Fejezet

 1 2 |        de jelentõsen, mint aki a halál torkából menekült. Azt mondta,
 2 4 | táskájába dobta, és elment.~Ez a halál, mely hirtelenül jött, látszólag
 3 8 |        nem élek többé. Lábamat a halál õsi dermedete meggyökereztette.~
 4 8 | mosolyogtam. Nem hittem benne.~A halál pedig mindennap számtalanszor
 5 11|    méregszekrény, a sok hirtelen halál, az a sok rendetlenség,
 6 11|        most élte ki. Nézegette a halál barbár pompáját, a virágos
 7 11|     halált is, ez volt számára a halál.~Most, hogy olvasta, vegyes
 8 20|           egyedül lenni akkor, a halál órájában, az még rosszabb.~
 9 33|        az elmúlás izgatott. Ha a halál rejtelmes szobájába nem
10 33|        adatott meg -, legalább a halál elõszobájában ácsorogtam.~
11 33|      akarok. Azt éreztem, hogy a halál semmiség, és az élet is
12 35|        fog majd vele.~Csak nem a halál csönget? ~2~Rápillant bal
13 35|          megrémültél. Az elõbb a halál csöngetett be hozzád. ~Eltûnõdik,
14 38|        töprengett, fájdalmas-e a halál, s meddig tart az, míg a
15 38|         keringett a világ. Itt a halál torkában is gúnyolódik vele