Fejezet

 1 8 |     fejére pottyanhat. Amikor az élet kiszámíthatatlan voltáról
 2 11|  legalább õ. Milyen szép künn az élet, a nõk és a bûnök, a patikában
 3 14| ellentmondásban, mely egy emberi élet, azon tûnõdve, hogy ki is
 4 17|     tudta, hogy ez a tengõ-lengõ élet az elíziumi mezõkön vajmi
 5 20|      alakosság, mindaz, amit egy élet során tanultunk, magunkra
 6 21|          jósággal. Ha elfárad az élet harcában, esténként családja
 7 22|    bennünk.~Amint elõrerobog, az élet lüktetését érezteti, a jövõt,
 8 24|         ilyen meleg odú, ahol az élet a maga vad õszinteségében
 9 32|        nekik nem volt elég ennyi élet. Még más élet is kellett
10 32|         elég ennyi élet. Még más élet is kellett nekik. Mindig
11 32|         is kellett nekik. Mindig élet, élet, hogy szeressék.~Amikor
12 32|      kellett nekik. Mindig élet, élet, hogy szeressék.~Amikor
13 33|          annyira meghamisítja az élet egyszerû és fönséges tragikumát,
14 33|          a halál semmiség, és az élet is éppoly semmiség.~De azt
15 39|      hogy ilyen szép is lehet az élet.~Hetekig takarítottam, rendezkedtem.