Fejezet

 1 3 |           ismertem õt, mint ahogy ma sem ismerem. Úgy éreztem
 2 4 |     fürödjék-e. Elhatározta, hogy ma nem fürdik. De amikor az
 3 11|        láttunk. Bizony, barátaim. Ma reggel hirtelenül ez jutott
 4 12|         mi van ezzel az állattal! Ma nem lehet vele bírni. ~Cirbuszné
 5 15|            mondja Viktor.~- Tehát ma délután fél hétkor. A Marcipánban.
 6 15|        kisasszony elgondolkozik:~„Ma nem jönnek?”~De akkor már
 7 15|          megszólal. Ezt mondja:~- Ma még jobb volt, mint rendesen.~-
 8 17|         meg éppen engem, és éppen ma éjszaka? Ezt nem értem.~
 9 20|           pedig úgy ápolta, ahogy ma már nemigen szokás ápolni.
10 25|      Szabad érdeklõdnöm, mikor?~- Ma csak két vakbélmûtétem van.
11 27|      pokolba, az örök kárhozatba. Ma már tudom, hogy nem. Azóta
12 28| megengedné, méltóságos asszonyom, ma én kezelném.~Máskor, egy
13 31|             mint mindenki tudja - ma már részletfizetésre is
14 35|         az ágyba dõl.~Hányadik ez ma? A harmincadik. Nem, a negyvenedik.~
15 37|          Kevesebbet utaztak, mint ma. Az utazás tovább tartott