
397 33| korán boncoltam is, eleven és döglött állatokat. Ezzel
398 33| sötétebbnek fest, mint a valóság, és hozzá képest a valóság legtöbbször
399 33| ami szörnyû, riadalmas és förtelmes, s megbarátkoztam
400 33| megbarátkoztam a pusztulás és rothadás legkülönbözõbb
401 33| meghamisítja az élet egyszerû és fönséges tragikumát, hogy
402 33| lesz tõle, mint holmi cifra és olcsó bazár. A meséktõl
403 33| semmitmondó életét tárgyalta, és születési adataikból, házassági
404 33| barátaim közé, akik véd- és dacszövetségben állottak
405 33| emelkedõ hassal hörgött és röfögött, mint disznó az
406 33| Tudtam, hogy ez tilalmas és illetlen. Azt is tudtam,
407 33| bakról, ostorával a kezében, és szörnyethalt.~Hazudnék,
408 33| az emberi bõr erõsségét és keménységét. Nagyszerû takaró
409 33| országhatára, jelezve, hogy eddig és ne tovább, hogy itt önálló
410 33| reggelen nagyon vidám voltam, és nagyon komoly. Azt éreztem,
411 33| elhagyatott vagyok, felelõtlen és szabad, s azt tehetek, amit
412 33| hogy a halál semmiség, és az élet is éppoly semmiség.~
413 33| a legnagyszerûbb dolog, és meghalni - az a tény, hogy
414 34| Például a tó itt tó volt, és a tónak nem kellett teknõnek
415 34| angol-német szakos. Londonban és Berlinben tanultam. Négy
416 34| könyvvitelt, gyorsírást és gépírást is. Végre nem bosszankodni
417 34| Rubens mázolja ki szobámat, és királyok tisztogatják cipõmet.
418 35| nem elõbb jelentkezett, és nem végzetesebb formában.
419 35| dohány, föltétlen nyugalom és tej, tej, tej.~9~Másnap
420 35| Összevissza öleli fiát, kacag és ugrál örömében. Másik lámpát
421 35| Egyelõre téves kapcsolás volt - és rágyújt.~1930~ ~
422 36| patikában.~- Köszönöm - rebegte, és indulni akart.~Az orvos
423 36| Különben jó a szeme?~- Kitûnõ - és lélegzetet vett, hogy szokásához
424 36| betûk feketednek, kicsik és nagyok, szeszélyesen elszórva.
425 36| a fiatal, kedves orvos, és mosolygott. Ebben a tekintetben
426 36| hosszúnadrág, az elsõ szerelem, és az elsõ szemüveg. Sohase
427 36| szemével a szemét nézte és az arcát, és az arcán a
428 36| szemét nézte és az arcát, és az arcán a remegõ, alázatossá
429 37| Az utazás tovább tartott és többe került. De azoktól,
430 37| Vonogatták a vállukat, és mosolyogtak.~Reggelente
431 37| Rábökött az étlap egy pontjára és bólintott, fizetett és bólintott,
432 37| pontjára és bólintott, fizetett és bólintott, eltávozott és
433 37| és bólintott, eltávozott és bólintott. Külön szolgálatokat
434 37| hírt.~Körülállták az ágyát, és nézték.~A fiatalabbak nagyapjukra,
435 37| a földön járt, mint õk, és elment innen, amint majd
436 38| a kezét. Amikor elkapta és megszorította, halk hangon
437 39| bérházból áll az egyik oldalon, és hét bérházból a másikon.
438 39| megkérdezték, milyen utca is az, és végül kijelentették, hogy
439 39| afféle zugutca. Csak szürke és szegényes. Van neve, de
440 39| szenvedély. Egymást se láttuk, és azt se, hogy mit eszünk.
441 39| egy kicsit elszomorodott, és csöndesebb lett. Csak mi
442 39| miatt. Késõbb az „infláció” és „defláció” miatt. Majd egyéb
443 39| Rosszat tett a szívének, és lemondott róla. Ez nem jelentéktelen
444 39| elõtt is hazatérhetünk? Ezer és ezer ilyen apróság. Kis
445 39| tejföl. Rám nézett tûnõdve és nagy szeretettel. Erre én
|