Fejezet

 1 3 |           Az az ember.~Az az ember, akit nem ismerek, az az ember,
 2 3 |           nem ismerek, az az ember, akit lenézek, utálok, aki feldúlja
 3 4 |           nem törõdik vele.~Jancsi, akit az iménti örömhír fölpezsdített,
 4 7 |        nekik, talán a kislányuknak, akit ünnepi ruhába felöltöztetve
 5 11|          nyakerei megdagadtak, mint akit fojtogatnak, a fejét rázta,
 6 12|        ki-kiszólt egy-egy álmos úr, akit szendergésébõl riasztott
 7 12|    riadalomtól, hogy visszatért az, akit annyira gyûlöl, nem ugatott,
 8 13|        közölje a döntést az apával, akit a tanácskozás kezdetén kiküldött
 9 19| levéltragédia is egyéni. Van olyan, akit a szél lebbent el, de van
10 22| izgett-mozgott tájékozatlanul, mint akit rossz helyre vezettek, s
11 26|             annak a megérkezésérõl, akit várt. Fejem, testem, mindenem,
12 30|           Béluska, egy nagy kamasz, akit, nem tudni, miért hívtak
13 33|     asszonyt, anyaszült meztelenül, akit a férjén kívül még senki
14 33|            találgatták. Én azonban, akit nem zavart a szaktudás,
15 36|            s máris legyintett, mint akit nem érdekel ilyen potomság. -