Fejezet

 1 2 |            itt, de bizonyára jobban érezte. Egy úr ült az asztalnál,
 2 4 |           szinte nem is látta. Csak érezte. Mindenütt, mindenkor, gyûlöletesen.~-
 3 4 |         mindezeket véghezvitte, úgy érezte, hogy már több idõ múlt
 4 9 |             majdnem gyászosnak.~Úgy érezte, hogy az ostoba és boldogtalan
 5 11| leheveredett a díványára, a takarón érezte az áporodott, szinte megfagyott
 6 11|             s hirtelen rémülten azt érezte, hogy ezt már látta valahol,
 7 12|           meghittnek, barátságosnak érezte.~Volt ezenkívül lakásának
 8 12|         elfordította tõle. Wohl úgy érezte, hogy lenézi õt, megveti.~
 9 13|          aki teljesen fölöslegesnek érezte magát, sétára indult a szanatóriumban.
10 14|       mozdulatából kisugárzott. Úgy érezte, méltó felesége lehetne,
11 14|       szívrohamai.~Amikor közeledni érezte halálát, fölébredt benne
12 17|     megállott. Lábikrájához kapott. Érezte, hogy nedves. Vérzett.~Eddig
13 18|      eltûnik a sötétben. Csak ekkor érezte, hogy megsebesült. A golyó
14 22|            három deci vöröset.~Most érezte, mennyire vágja a kabát
15 23|    tündöklött a villanyfényben. Úgy érezte ott magát, mint hal a vízben.~
16 25|            csönd lett.~Az öreg lány érezte, hogy valamit mondania kell.~-