Fejezet

 1 11|           már képzelõdtek felõle. Azok, akik sohasem olvastak tõle
 2 11| járás-kelés, mely körötte folyik, azok az emberek, kik közvetlen
 3 11|    ide-oda. Csinosan öltözködött. Azok az úrifiúk pedig, akik éppily
 4 11|        márványasztalnál üldögélt. Azok odatessékelték õket.~Arisztidet
 5 12|   idegesítõ folytonossággá válik. Azok, akik éjjel-nappal hallgatták,
 6 15|       másokéihoz, s olyanok, mint azok. De valamint a beteg, aki
 7 22|           miatt sopánkodnak. Jaj, azok az üzletek, melyeknek ajtaján
 8 22|      csengõ, mikor belépünk. Jaj, azok az üzletek, azok az üzletek.~
 9 22|   belépünk. Jaj, azok az üzletek, azok az üzletek.~De mikor a határhoz
10 22|    térdein pedig máris kiütköztek azok a dudorok, melyeknek több
11 24|        Milyen nyugodtak, boldogok azok, akik itt ülnek. Habfehér
12 25|     Székkel kínálta az érkezõket.~Azok nem ültek le. Csak álltak
13 28|          el, három hét, négy hét. Azok a katonák, akik egy hónappal
14 29| Meghatottan csókolta meg lányait.~Azok ebédhez ültek. Gomolyát
15 31|          látszott meg rajta, mert azok közé tartozott, akiknek
16 36|        így a kedvesük szemébe. De azok egész másképp néznek, sokkal