Fejezet

  1 1 |           megesznek négy-öt vacsorát, s mindig éhesebbek lesznek.
  2 1 |              van - szólt diadalmasan, s a könyvére mutatott. - Minden.
  3 1 |              éreztem, terhére vagyok, s minden pillanat, melyet
  4 1 |               hátravan, az öt kötetre s a többi-többi könyvre, mely
  5 1 |               mint a rendvágó legény, s egyszerre kirántotta.~Utána
  6 2 |                benyitottunk az ajtón, s egy toronyszobaszerû helyiségbe
  7 2 |               megragadta Boris állát, s a lány fejét fölfelé tolva
  8 2 |                két helyen is mázolta, s az egyikre, miután szabályosan
  9 3 |          utcára, okvetlenül elém jön, s estig találkozom vele átlag
 10 3 |        összejátszásának tekinthetném, s annyit máris megállapítottam,
 11 3 |            munkások vörös bort ittak, s fehér kenyeret rágtak hozzá.
 12 3 |            szinte magától értetõdõen, s újságot olvasott. Megdermedtem.
 13 3 |          emlékezés fénye villant fel, s mindegyik így szólt:~- Ja,
 14 4 |               sírba visz - ismételte, s élvezte, hogy a harag kitágította
 15 4 |             De tanul - szólt az anya, s a gyermek fejét hóna alá
 16 4 |              az édes, imádandó arcra, s apja után iramodott.~Anyja
 17 4 |            hogy apja megint rárivall, s így a helyzetet, melyet
 18 4 |               két karjába nyalábolta, s belevetette a vízbe.~Jancsi
 19 4 |          pillanatig maradt a fenéken, s gyermeke nem mehetett ki
 20 4 |                 üvöltött a part felé, s tulajdon hangját sem ismerte
 21 4 |            fürdõnadrágját keresgélte, s az ajtót bezárva, elindult
 22 4 |           becsukta, szaladni kezdett, s szaladt egész úton, amíg
 23 4 |             mögött, ahol apja állott, s mire kihúzták, a szíve nem
 24 5 |            összeszorítottam a torkom, s az öklõdés hangját utánoztam.~
 25 5 |              hogy be ne piszkolódjék, s kezét minden fölszólítás
 26 5 |           atyád kitûnõ, mûvelt ember, s nagyon helyesen nevel benneteket.
 27 5 |          azonban õ maga állított meg, s így szólt:~- Látod, ez már
 28 5 |            alaposan, idõrend szerint, s kivonatolta, hogy el ne
 29 5 |              õket, visszament ágyába, s édesdeden elszenderedett.~
 30 6 |           szomszédból egy napszámost, s így szólt hozzá:~- Vágja
 31 6 |               egészen összeaprították s levitték a pincébe, hogy
 32 7 |              üldögélt kávéházainkban, s este a kerti vendéglõben
 33 7 |            nézelõdött a kék szemével, s ez õket zavarba hozta. L.-
 34 7 |        levelet, a felesége lemásolta, s elküldte.~A levél rövid
 35 8 |                Ha egy kicsit kilépek, s valami oknál fogva csak
 36 8 |                hogy épp rám zuhannak, s igyekeztem úgy tartani fejemet,
 37 8 |           múltán új ötlete is támadt, s szégyellné megismételni
 38 9 |         jövõjérõl - rebegte a titkár, s máris gyorsan olvasott:~
 39 9 |                mormolta fogai között, s a levelet összegyûrte, ledobta
 40 9 |              vértanú -, azért írunk - s diktálni kezdte véleményét
 41 10|       véletlenül ebbe csomagoltak be, s indultam.~A pályaudvaron
 42 10|               másra nem is gondolhat, s én, aki másodikon akartam
 43 10|           kiabálta a hordárom számát, s vele együtt többen, oly
 44 10|               néztem, igen szigorúan, s az elrohanó sürgönypóznákat,
 45 10|             feltörheti finom bõrömet, s szerettek volna alája egy
 46 11|    Vizespoharak a sárgás bádogtálcán, s a palackban víz, igazi víz.
 47 11|         megnedvesíteni hervadt ajkát, s azt kívánom, vajha minden
 48 11|                mikor nem is keressük, s ezek keresve se találnak
 49 11|               szépségrõl elmélkednek, s papirosukat csörgetve tintás
 50 11|         szitált egészségtelen arcára, s duplára hajtott csíptetõjét
 51 11|             már az unalom mûvészetét, s tévedésbõl se mond olyat,
 52 11|           véget, aki odajött hozzánk, s csöndesen eltávolított bennünket.~
 53 11|             egyet, a Nápolyi Endré-t, s beküldte. A pályázat föltételei
 54 11|           Chmell János a száz aranyat s a vele együtt járó költõi
 55 11|                ki tõrt fen a nemesre, s egy udvari bolond, ki keserû
 56 11|               jelent a függöny elõtt, s egy babérkoszorút vett át.
 57 11|               a társaság tagjai közé, s ekkoriban tartotta meg székfoglalóját
 58 11|              történelmet tanította -, s a legmagasabb kitüntetés
 59 11|             hogy tökéletesítse magát, s tehetségét lehetõleg kibányássza.
 60 11|             kellett venni a mûsorról, s ezzel végképp el is volt
 61 11|        budapesti színházak irodáiban, s az igazgatók egymás után
 62 11|               tûzetett ki, leutazott, s a kivezényelt diákokkal
 63 11|          emberi lehetõségek határait, s elhiteti velünk, hogy elõttünk
 64 11|               néhány szebb jelenetét, s baráti társaságban el-elszavalta.
 65 11|              anélkül, hogy táplálnák, s elborít egy alakot fényes
 66 11| kaszaboltatott le. Tömegeket idézett, s ha szükségesnek mutatkozott,
 67 11|              mulandóságról elmélkedik s elbúcsúzik az élettõl. Rendkívül
 68 11|           visszatámolygott szobájába, s a derengõ reggeli fényben
 69 11|       nyomkodta Chmell János gyomrát, s némi érzékenységet észlelt
 70 11|           maradtak el a rosszullétek, s egy ízben a hányás is jelentkezett,
 71 11|           klinikára. Ott kikérdezték, s azzal bocsátották el, hogy
 72 11|             se húst, se parajt ennie, s harmadnap éhgyomorral jelentkezzék.
 73 11|               Túlesvén a próbareggeli s a bizmutkása gyötrelmén,
 74 11|   lefényképezte mellkasát és gyomrát, s õ egy pillanatra láthatta
 75 11|     morfiumoltásokkal csillapították, s a méreg részegségében arról
 76 11|               legrosszabb magyar író, s most ez üresen marad, interregnum
 77 11|          között rácsapott a halálhír, s gyorsan kiragadta az iskolapadból
 78 11|           merõben másoknak rémlettek, s édesanyját, ki gyászruháját,
 79 11|               hallgatta a beszédeket, s megkönnyebbült, mikor a
 80 11|               ment haza édesanyjával, s együtt fogadták a részvétlátogatókat.
 81 11|          fogatát megállítsa házuknál, s néhány részvevõ szót intézzen
 82 11|          elevenítette meg képzeletét, s azzal áltatta magát, hogy
 83 11|              spárgával kötötte össze, s egy nagy dobozban helyezte
 84 11|         falura költözött, a nénjéhez, s fiát egy vidéki gimnáziumba
 85 11|        élvezte, hogy fájnak a térdei, s minden, ami körülvette,
 86 11|               hogy gyönyörûen rajzolt s a számtan iránt mindig hajlandóságot
 87 11|               mérnöki pályára szánta, s Németországba küldte, egyetemre.
 88 11|       hazajött, legénylakást vett ki, s az öreg grófné pártfogása
 89 11|         ilyenkor korhelylevest kapni, s bármennyire szabódott, hogy
 90 11|   tanácskoztak, megint rátekintettek, s akkor szájukon megjelent
 91 11|              ott hosszan vallatgatta, s azalatt mind a ketten furcsa,
 92 11|           színdarabokról, könyvekrõl, s beléptekor másra terelték
 93 11|        ügyeinkkel hozakodhassunk elõ, s azokat rákényszeríthessük
 94 11|     fogsorával sonkás zsömlét rágott, s a szemben levõ tükörben
 95 11|      újságírót, aki önmagát figyelte, s hirtelen rémülten azt érezte,
 96 11|             már látta valahol, régen, s az, ami most történik, egyszer
 97 11|               a mellette ülõ barátja, s megkérdezte, hogy mi a baja.
 98 11|           kezét, hogy el ne csússzék, s noha bizonyára folyton a
 99 11|          vezényelt: „nyelni, nyelni”, s közben szegénynek kivörösödött
100 11|         címlap egy színpadot ábrázolt s egy nézõteret, ahol a nézõk
101 11|          kirakatba tegye szenvedését, s a seb köré, melyet az élettõl
102 11|              még nyakkendõkötését is, s a dicsõség idétlen honvágyával
103 11|            apja összes mûveit õrizte, s a hagyatékból kihalászta
104 11|         legjobb ruhájába öltöztették, s elvitték a bemutatóra, hogy
105 11|          földre, a súgólyukig gurult, s ott irtózatos kínok között
106 11|        olvasott, ez a kép tûnt eléje, s hiába látott azóta igazi
107 11|              igaztalanul ítélték meg, s késõ kárpótlásul melléje
108 11|               a hold, és szól a zene, s a király és királyné nászágyán
109 11|      ellaposodtak, vizenyõssé váltak, s nem lehetett megérteni emberi
110 11|     királyokkal és véres pártütõkkel, s ezeket, bármit is mûvelt,
111 11|              dolgozott rajta valamit, s a hónap végén, mikor elhagyta
112 11|               be a sok kéziratpapírt, s másra terelte a szót.~Ez
113 12|               egy kiszögellõ sarkába, s elhelyezték a két üresen
114 12|       kalapácsot kért a házmestertõl, s maga látott hozzá ládái
115 12|             kaffogott, feléje ugrált, s ha a konyhaablakot nem veszi
116 12|                hörögve vágtatott elõ, s rázendített nótájára.~5~
117 12|              fehér fogak sövényeztek, s ebbõl a piros, eleven lyukból,
118 12|                délben, délután, este, s minthogy a kutyaugatás nemegyszer
119 12|                amikor már abbamaradt, s aztán, amikor újra fölzendül,
120 12|          mérnökné az urára tekintett, s attól tartva, hogy elneveti
121 12|          tûnõdött:~„Igazán nem értem, s fõképp ez nyugtalanít. Az
122 12|       udvaroltam ennek a ronda dögnek s a ronda gazdáinak, akiknek
123 12|             volnék, ha kirohanhatnék, s egy súlyos tárgyat vághatnék
124 12|              haladt el a kutya elõtt, s egy gyûlölködõ tekintetet
125 12|               megállt az ablak elõtt, s rámeredt, hosszan.~Alfa
126 12|        hosszan.~Alfa õrjöngve ugatta, s foga fehérét mutogatta neki.
127 12|            fölvonva visszavicsorgott, s ezt ordította feléje, megfenyegetve
128 12|             szállítóvállalat emberei, s szíjakkal, hevederekkel
129 12|               alatt lement az utcára, s valamelyik mészárszékben
130 12|            üres kocsit, megállította, s hazahajtatott.~Otthon sokáig
131 13|            ahol üvegszekrények voltak s régi, holland mesterek festményei,
132 13|         fürdõköpenybe egy egész test, s szárítkozott.~- Mehetünk,
133 13|              jótékony hûvösség áradt, s pénzt vett magához, sok
134 13|    szokatlanul jelentõs és részletes, s a képek, noha a kocsi vágtatott,
135 13|           port adatott be a betegnek, s attól az nemsokára el is
136 13|              éter velõkig szúró szaga s a kloroform buja, édeskés
137 13|               egy pillanatra kinyílt, s ekkor látta Elzászt, már
138 13|             Mint a dajkák a mesében - s egy jelenetet látott valami
139 13|      Teakonyha.~Teakonyha - gondolta, s csábító volt elképzelni
140 13|       sugárkévéket lövellt maga köré, s látott mindent, nem úgy,
141 13|          simogatta a lágy kecskebõrt, s ha akarta, ha nem, azon
142 13|              tekintélyes mozdulatait, s most a kapus életét oly
143 13|         közénk, átadjuk fájdalmunkat, s a részvét útján egészen
144 13|    Kedvetlenül nyúlt a mûszerek után, s az egyiket, mely nem volt
145 13|              ahol a fûtõtestek voltak s a gazdasági hivatalok, százszor
146 13|            egy gyufadobozba pottyant, s annak szemével lát, annyira
147 13|             már baj. Meg van mentve - s nevetett, mint a mennydörgés.~
148 13|              kabát nélkül, mellényben s zsebkendõjével izzadt homlokát
149 13|               mint õ várhatott volna, s ezért nem is szaporította
150 13|            kérdezte Vencel rámeredve, s akkor fölismerte benne a
151 14|            körül, mint valami várfal, s abból, ami kívüle volt,
152 14|          tanácsára inkább bérbe adta, s felköltözött Budapestre.~
153 14|              akármikor szétszedhetik, s akkor vége az egésznek.
154 14|         távolodott a festõállványtól, s csak ennyit mondott: „kemény”,
155 14|            nem futotta erre az életre s a kezelésre. Erzsébet egy
156 14|          Amerikába kapott szerzõdést, s másíthatatlan elhatározása,
157 14|              maga is hallott valamit, s a nemzetközi fölény és csiszoltság,
158 14|       tapeur-ök és jazz-ek játszanak, s operaénekesek énekelnek.
159 14|               a felé röppenõ bókokat, s minden szavát latra vetve
160 14|           férje búzaföldjeirõl ismert s a második férje képeirõl,
161 14|              kivette forgópisztolyát, s halántékon lõtte magát.~
162 14|             majd húsvétkor, anyuskám, s húsvétkor azt, hogy majd
163 14|      könyörtelen. Pazaroltam a pénzt, s fukarkodtam. Tékozló voltam.
164 14|                Áldott vagy, Erzsébet, s ott fenn várnak téged.~1929~ ~
165 15|             kuporodott a hegyoldalon, s a mogyoróbokrok téli álomból
166 15|            már emlékekkel viaskodnak, s mindent a múlthoz arányítanak,
167 15|              hasonlítanak másokéihoz, s olyanok, mint azok. De valamint
168 15|             is megbékélnek sorsukkal, s némi titkos fönntartás és
169 15|           véletlenül lelkükhöz érnek, s egy óra üt, vagy fejük fölött
170 15|         lassan kiveszi Márta kezébõl, s rámered a kisasszonyra,
171 15|        mindenki csak a dióst szereti, s a mákos rendszerint ottpenészedik.
172 15|      gesztenyék módjára csillámlanak, s az alkonyi félhomály csokoládészínû.~
173 15|             hideg. Leül az asztalhoz, s így szól a kisasszonyhoz,
174 16|              jártak oda éjszakánként, s piros bort iddogáltak.~Paulina,
175 16|             Ez volt - mondták többen, s körülvették Paulinát.~A
176 16|             nem. Én ártatlan vagyok - s meg se moccant.~- Indulj -
177 16|             az alacsony és kancsal -, s úgy meglökte a lányt, hogy
178 16|         ráugrott, mint egy vadmacska, s végigkarmolta az orrát.
179 16|                Disznók - sivalkodott, s kibomlott vörös haja, és
180 16|           vele.~Aztán fölnyalábolták, s úgy vitték.~- Dögök - üvöltött
181 16|               csoszogtak a kapuk elé, s hallgatták ezt a vad rikácsolást,
182 16|            fölálltak a márványpadról, s bámultak, míg a jajveszékelõ
183 17|        tógáját vállára csapva hevert, s nézegette hosszú, gyûrûs
184 17|             búbjára a tûzõ nap ellen, s meztelenül, kezében a kalapáccsal,
185 17|                hogy titokban szenved, s összefogtak ellene.~Munkaszünet
186 17|         homályos, színtelen és komor, s annál még egy elcsigázott,
187 17|              halott nyelve alá tegye, s megfizesse az alvilági révésznek
188 18|           robbanásokkal gyulladoznak, s minden pillanatban kész
189 18|              és keménykalapot viselt, s ezt a nyúlánk, elõkelõ állatot,
190 18|             nyitogatta ki az ajtókat, s szobáról szobára járkált.
191 18|             becsülte föl a helyzetet, s aszerint cselekedett. Cipõket,
192 18|        pórázon vezette a bírálók elé, s nyugtalan mosollyal ajánlgatta,
193 18|              merényletet követtek el, s utoljára még szembe akar
194 18|             tovaoson a falak mellett, s eltûnik a sötétben. Csak
195 18|      foghíjasan nyújtózik ki óljában, s megdöglik szopornyicában
196 18|              a cipõket és papucsokat, s csak egyszer, egyetlenegyszer
197 19|                 Szabad?”~Odafordulok, s látom, hogy egy leány áll
198 19|           másik végére, a legszélére, s maga elé néz.~Most már nem
199 19|     szólítanom. Kitûnõen mulattatnám, s magam is kitûnõen mulatnék.
200 19|             hogy õ tudja a jó modort, s ezzel, amivel el akarta
201 20|                kérdeztem csodálkozva, s õszbe csavarodott fejére
202 20|               kér, de nem tudni, mit, s szakadatlan ordít.~Autóra
203 20|           szerint keresztet vetettem, s elmondtam lelki üdvéért
204 21|          édesapádról?~- Arról - szól, s elém tolja a füzetét. Cím:
205 21|             asztalához, vele szemben, s figyelem õt. Arca zavart,
206 21|           kérdõjelek, fölkiáltójelek, s egyetlen szó: édesapám.
207 21|            édesapád?~- Hogyne - szól, s elmosolyodik.~- Vagy nem
208 21|         szereted?~- Dehogynem - szól, s újra elmosolyodik.~Most
209 21|             de egy kis kajánságot is, s kegyetlenül, gonoszul élvezem
210 21|      mennydörgött. Reszketve imádtam, s kétségbeesve, dühöngve keltem
211 21|             másik szobába menekültem, s ott hangosan ordítoztam,
212 21|           találja meg a vigasztalást, s akkor a lámpa fénykörében
213 22|            Schreiner? - szólt Bossán, s magasba vonta szemöldjeit. -
214 22|               röppentette a labdákat, s oly biztosan uralkodott
215 22|                  Hogyne - szólt Vili, s elmosolyodott a föltevésen,
216 22|         lüktetését érezteti, a jövõt, s zaja szövegtelen ütemvázat
217 22|             kis osztrák fürdõhelytõl, s most hazafelé utazott egy
218 22|               De mikor a határhoz ért s a vonat végigzötyögött a
219 22|        klinikai pontossággal történt, s teljes és fényes segédlettel.
220 22|           körötte sürgölõdött a segéd s két inas is. Szemben a kisasszony,
221 22|       hasbõséget, a kart és a térdet, s halkan mormogott egy-egy
222 22|             mikor az orvos kopogtatja s hallgatja, fájdalmai csillapodtak
223 22|              e gyermekes gyarlóságán, s Vili felé kacsintott:~-
224 22|      körülbelül három centiméternyit, s végtelenül szomorúan lötyögött
225 22|      körülbelül három centiméternyit, s úgy is maradt, állhatatosan,
226 22|           akit rossz helyre vezettek, s gyanakodva szemléli a mûhelyt,
227 22|                 hahotázott Schreiner, s úgy ráncigálta a kabátot
228 23|              vízvezetéknél egy tálat, s belécsusszantotta.~A tükörponty
229 23|            titokban behozták a tálat, s tartalmát - a hallal együtt -
230 23|        datolyamagot dobáltak a kádba, s várták, melyiket eszi meg.
231 23|          kádat, friss vizet ereszteni s a halat visszatenni különös
232 23|            amint találkozott fiaival, s virgoncan feléjük úszott.~
233 23|           kifogják, eladják a piacon, s akkor - e kis vendégszereplés
234 24|           mert egész nap heverészett, s fájt a feje. Kürtõkalapot
235 24|               kancsal fényt vetettek, s az emberek úgy settengtek,
236 24|                felöltözöm csibésznek, s megpróbálom. Most siessünk.~
237 24|           után potyognak le a fákról, s hajnalban a szemetes söpri
238 24|              bérlek egyet, fölveszem, s itt mulatom el egész heti
239 24|            másikról, hogy gúnyolódik, s azért néz utána.~Erre elszégyellték
240 24|                mondta a kürtõkalapos, s az étlapra meredt kétségbeesetten.~
241 24|               nyakába csimpaszkodott, s teljes súlyával húzta lefelé
242 25|                 felelte az öreg lány, s az üvegburás ütõórára pillantott,
243 25|             még a millennium éveibõl, s disznóbõr bõröndök, függönyök,
244 25|           hogy mihelyt halálom beáll, s ez hivatalosan is megállapíttatik,
245 25|           akaratával állunk szemközt, s teljesítenünk kell, amit
246 25|         átvezette a szûk kis szobába, s becsukta maga után az ajtót.~
247 25|          járkáltak le-föl a szobában, s egymásba botlottak.~- Hallatlan! -
248 25|         átvezette a szûk kis szobába, s becsukta maga után az ajtót.~
249 25|              ízletes fehér tésztából, s nyakon öntötték hol a sárga,
250 26|       szeszélyes alkotásainak tartom, s egyiktõl nem várom azt,
251 26|         nézett.~„Lám-lám - gondoltam, s melegség öntötte el szívemet -,
252 26|             hetenként látjuk egymást, s azóta nem történhetett rajtam
253 26|               Elõvettem kézitükrömet, s megbizonyosodtam, hogy errõl
254 26|         érdeklõdéssel, elmosolyodtam, s nyájasan - egy új barátság
255 26|              adtam ebbe a vendéglõbe, s a szemüvegeden figyelem,
256 27|             toboroztak zászlójuk alá, s az a néhány fiú, aki tétovázott,
257 28|            néhány pisztrángot fogtak, s az ezredesnek adták.~Délelõtt
258 28|             rongykötés ékteleníti el, s már átszivárog rajta a megfeketedett
259 28|          vérkeringési zavart okozhat, s így a seb gyógyulását késleltetheti.
260 28|              a maga szerzett jogához, s az ezredesné sokkal nyájasabb
261 28|               semhogy megsértse õket, s visszautasítsa figyelmüket.~
262 28|        hónapja - tûnõdött az ezredes, s az ezredorvosra tekintett. -
263 28|            Mosolygott a fõtörzsorvos, s a férjre pillantott. Az
264 29|           Kati?~- Én - mondta a lány, s letette a porrongyot. ~-
265 30|        csöndháborítás tetõfokát érte, s a labdarúgók úgy bõgtek,
266 30|                 tizenegyes”-t lõttek, s pogány harcizaj zendült
267 30|            Egy pillanatra csönd lett, s utána annál vadabbul zúdult
268 30|            lármában nem bír dolgozni, s arra kérte õket, hogy gyermekeiket
269 30|                akik eddig ott voltak, s az újak, akik közben hozzájuk
270 30|          délután föltépte az ablakot, s rájuk rivallt:~- Takarodjatok
271 30|          fénye, a jövendõ reménysége, s ehhez mérten önérzetesen
272 30|          lárma beáramoljék szobájába, s mindent elborítson, mint
273 30|               újra lepörögtek elõtte, s hangokat hallott, fõképp
274 30|      kiszorítanám gégédbõl a levegõt, s nézném, hogy sápadsz el,
275 30|               gondolatokkal aludt el, s kábultan, fájó fejjel ébredt.
276 30|            múlt el a június, a július s az augusztus elsõ fele.
277 31|              életévét se töltötte be, s bárki nyugodtan valami vékonydongájú,
278 31|                Az - szólt a felesége, s máris kikapta zsebkendõjét. -
279 31|            mikor mindnyájan koplalunk s a gyermekek, szegény gyermekei,
280 31|             vett elõ, elém teregette, s a dohányszemetes újságpapírra
281 31|          semmiféle sportot nem ûzött, s még sohase ült motorcsónakon,
282 31|              a puskaporos kedélyeket, s Berci felé fordulva higgadtan
283 31|             nem felelt, csak fölállt, s végigmért, tetõtõl talpig.~
284 31|           költséges szenvedély volna, s igen sok milliomost, fõurat,
285 31|         kalandozik a Dunán, szombaton s egész vasárnapon, s mihelyt
286 31|         szombaton s egész vasárnapon, s mihelyt kitavaszodik, siklik
287 31|               van neki motorcsónakja, s azoknak, akik zsigerelik,
288 31|               Duna arasznyira befagy, s a hó egy méternyire födi
289 32|               egyszerûen továbbállok, s búcsúzóul legföljebb megsimogatom
290 32|       legokosabb, a legérettebb volt, s mindjárt õszen jött a világra,
291 33|               se tudtam még rendesen, s máris belebújtam egy lexikonba,
292 33|        félelemnek ez a villámütése -, s hogy élénk képzeletem mindent
293 33|               riadalmas és förtelmes, s megbarátkoztam a pusztulás
294 33|             tovatûnt lángelme nyomát, s elszaladtam orvosnövendék
295 33|             édeskés szaga terjengett, s az éter illata is, mely
296 33|           olyan fontos, mint az övék, s erkölcsöm magasabb, holott
297 33|            bõrt a nyaktól a köldökig, s a hólyagból aranysárga nedû
298 33|        márványasztalkára rakosgatták, s amíg keresgéltek bennük,
299 33|         vagyok, felelõtlen és szabad, s azt tehetek, amit akarok.
300 34|               több nyelvet beszéltek, s tudtak kettõs könyvvitelt,
301 35|               fogai közé harap egyet, s az utolsót akkor köpi ki,
302 35|             körülzárnák, ostromolnák, s kívülrõl nem szerezhetne
303 35|            korán mind ajándékozza el, s az máris viszi a konyhába
304 35|           térddel mereng unokái közt, s pásztorkölteményeket írogat
305 36|              másnap délben fölébredt, s kinyitotta pilláit, fájt
306 36|               kedves orvos -, semmi - s máris legyintett, mint akit
307 36|            aki megszokta ezt a mókát, s unja is. Babrált valamit.
308 36|              dioptriáját egy papírra, s figyelmeztette, hogy csináltassa
309 36|           hogy tetszelegnek maguknak, s azért viselnek szemüveget,
310 37|        telefonok, rádiók hálóznak át, s gépek röpülnek keresztül
311 37|            útlevelüket, az irataikat, s adataikat se vezették be
312 37|           rágyújtott egy cigarettára, s amíg el nem szívta, nézegette
313 38|      töprengett, fájdalmas-e a halál, s meddig tart az, míg a lélek
314 38|             szétroncsolja a kisagyat, s az öntudat azonnal megszûnik.~
315 38|          ívben a Körútra kanyarodott, s az öngyilkosnak már nem
316 38|         ráhajolt, hogy fölnyalábolja, s elvigye a legelsõ kórházba.~
317 38|          elõkotorászta három levelét, s átadta az úrvezetõnek.~Egyik
318 38|            ettõl az átkozott élettõl, s szándékától semmi se tarthatja
319 39|          mikor néha meg voltunk híva, s éjfél után egy felé kiléptünk
320 39|              akik idõ elõtt elhíznak, s a táplálkozásukra ugyanannyit
321 39|       zsebkönyvét, lapozgatott benne, s csodálkozva állapította
322 39|             éppen elegendõ: két szoba s egy jókora konyha is, külön
323 39|            nálunk már öreg este volt, s nyári délben, amikor künn
324 39|        birodalmá-nak kereszteltük el, s azon töprengtünk, nem cserélhetnõk-e
325 39|               ebbõl a vakondokodúból, s egy szerény, de kedves,
326 39|            utoljára fizetünk házbért, s a következõ negyedben már
327 39|          utcai, a budai hegyekre néz, s délnek fekszik, délnek.
328 39|              zuhog rajtuk a verõfény, s mi estig lubickolhatunk