Fejezet

 1 13|     csinosan öltözött fiatalember. Vencel, a nagykereskedõ, a selyemkereskedõ.~
 2 13| Természetesen.~- De ugye - dadogta Vencel -, ugye, nem veszélyes?
 3 13|           azonnal át kell vitetni.~Vencel a tanár gyors visszajöttébõl
 4 13|           bõrtáskával. - Mehetünk.~Vencel, ahogy egyedül maradt, megállt
 5 13|          lassan tûntek eléje, hogy Vencel, mint akivel valami boszorkányság
 6 13|     gurították az „elõkészítõ”-be. Vencel, aki teljesen fölöslegesnek
 7 13|         mert itt nem tartózkodhat.~Vencel újra megkezdte sétáját.
 8 13|      fogott hozzá napi munkájához. Vencel figyelte tevését-vevését,
 9 13|           kék mécsest hagyta égve. Vencel virrasztott, szemének résén
10 13|     lehetett volna felõle hallani. Vencel közben evett, elfogyasztotta
11 13|      nevetett, mint a mennydörgés.~Vencel kiegyenesedett. Még arra
12 13|    alkalmazott.~- Maga? - kérdezte Vencel rámeredve, s akkor fölismerte
13 13|         Jobbra.~- Ja igen - mondta Vencel, mosolyogva. - Eltévesztettem.~