Fejezet

 1 4 |          Öklõdve tápászkodott föl, mély lélegzetet vett.~Amíg lenn
 2 10|            vitték ki poggyászomat, mély hajlongások közepette. Ekkor
 3 11|          szokott csíptetõ, melynek mély nyoma még mindig ott látszott
 4 11|           a misét, verte a mellét, mély bûntudattal, élvezte, hogy
 5 11|          Odatette fiókjába, abba a mély fiókba, apja munkái mellé.
 6 13|        hogy valamit makogjon, csak mély lélegzetet vett, és szemtelen
 7 22|     társaságában, a nyári bálokon. Mély, gyermekes áhítattal bámulta
 8 25|          végre a csöndet Dömötör a mély basszus hangjával.~- Egy
 9 25|     szívemet szúrják keresztül.~Ez mély döbbenetet keltett.~- Borzasztó! -
10 25|         ablakokat. Herlinger jött. Mély részvétét fejezte ki mindenkinek.
11 25|       mindnyájan újból ott voltak, mély gyászban. Részvétlátogatókat
12 26|        bámult fürkészve, meredten, mély és rejtélyes érdeklõdéssel,
13 28|          beleszaladt gyûrûsujjába, mély sebet szántott a húsába.~
14 31|          jegyzett meg, fölényesen, mély meggyõzõdéssel:~- Mégis
15 32| hánykolódtam rajta, amíg a közepén mély gödröt nem vájtam. Ebben