Fejezet

 1 3 |        villamosszomszédjaimmal. Õk mennek a dolguk után, én
 2 10|  étkezõbe méltóztatnék fáradni, õk azonnal lezárják a fülkét,
 3 11|         befekszik az osztályra. Õk róla tárgyalván rendszerint
 4 11|     volt, ember volt, élt, mint õk, és meghalt, mint akármilyen
 5 15|       néhány sütemény is van.~5~Õk, akik eddig a természet
 6 15|     közt legyen, egy kórházban: õk is megbékélnek sorsukkal,
 7 17|     Általában nem kedvelték õt. Õk csak terheket vittek, kifejtették
 8 17| szökõkútban babrált a köveivel. Õk ettek, lencsét, hagymát,
 9 23|         meg is ették mások.~Nem õk. Mert õk többet nem vettek
10 23|       ették mások.~Nem õk. Mert õk többet nem vettek tükörpontyot.~
11 28|      póttartalékos ült a bakon. Õk hátul, egymás mellett, tisztiköpennyel
12 30|          tudatában vannak, hogy õk e kor bálványai, a felnõttek
13 37|         aki a földön járt, mint õk, és elment innen, amint
14 37|        elment innen, amint majd õk is elmennek.~Többé már nem