Fejezet

 1 5 |           Vendégeket nem hívott. Ura tudniillik egy alkalommal
 2 14| Vízkeresztkor, egy dús ebéd után ura betért a hálószobába leheveredni.
 3 14|           borzasan fölsietett az ura mûtermébe, hogy szemügyre
 4 14|         foglalkozhatott vele. Az ura köhögni kezdett, alattomos
 5 14|          rokonához.~3~A harmadik ura bankár volt.~Ez az ötvenéves,
 6 14|    bábjainak tekintette. Csak az ura élt benne igazán.~Az a vagyonát
 7 20|         se tudott oroszul. De az ura úgy bírta a németet, mint
 8 20|        Rémülten közölte, hogy az ura egyre nyugtalanabb és indulatosabb,
 9 25|           Micsoda? - kérdezte az ura.~- Átdöfni a szívét.~- De
10 25| Dömötörné.~- Na lásd - mondta az ura -, na lásd.~Elhallgattak.~-
11 25|          Mariskám? - faggatta az ura.~- Eszembe jutott - dadogta
12 28|  patyolatfehér orvosi kötést.~Az ura deresedõ, sovány férfi volt,
13 32|     konyhában. A szegény asszony ura, egy sánta ember, aki néha